Akinek volt már több állása tudhatja mi a különbség ránézésre két egyforma munkahely között. Az egyik ahova örömmel járnak be dolgozni és nem azt figyelik állandóan mikor ér már véget a munkaidő. Még a másikban, kiszabadulni vágyó raboknak érzik magukat… Számukra megváltás a munkaidő vége.
1. Szabadság
Senki sem szereti a merev kötöttségeket. Az életerős, kreatív emberek ott dolgoznak szívesebben, ahol önállóak lehetnek, ahol érzik, hogy a munkaadó flexibilis. A szabadság nagyon fontos, de az legalább olyan fontos, hogy a felelősség is jelen legyen.
ÉRDEKES: Mit mondj a volt főnöködről az állásinterjún?
2. Változatosság
Monoton, egysíkú, unalmas 8-tól 4-ig? Ismerős? A legtöbb dolgozó ember nem szereti a futószalag-munkát, az ismétlődő munkafázisokat, ahol mindig ugyanazt kell csinálni. Kvázi mindenki, a változatosságot nyújtó munkahelyet szívleli inkább.
3. Kihívások
Ahol nincs kihívás, ott ellustulnak, eltunyulnak az emberek. Nem érzik magukat hasznosnak, hogy általuk fejlődik, előremozdul a cég. Ennek ellenére, szükséges hogy a kihívások a dolgozók odaadásával párosuljanak. Ha ugyanis az emberek nem érzik magukénak a kihívásokat, azok nem hatnak rájuk ösztönzőleg.
Nem mindenki ugyanúgy kezeli a kihívásokat. Vannak, akik a nagy lépések elijesztenek, de sok, apró lépéssel gyorsabban haladnak.
4. Légkör
A munkahelyi teljesítményt jelentősen befolyásolja a tágan értelmezett környezet. Egy játszó sarok, vagy babzsák, csocsó, de akár az ingyen süti, üdítő is kellemesebbé teszi a munkahelyi környezetet. Viszont, az elengedhetetlen mozgató rugója a benti légkörnek, a hitelesség, őszinteség és áttekinthetőség.
5. Emberek
Persze nem mindegy, hogy kikkel dolgozol együtt. Egy jó, kiegyensúlyozott, szorgalmas munkacsoporttal egyszerűbb dolgozni, és zökkenőmentesen haladhattok a fejlődés irányába.
Ahova nem szeretünk bejárni, azt nem szeretjük csinálni sem. Ebből adódóan az, hogy kikkel, milyen környezetben, és milyen módon vagyunk képesek dolgozni az egyik, ha nem a legfontosabb tényező a fejlődésünkben, karrierépítésünkben.
