Vannak helyzetek, amikor az álláskeresők minden már leírt, megtanított szabályt betartanak, és mégsem jutnak eredményre. Az ilyen eseteket mélyebben áttekintve sokszor rájövünk, pont a szabályok betartása akadályozza az állástalálásban.
Mivel ezek a „szabályok” általános, nem írott, de elvárt, mendemondákban lefektetett elvek, amiket egy tökéletes világ tökéletes munkáltatóira és álláskeresőire találtak ki, a megszegésük sokszor meghozza a várt sikert.
1. szabály megszegése: Ne arra kérd az ismerőseidet, hogy ha nyitott állást tud, szóljon!
Az ismerőseid többsége valószínűleg nem kiválasztási szakember, nem HR-es, így nem is biztos, hogy a saját munkahelye összes nyitott pozíciójáról tud. Épp ezért, inkább arra kérd, hogy ha lehetséges, az önéletrajzodat juttassa el a HR-es kollégájához, hátha ő lát neked való pozíciót. Az ilyen álláspályázat legyen cégreszabott, és pontosan írd le benne, milyen pozíciókat tudnál betölteni.
2. szabály megszegése: Ne használj hagyományos önéletrajz formát!
Ha az adott álláshirdetés szerint a céljaidat nem szolgálja egy szigorú kronológiai sorrendben megírt önéletrajz, mert pl. régebben csináltál olyan feladatokat, amiket kérnek, nem friss a tapasztalatod, vagy ugyan teljesen megfelelsz az állásra, szakmailag, nyelvtudással, kapcsolatrendszerrel, de nincs diplomád, ahogy ők kérték, akkor az önéletrajzot ehhez a mondanivalóhoz kell igazítani.
3. szabály megszegése: Ne használj sablonokat!
A sablonokból saját helyzetedre „faragott” motivációs levél jónak tűnhet, azt gondolhatod, ilyet várnak, hiszen csak ilyen mintákat találhatsz a neten. Az őszinte szó, a saját gondolatok viszont mindig hatékonyabbak: ha már a századik „precíz, csapatban és önállóan dolgozni tudó” jelölt önéletrajzát olvassa a kiválasztó, egy ember, aki imádja a munkáját, mert egész életében arra vágyott, hogy ilyesmit csináljon, elolvasta az összes létező szakirodalmat, szakmai blogot vezet a témáról, az nyerő lehet.
4. szabály megszegése: Hozd fel a fizetés témakörét állásinterjún!
Nálunk valamiféle félreértelmezett szerénység elvárása okán tartja magát a szokás, hogy az álláskereső csak ne feszegesse a fizetés kérdését. Ebből az a kellemetlen helyzet adódik, hogy a bértárgyalás egy sokkörös interjúztatási folyamat végére kerül, és itt derül ki, hogy a felek egészen más nagyságrendekben gondolkodnak. Ezt elkerülendő, igenis meg kell találni a lehetőséget arra, hogy minél hamarabb tisztázzák a felek legalább a nagyságrendi elképzeléseiket. Ideális esetben ez az első telefonhíváskor, állásinterjú-időpont egyeztetéskor megtörténik.
5. szabály megszegése: A feltételekről tárgyalni kell!
Sok esetben a kétségbeesett munkavállaló rossz kompromisszumot köt azért, hogy legyen állása, jövedelme. Ez érthető, de nem feltétlenül szükséges. Egy-egy állás feltételeit keretek között ugyan, de az állásinterjús tárgyalások során meg lehet változtatni. A munkakörhöz tartozó feladatokat, a kínált eszközöket meg kell ismerni, el kell dönteni, elfogadható-e, vagy nem. Esetleg, rövid távon, kezdetnek elfogadható, de rögzíteni kell pl. a munkaszerződésben, hogy hosszú távon mi, hogyan fog változni. Pl. próbaidőre más juttatások vonatkoznak, vagy egyes juttatások milyen teljesítmény elérése esetén lépnek életbe.