Munkanélküli létem folyományaként, szemezgettem a munkaerő piac legfrissebb híreiből.. Egy friss felmérés szerint -PwC legfrissebb Millenniumi generáció a munkában (Millenals at Work) című 2011 végén- a válság világszerte nyomot hagyott a munkaerőpiac alakulásán és átrajzolta a fiatalabb generációk lehetőségeit és elvárásait is. A mai fiatalok már más elvárásokkal kerülnek ki az “életbe”, mint anno mi tettük. Ez az új, Y nemzedék nevet viselő fiatalság világszerte azt várja el munkáltatójától, hogy fejlődési lehetőséget biztosítson neki, lojális legyen, adjon gyors karrierlehetőséget, a magasabb bérezést és a juttatásokat. ( Bár szerintem ezek az elvárások minden generációra egyaránt érvényesek.) Ezért aztán hazánkban is a fiatal szakemberek megtartása jelenti a legnagyobb kihívást, a tehetségek ugyanis úgy vélik, hogy itthon túl sok kompromisszumot kell kötniük, ezért inkább külföldre vándorolnak.
Az egyszer biztos, hogy hazánkban még nagyobb arányban kötnek kompromisszumot a munkavállalók, valamint a munkaerő-piaci hangulat is rosszabb, mint sok más országban - de ezt a saját bőrén tapasztalja kivétel nélkül mindenki.
A fiatalok elmennek. Ez azért szomorú tendencia, mert Magyarországon az egyes szakmákban egyre súlyosabb problémát jelent a kivándorlás. A jobb munkafeltételek reményében az Y generáció képviselői mára tehát nagyobb számban keresnek munkát külföldön.
De mit tehet az, aki az X generációhoz tartozik- abból is a több x-es-hez?
Nálunk még az idegen nyelv szóból az idegen volt a hangsúlyos, ezért kevesen tanultak meg tárgyalási szinten angolul, németül, franciául.
A nyelvtudás pedig elengedhetetlen, ha külföldre szándékozunk menni, hacsak nem az a terv, hogy takarítani, mosogatni, vagy házvezetőnőnek szegődünk el ismerősök által szerzett helyeken a jobb élet reményében. Ilyen esetekben pár szó ismerete kezdetben elégséges lehet.
Logikusan, minden külföldi álláshirdetésnél a képzettség mellett a nyelv ismerete is elsődleges szempont. Tehát nyelvet kell tanulni, mielőtt belevágnánk a nagy, életminőségjavító terveinkbe.
Ok, ha ez megvan, és tudjuk a nyelvet, versenyezhetünk egy jó lehetőségért?
Az ismerőseim tapasztalatát felhasználva, igen. Sok jóbarátom döntött úgy, hogy új életet kezd külföldön. És, habár az elején senkinek sem egy szláv karnevál az élete idegenben, mára mindenki megtalálta a helyét közülük. ( Állítólag 1 év az asszimiláció.) Egyikük sem szándékozik záros határidőn belül visszajönni. Természetesen vannak olyanok is, akiket megbecsülnek a munkahelyen, és egyáltalán nem szándékoznak elmenni. Egy -szintén friss – felmérés szerint azonban, azok akik maradnak, leginkább családjuk, idős szüleik miatt nem vállalkoznak a külföldi munkára, nem pedig azért, mert annyira tökéletes a munkájuk, hogy sosem lépnének meg egy másik lehetőséget.
Nekem nagy bajom, hogy leginkább holt nyelveket beszélek – máig nem értem, miért ezt a szakot választottam anno az egyetemen - ez a tudás itthon létminimumot ér, és ez egy darbig még így marad – az angolom gyatra, a németem még gyatrább, franciául csak Edit Piaf szövegeket tudok, olaszul pedig ételek neveit és pajzán kifejezéseket. Így aztán egyelőre nem várnak tárt karokkal egyik országban sem. ( Hacsak nem jelentkezem egy toscanai pizzériába felszolgálónak.) Talán még van időm kitanulni egy rendes szakmát, és akkor XY-ként én is érek majd valamit külföldön…
-kata-
{ 18 hozzászólások… olvasd el vagyadj hozzá egyet }
“Egy -szintén friss – felmérés szerint azonban, azok akik maradnak, leginkább családjuk, idős szüleik miatt nem vállalkoznak a külföldi munkára, nem pedig azért, mert annyira tökéletes a munkájuk, hogy sosem lépnének meg egy másik lehetőséget.”
