Sok ember életében eljön az a pont, amikor érzi, hogy ideje lenne váltani. Talán már nem érzi jól magát a jelenlegi munkahelyén, esetleg hosszabb ideje állást keres, vagy egyszerűen csak szeretne továbblépni. Mégis előfordul, hogy napok, hetek vagy akár hónapok telnek el anélkül, hogy valóban történne valami, és ennek gyakran az álláskeresés halogatása az oka.
Az önéletrajz frissítése halogatódik, a kiszemelt álláshirdetések megnyitva maradnak a böngészőben, a jelentkezés pedig mindig „majd holnap” lesz.
Ilyenkor sokan arra a következtetésre jutnak, hogy nincs bennük elég motiváció, pedig az álláskeresés halogatása mögött gyakran egészen más áll.
Az álláskeresés halogatása mögött gyakran túlterheltség áll
Amikor egy feladat túl nagynak vagy túl összetettnek tűnik, az agyunk nem mindig a megoldást keresi. Sokszor inkább elkerüli a helyzetet.
Az álláskeresés kívülről nézve egyszerű folyamatnak látszik: önéletrajzot írni, állásokat keresni, jelentkezni és interjúra járni. A valóságban azonban ennél jóval többről van szó.
Minden egyes jelentkezés mögött ott van a bizonytalanság, a megfelelési kényszer és sok esetben a visszautasítástól való félelem is. Vajon elég jó vagyok? Megfelelek az elvárásoknak? Miért nem kaptam választ az előző jelentkezésemre?
Ezek a kérdések folyamatosan dolgoznak bennünk, és idővel komoly mentális terhelést jelenthetnek. Nem ritka, hogy valaki pontosan tudja, mit kellene tennie, mégsem képes nekikezdeni.
Mit árul el a környezetünk a mentális állapotunkról?
Otthonszervezőként gyakran tapasztalom, hogy a külső környezet és a belső állapot között szoros kapcsolat van.
Amikor valaki hosszabb ideje túlterhelt, annak gyakran látható jelei is megjelennek. Halmozódnak a papírok az asztalon, egyre több a félbehagyott teendő, nehezebb rendet tartani a mindennapokban. Sokszor nem azért, mert az illető nem szeretne rendezett környezetet, hanem mert egyszerűen túl sok mindenre kell egyszerre figyelnie.
Hasonló történik az álláskeresés során is.
Ahogy egy túlzsúfolt helyiségben nehezebb koncentrálni, úgy a fejünkben felhalmozódó nyitott feladatok is megnehezíthetik a döntéshozatalt. Az önéletrajz frissítése, a hirdetések böngészése, a motivációs levél megírása vagy az interjúra való felkészülés külön-külön kezelhető feladatok lennének. Együtt azonban könnyen nyomasztó teherré válhatnak.
Nem lustaság, amikor nem tudsz továbblépni
Az egyik leggyakoribb tévhit, hogy aki halogatja az álláskeresést, az valójában nem akar változtatni. A valóság ennél árnyaltabb.
A túlterhelt ember gyakran annyira elfárad a folyamatos alkalmazkodásban és problémamegoldásban, hogy már a legegyszerűbb döntésekhez is kevesebb energiája marad. Ilyenkor nem a szándék hiányzik, hanem a mentális kapacitás.
Az önhibáztatás pedig csak tovább nehezíti a helyzetet, hiszen minél többször mondjuk magunknak, hogy „már régen el kellett volna kezdenem”, annál nagyobb nyomás kerül ránk, és annál nehezebb lesz valóban cselekedni.
Hogyan kezdjük el az álláskeresést, ha túl nagynak tűnik a feladat?
Sokan ott követik el a hibát, hogy egyszerre szeretnének mindent megoldani. Új önéletrajzot írni, több állásra jelentkezni, frissíteni a szakmai profilokat és felkészülni a lehetséges interjúkra. Ez könnyen bénító érzést okozhat.
Pedig a legtöbb esetben nem nagy lendületre van szükség, hanem egyetlen apró lépésre. Elővenni a régi önéletrajzot. Átnézni egy álláshirdetést. Összegyűjteni az elmúlt évek szakmai tapasztalatait.
Az apró lépések sokkal könnyebben teljesíthetők, és segítenek visszaszerezni a kontroll érzését.
A változás sokszor egyetlen apró lépéssel kezdődik
Az élet különböző területei gyakran jobban összefüggenek, mint gondolnánk. Amikor túl sok a rendezetlen feladat körülöttünk és bennünk, könnyen úgy érezhetjük, hogy minden egyszerre nehezedik ránk.
Az álláskeresés sem kivétel ez alól.
Érdemes emlékeztetni magunkat arra, hogy nem kell egyetlen nap alatt megoldani mindent. Ahogy egy otthon sem egyik pillanatról a másikra válik rendezetté, úgy egy sikeres állásváltás is sok apró döntésből és lépésből épül fel.
Ha most éppen nehéznek érzed az elindulást, ne azt kérdezd magadtól, hogyan fogsz mindent megoldani. Inkább azt, mi az az egyetlen lépés, amit még ma meg tudsz tenni. Sokszor éppen ez a lépés indítja el a legnagyobb változást.