Vannak cégek, ahol közismerten jó dolgozni. Mindenféle díjakat kapnak erről, a bent lévők mosolyognak, elégedettek. Általában. Mindig vannak elégedetlenkedők, akik nem gonoszak, nem „nem tudják, hol a határ” és nem „nem tudja már jódolgában…” hanem tényleg rosszul érzik magukat.
A cég közben nem érti – hozzáteszem, sokszor maga a dolgozó sem. Hogy ha olyan jó minden – és tényleg, van fittnessbérlet, mozidélután, gyümölcsnap, kényelmes a céges autó, jó a fizu, akkor mi nem jó? Hosszas beszélgetésekkel nyomozzuk ki, és sokszor jutunk arra: valóban őrültség lenne otthagyni a céget, ha a racionalitás talaján maradunk. Tehát maradunk, mert én azt képviselem, nem az álspirituális önmegvalósító álmok értelmetlen kergetését.
Szóval, ott vagyunk egy frusztrált, elégedetlen emberrel, akivel minden jó, de mégsem. Segítenem kell, ezért fordult hozzám, és racionális támaszt vár, nem léleksimogató mondásokat, mert hozzám jött. Gyakorlati lépéseket szeretne tenni. Nem kezdem el tehát magyarázni neki, hogy másnak meg milyen rossz sorsa van, mert neki attól nem lesz jobb, hogy Ugandában éheznek.
Ki kell deríteni, mi nem jó neki. „Nem becsülnek meg”, hangzik a válasz. És mit szeretnél kapni, amivel megbecsültnek érzed magad? Nemcsak az anyagiak szintjén, itt az is ér, ha az az elvárás, hogy reggelente köszön a főnök. Hát köszön… Meg még haver is, együtt söröznek, poénkodnak, azért ő a főnök, mert döntéseket hoz, de nem zsarnok, hanem partner. Kollégák? Az is oké, elvagyunk. Anyagiak? Hogyne, jó fizu, fittnessbérlet, céges autó, toronyóra lánccal. A munka jó? Igen, jönnek a sikerek, szeretik az ötleteimet, jól megy a cég.
Te figyelj, mi volt a gyerekkori álmod? Ez, amit most csinálsz? Ez, amiben most élsz? Hátöö, nem, ez mégis nagyon jó. És azt tudnád most csinálni? Igen, de pénz kell hozzá. Az ugye van. Idő? Hát az nincs, mert a munka… Készen vagyunk. Ennek az embernek idő kell! Minőségi idő, amiben szintén jól érzi magát. Tehát, valahogy azt kell a főnökénél elérnie, hogy legyen ilyenje is. Sokféle módszer van rá, rugalmas munkaidő, home office, sabbatical akár.
A másik, mikor alapvetően minden jó, van hobbi is, szabadidő is, mégsem jó. Merthogy állóvíz. Semmi érdekes, a legerősebb probléma is kisujjból megoldható, ezt csinálja 25 éve. Aha, 25 éve. És csinálnál mást? Nem, mert ezt szeretem. Értem. És mit szeretnél még? Ami visz egy kis változatosságot az életedbe? Biztos, hogy az álláskeresés stresszére vágysz? Hát nem.
Ilyenkor érdemes egy olyan dologba belevágni, ami a cégénél, a munkájában alkalmazható, mégis új, mégis kihívás. Egy folyamatjavító projekt? Egy új funkcionalitás kitalálása, implementálása a meglévő vállalatirányítási rendszerbe? Céges blog indítása? Valami abszurdnak tűnő marketingkampány? Mi az, ami a szakterületéhez közel áll, mégis túlmutat a rutinokon, a rutinmegoldásokon. Egy vadiúj marketingötlet is lehet rutin, ha már a 20. éve talál ki marketingötleteket. De egy új termék, termékhez kapcsolódó szolgáltatás kitalálása, bevezetése a piacra?
Mi lesz ebből? Egy kisebb karrierváltás, akár ideiglenesen is. Egy féléves projekt, amikor valami mást csinálhat, és máris vissza fog vágyni a régi jól beváltba. Vagy nem. Megszereti az újat is, és abból lesz hosszútávú kaland.
Mert amit az ilyen embereknek keresniük kell, az a kaland, amit irodásan kihívásnak is neveznek. A cégeknek pedig szükségük van a megújulásra, hiszen ahol valaki tizen- vagy huszonéve dolgozik, ott biztosan vannak megkövesedett folyamatok, elavult szemlélet, amit érdemes felrázni, anélkül, hogy a cégben felfordulás keletkezne. Tehát, keresd a kalandot, és ha kitaláltad, az első nagy kaland máris az lesz, hogyan add el a munkahelyednek a kalandvágyadat.
JobAngel
JobAngel cikkei minden olyan kérdésre választ adnak, amely az álláskereséshez kapcsolódik. Nézz szét közöttük, tudd meg mi a fontos egy állásinterjún, mit kell tudni a próbaidőről, vagy, ha nem kaptál meg egy állást, hogyan tudsz talpra állni és újult erővel belevetni magad a munkakeresésbe.