Ez a kulcs mondat. Aki fiatal esetleg még nincs gyermeke, vagy több gyermeke, az minden gond nélkül dönthet a külföld mellett, ha egyébként van rá lehetősége. Aki már nem ezt az életet éli, annak sokkal nehezebb egy ilyen döntést meghozni. Minden más, csak mellébeszélés, mivel mindenki szeretne több pénzt keresni és jobban élni, ebben semmi különbség nincs generációk, vagy korok között.
Kedves Kata,
Az írásból csupán azt nem tudtuk meg, amit a cím mintegy megígért, hogy “Hogyan is menjünk ki külföldre”?… információ amúgy is nulla volt benne, sajnos…
agi
Kedves Kata! Nem újdonság az a felfedezés, hogy kétkezi szakmákat kellene tanulni a külországi megbecsült karrier érdekében, viszont újdonság, hogy erre mostanában már az állam is rájött (jobban mondva arra, hogy aki értékteremtésre képes szakmát szerez, az lehetőség szerint nem idehaza akarja az értéket teremteni), ezért aztán legott megszüntettek mindenféle támogatott képzést — a munkanélküliek vesztére. 7-8 évvel ezelőtt, amikor (másodjára) pályakezdő munkanélküli lettem, még teljesen természetes volt, hogy ha valaki munka nélkül maradt, válogathatott a nagy számú támogatott képzési lehetőség közül. A mostani munkanélküliségem alkalmával nekem ez a legnagyobb sokk, hogy ez már nincs. (Most épp nem az ismeret alapú társadalmat építjük, hanem a munka-alapút. Csakhogy munka nincs, ismeret meg nem lesz.) Alkalom adtán ossza meg, kérem velünk is, hogyan szándékozik nulla jövedelemből új szakmát elsajátítani. E célra esetleg hitel fölvételét javasolja?
Nem érdemes külföldre menni dolgozni, mert ott úgyis csak azt a munkát kapja meg a külföldi, amit a belföldiek nem vállalnak, ráadásul fele annyi fizetésért. Szembe kell nézni az idegengyűlölettel is. Mindenkinek a saját hazájában kell boldogulnia. Ha a viszonyok nem megfelelőek, meg kell azokat változtatni. Minden áron! A külföldi munkavállaló olyan, mint a pótalkatrész: ha nincs erdeti gyártmány, jó a “bontott” is, de ha sikerül eredetit beszerezni, eldobják.
Én nekimentem 53 évesen 3 évi halogatás és mindenféle otthoni munkakeresés után Ausztriának, jelenleg egy pizzériában mosogatok. Kell a megélhetéshez az, hogy ezt a munkát is becsüljem,otthon 4 gyerekkel maradt nejem, és s legkisebb is 18 éves…Van 3 szakmám is, de minthogy a nyelvtanulásra soha sem jutott kellő idő- többször nekifutottam
- ezt találtam jónak, itt keveset kell beszélni…Ha kérdeznek, azt válaszolom a nyelvtudásról, hogy keveset beszélek, viszont úgy dolgozom mint egy német..
Vannak olyan élethelyzetek, amikor nem lehet tovább halogatni egy döntést, én imádom, hogy nem kell zárnom az autómat, itt nem lopnak- egyenlőre..kevés az afféle, mint pl otthon a szomszédomhoz este 1/2 8-kor törtek be, amikor rendszerint elmennek kis időre valahová…Itt az alantasabb munkát nem az osztrákok végzik, szerbek, csehet,magyarok már vannak szép számban, itt az olasz határ mellett is…Hiába van szakács szakmám, itt másképp főznek, ezt is meg kell tanulni…
Szia! Szeretnék menni külföldre dolgozni asztalos szakmát!
Pl ausztria vagy németbe is jó lenne! Nyeltudás nem szükséges hanem magyar vállalkozó is jó lenne. Üdv Ati
Nem tudom miképp tud egy korombéli 43 éves nő (hiába a jó angol nyelvtudás) elhelyezkedni napjainkban külföldön. Engem speciel bármilyen munka érdekelne,annyira,hogy a chf-es hitelemet fizetni tudjam! Ha valakinek van valami kézzelfogható ötlete,várom szeretettel. Olgi
A legfontosabb mindig az első lépés, a szándék, hogy változtatni akarj, vagy muszáj legyen változtatnod. Ha kapod a banktól az ilyen-olyan felszólítókat, nem tudod a számláid befizetni, a gyereknek ruhát venni akkor sajnos tenni kell valamit. Ráadásul a megpályázott állásokra jobb esetben elutasítás érkezik -”sajnos nem Önt választottuk és sok sikert kívánunk a további pályafutása során-, rosszabb esetben a nagy légüres tér…a semmi. Vérnyomásod az egekben és rág az ideg belülről, kívülről meg Te rágsz mindent ami kapcsolatba kerül Veled.
Ha változtatni akarsz TEDD MEG! Mindig az a feladat tart a legtovább, amit el sem kezdesz!
Magamról annyit, hogy 40 felett vagyok már és 1,5 éve dolgozom Ausztriában. Ez alatt 10 hetet voltam együtt a feleségemmel és a 3 gyerekemmel. Szükségem lenne rájuk, szükségük lenne rám, de az átkozott pénzre is szükségük van, amit be lehet mindenféle érdekes dologra cserélni: hiteltörlesztöre, benzinre, ételre, ruhára stb..
A nyelvtudás jó, de nem lehet olyan gyorsan megszerezni, mint ahogy a felszólító levelek jönnek és bármilyen jól tudsz nyelvet, ha az anyanyelvi azt akarja, hogy ne értsd meg Te nem is fogod megérteni.
Munkát a legegyszerűbb úgy keresni, hogy kimész a “bizonytalanba”, előtte persze összegereblyézel valami kis tartalékot és délelőtt elindulsz az utca páratlan oldalán, délutáűn ha kell a pároson és bekopogsz mindenhová és bemész a munkaügyi központba is. Természetesen viszel magaddal Cv-t és kísérőlevelet nem magyarul. Vezérigazgató nem leszel még az első egy-két évben, de -ez biztosan furcsa lesz Nagyarország után- az emberek, a cégek, hivatalok segíteni fognak és valószínűleg néhány nap után már mentorod is lesz.
Magamról még annyit, hogy egyetemi diplomám és könyvelői végzettségem van több mint tíz éves vezető tapasztalattal. Magyarországon 2 évig kerestem olyan állást, aminek jövedelméből alaphangon el tudtam volna tartani a családomat. Ezt Ausztriában találtam meg, ahol ha elvégzed a munkád és beilleszkedsz a csapatba családtagként fognak szeretni és maximálisan meg fognak becsülni, ami nekem nagyon kellemes és megtisztelő is egyben.
Arra mindenki számítson néhány hónap külföldi munka után nem fogja majd tudni elképzeli, hogy vissza fog menni kis hazánkba dolgozni.
Végére még annyit, hogy az élet mindig élni akar, ha fal van előtted utadon és neked tovább kell menned meg kell kerülnöd, vagy át kell rajta másznod.
Üdv.,
Egy korábban megkeseredett családapa
Olgi, a 43 év nem akadály, csak keresni kell a lehetőséget.
Itt egy honlap ahol sok infó van a fórumban.
Regisztrálni sem kell ha csak információ kell.
www. londonimagyarok. hu/
Sokan vannak ott fenn akik most tervezik a kimenetelt, és vannak akik már kinn élnek.
Amennyire én látom szinte nincs is olyan kérdés, amit ott még nem tárgyaltak ki.
Kedves Tamás! Köszönjük a biztató hozzászólást, és a történetedet! Sokat segít! Szeretettel: cvonline
En mar 10 eve Belgiumban elek es hamarosan 45 leszek. Nekem nagyon nagy szerencsem volt mert ugy kaptam itteni munkalehetoseget, hogy angolul sem tudtam rendesen. Raadasul szakertokent dolgoztam, mert olyan munkateruleten kaptam allast, ami akkor hianyszakma volt (informatika) es amiatt a bruttom volt a netto. Kozbe jott a valsag es munkanelkuli lettem. De motivaciom nem sok volt, hogy munkat keressek, mert az elso eveben 1300 euro netto volt a munkanemkulim, meg most is 2.5 evi munkanelkuliseg utan is 750 euro.
Szerintem ide mindenkepp erdemes kijonni, mert itt a munkaltatok szivesen alkalmaznak kulfoldieket es sok helyen eleg az angol nyeltudas. Sot sok cegnel az angol a hivatalos nyelv, mert olyan sok a kulfoldi.
Pár éve már, hogy külföldön dolgozom, jelenleg Angliában élek, de más országokban is kipróbáltam magam. Mindenhol jó, mindenkit csak biztatni tudok erre a lépésre, hogy ne tétovázzon, vágjon bele. Csak sorolni tudnám az előnyeit, de az órákig eltartana.
De egyet mégis muszáj megemlítenem, imádom, hogy nem a “hány éves vagy?” kérdéssel kezdik a munkaadók, s később sem érdekli őket igazán, s mégcsak nem is tisztelik oly nagyon a “papírt” mint itthon, ellenben a tudás, talpraesettség nagyon nyerő lehet. Ebben az esetben nem foglalkoznak egyebekkel, hiszen tudják, hasznos munkaerőre leltek. Szóval ha jól teszed a dolgod, nem lesz gondod! Míg itthon ez semmire nem garancia….Igen, legyünk tisztában vele hogy odakint sincs kolbászból a kerítés, ellenben ha jól végzed a munkád, csak jóra számíthatsz! Teljesen más morál.
A cikk nemigazán tért ki arra, miként is vágjunk neki a nagy kalandnak. Nos ebben kiegészítendő, vázolok pár lehetséges verziót, megfontolandó tényezőket.
1. Elsősorban természetesen a nyelvtudás a fontos. Még ha mosogatni szeretne valaki, azért azt is meg kell értetni valahogy a munkaadójával, de természetesen nagyon szűkös szókincs elegendő lehet hozzá. Odakint úgyis fejlődni fog ami magával hozhat több, más lehetőségeket is. De a leglényegesebb és elsődleges valóban a nyelvtudás. Ami odakint sokszor jobbnak bizonyul, mint azt otthon gondoltuk volna….
2. Ne üres zsebbel vágjunk bele! Legyen valamennyi megtakarított pénzünk minden esetre. Számoljunk előtte, miből jövünk ki, mennyi időre elég a pénzünk. Az interneten szintén tájékozódhatunk árakról is.
3. Fontos, hogy célozzuk be melyik országban érezhetnénk otthon magunkat. Mielőtt belevágunk böngésszünk blogokat, nézegessünk térképeket, vegyük fel a kapcsolatot ismerőssel, ismeretlennel. Hidd el, mindig lesz, aki segít. Még akár az időjárási körülményeket, adózási rendszert, szociális jutattásokat is vegyük figyelembe a célország kiválasztásakor, hiszen valószínűleg hosszabb távú döntést hozunk, ami akár egy “második hazát” eredményezhet, ha jól döntünk. Szóval, ha nem bírjuk a hideget, ne menjük Finnországba! Szerezzünk minél több információt arról az országról és arról a munkaterületről is ahova menni szeretnénk. Így jóval kevesebb okunk lesz a csalódásra és már nagyjából felkészülten érkezünk.
4. Legyünk tisztában szaktudásunkkal, tapasztalatunkkal, s hogy ez mire is lehet elég. Lehet hogy a létra alsó fokán kezdjük, de ez nem jelent semmit. A külföldi munkaadó okos, teret enged a fejlődő képességeknek, tehetségnek! A jó munkaerőt kívétel nélkül megbecsülik. Leginkább azért mert abból azért ő is profitál…. (halványan sejtem hogy ez a hatékony gondolkodásmód teszi e vonzó országokat gazdaságilag is stabilabbá)
5. A konkrét munkahely keresést az internet lehetővé teszi. Ha nem szeretnénk ügynökség segítségét igénybe venni, magunk is nekiállhatunk böngészni külföldi hirdetéseket. Nézzük át az adott ország álláskereső oldalait vagy nemzetközi oldalakat (Eures)
6. Az internet előnyeit kihasználva alkossunk tömör, áttekinthető bemutatkozó üzenetet, mellékletben csatolhatjuk a CV-t, motivációs levelet és jó minőségű fényképeket. (Személy szerint én ezt az utat választottam először és bevált.) Minél több helyre írsz annál jobbak az esélyeid. (Átlagosan 5 levélből 1-re érkezik válasz, de ez országfüggő.) Amennyiben szállást nem tudsz intézni, mindenképp olyan munkahelyre lesz szükséged ahol ezt biztosítják. Később, ha már kint vagy könnyebb megfelelő szállást keresned, esetleg munkahelyet váltanod.
Imádom Magyarországot és borzasztó dühös és szomorú is vagyok amiért nem lehet jól élni otthon, s ahogy hallom egyre kevésbé. Mert gondoljunk csak bele, nem szomorú mégis az, hogy el kell hagyni családot, barátainkat egy szebb jövő, teli bankszámla érdekében? De valóban, szinte pár hét kintlét után nehéz újra elképzelni itthon, túl sok billenti a mérleget a külföldi munkavállalás oldalára. És ez nem csak a saját szubjektív meglátásom, de én még egy honfitárssal sem találkoztam, aki vissza tudott volna – vagy akart volna – illeszkednia jóval szűkösebb hazai viszonyaink közé. Mert más érzés hazalátogatni rövid időre tele zsebbel, mint otthon lenni hosszú ideig nulla perspektívával. Reméljük, bízzunk benne hogy ez nem lesz mindig így. Én nagyon szurkolok az országunknak! Szeretnék otthon megöregedni : )))
Ott kezdődik az egész ,hogy nyelvtudás aztán végzettség aztán referencia.
Külföldön dolgozom németországban münchenben tapasztalatból beszélek.
Azt tudom javasolni hogy csak az törje a fejét külföldi munkán akinek van nyelvtudása.mert nyelv nélkül nem fog érvényesülni.külföldön is nagy a verseny nem könnyű itt se munkához jutni a munkaadók igen válogatnak nagyon megnézik hogy kit alkalmaznak. Akinek van angol vagy német nyelvtudása annak javaslom hogy minden fajta magyarországon honos munkaközvetítő céget: Euwork,Crew agency stb kerüljön mert csak lehuzás az egész..Én saját erőmből jöttem ki ide münchenbe otthon előre megírt fényképes német önéletrajzokkal és kb 10 céghez adtam be a jelentkezésemet. 3nap mulva már megkaptam az egyik helyen az állást, aztán egy hét mulva már másik két helyre is felvettek volna.szóval akinek van nyelvtudása az az ember max 2-3hét alatt munkát kell hogy találjon.
Persze amiről nem írtam aza pénz. Induló tőke kell, anélkül senki ne induljon utnak, mert azért hogy szabadon lehet munkát vállalni ettől függetlenül vannak hivatalos dolgok amiket el kell intézni,pl : elsőnek lakás lakcím, be kell jelentkezni az adott lakhelyre, ezzel már lehet bankszámlát nyitni,aztán adó hivatalba adószámot kérni, majd a tb-hez is szintém taj számot kérni. Ezeket a hivatalos dolgokat minden eu-s országban el kell intézni bárhová is megy valaki dolgozni, persze ezek ingyenesek nem kell fizetni érte.Amire kell pénz induló tőke , elsősorban lakásra, enni valóra pl ide németbe akar jönni valaki saját erőből akkor min 1200 eurót hozzon magával ebből már ki lehet venni egy kisebb szobát kaucioval együtt olyan 6-800 euro.ugyanez érvényes angilába is ha valaki oda akar menni akokr oda is kb 1500eurot vigyen magával.. Vannak magyarországon cégek akik visznek ki embereket dolgozni persze az is lehúzás,mert én igy tisztán kapok
raktárosként targoncásént netto 12 euro órabért + napi 4euro kaja pénzt, addig azok dolgoznak oránként 7-8-9 euroért és kaja pénz 0.beszéltem ilyen dolgozokkal itt münchenben. Szóval a tanulság önerőből sokkal jobban megéri külföldre jönni dolgozni. Amikor a munkaerő közvetítő cég elkér pl 100-150-200 ezer forintot(mondván hogy adminisztrácios költségek munkavállaláshoz papírmunka elintézése ürügyén, akkor az kamu, mert minden hivatalos papír ingyenes semmiért nem kell fizetni. Szerintem ha valaki tudja az adott ország nyelvét saját maga is eltud menni az ottani ado hivatalba vagy tb-hez ezt a két dolgot elintézni. szóval ezek az én tapasztalataim. Sok sikert mindenkinek és kitartás!
Nekem személy szerint nagyon sokat segített egy könyv a Sikerútikalauz Északon! Rendkívül praktikus információkat oszt meg a Skandináv és norvég munkavállalási lehetőségekről, költségekről.. Akit esetleg érdekel: www. sikerutikalauz. hu
56 éves vagyok. Nem tudom hány évet kell még dolgoznom, de hiába próbálok bármit -angol-német társalgási szint-egyenlőre semmi nem sikerül, mert külföldön is csak 56 vagyok. 17 év tanulás után rá kellett jönnöm, hogy itthon nem kellek, de máshol sem.Anyám már nyugdíjas volt 55 évesen.Én kényszer válllalokozó voltam 20 évig, de annak is befellegzett. Dolgoznék,de nem hagynak.
Edit
Kedves Nita!
Lenne pár kérdésem! Megtisztelő lenne, ha írnál nekem a:
peter.szoke@mailbox.hu e-mail címre!
Köszi!
Satupapa
Informatikusként jöttem ki. Otthon havi 500.000-et szívott le tőlem Or-Bán. + sűrűn megkaptam minimálbér közelében tengődő ismerősöktől, hogy az új adórendszer miatt ők tartanak el engem, mivel eddig egy buznyák adót sem fizettek. Ha mondtam, hogy én 10x annyit fizetek mint ők majd leköptek.
Itt a dupláját szívja tőlem Mer-Kel. Szóval itt több a nettóm mint otthon a bruttóm volt. Kirúgtak a munkahelyemről és Pesten egy fél évig nem találtam állást. Itt nem kértek tőlem a munkahelyen se diplomát, se útlevelet. Lakásba bejelentkezni egy röhej, vittem munkaszerződést, lakásbérleti szerződést, de csak az útlevelem kérték el. Bankszámla nyitáshoz sem kell csak egy útlevél. Az AOK-nál a betegbiztosításhoz elkérik a munkahely nevét.
Sok mindent olvashat az ember ezekben a hozzászólásokban, van itt ritka sikertörténet, falmászás, csalódás, reális helyzetkép, jó tanács és még sok minden. Egy van közös: a vágy a külföldi munka után. Sokan hisznek még a nyugat-európai eldorádóban. Akárcsak a szerencsétlen afrikai sorstársak, akik illegálisan mennek Európába, menekülve a nyomor és munkanélküliség elől. A valóság azonban más, mint az álom. Az ember lehet, hogy a hazai körülményekhez viszonyítva több pénzt kap, de ez a forint-euro árfolyam különbség miatt van. Lényegében egyik nyomorszintről egy másikra jut, a kinti életszínvonalhoz viszonyítva. Innen nézve rózsásnak tűnik a helyzet, de ott már korántsem az. A munkáltatók ott is csak azok, akik itt dolgoztatnak, lévén a hazai munkahelyek túlnyomó része privatizálva. Miért lenne ott más az elvárás, a piaci verseny, mint itt? Végül is, “Nyugat” van már itt is, ha gyarmati szinten is. Nekem is lett volna lehetőségem külföldön maradni, a nyelvtudással nem volt gond, a tudományos szavaktól az argóig minden értettem, engem is értettek, sokan el se hitték, hogy külföldi vagyok. Pedig nem külföldön tanultam nyelvet. Lakás, munka nem lett volna gond, mégsem maradtam. Nem voltak illúzióim. Fűtött a hazaszeretet. Ideje leszámolni az illúziókkal. A politikai rendszer mindenütt ugyanaz, de haza csak egy van, még akkor is, ha a politikai rendszere idegen és taszít. Magyarországon igazából a Kádár-korszakban volt jó élni. Akkor irigyelték a Nyugatot, de ma már a Nyugat sem ugyanaz a Nyugat. Akkor meg minek. Ha rosszak nálunk a viszonyok, változtassuk meg, mindenki a saját hazájában boldoguljon, ne idegenben, mert ott sem jobb, viszont az ember ott mindig idegen marad, integráció ide vagy oda. Rajtunk múlik.