… mert azt fogják gondolni, hogy…
Ha leülünk őszintén beszélgetni egy-egy ügyfelemmel, ez a mondat mindig előkerül. Velem lehet őszinte, hiszen „nemHR-es”-ként nem fogok róla olyasmiket gondolni, ami miatt elbukhat egy állást. De ha valami – számára kínosnak tűnő – mozzanat kerül elő, rögvest hozzá is teszi: nem írja be az álláspályázatba, nem mondja el, mert azt fogják gondolni, hogy… A megfelelési kényszer egyik legjellemzőbb tünete ez a mondat, amit valahogyan oldani kell. Igen, vannak kínos dolgok a szakmában, előző munkahelyeken, amik megtörténtek velünk. Ha magunkban tisztáztuk ezeket, felhasználhatjuk épülésünkre és kitalálhatjuk, hogy kommunikáljuk.
A legjellemzőbb esete ennek egy próbaidőben véget ért munkaviszony. Kudarc, mert nem tudtad megtartani az állást, nem feleltél meg – vagy nem mérted fel rendesen a terepet állásinterjún, és olyasmi derült ki, ami neked nem felelt meg. Bárhogy is volt, ez is része a szakmai életednek. (Azt se feledjük, a munkahely kudarca is: ők is rosszul választottak veled, mert nem tudtak meggyőzni arról, hogy ott dolgozz hosszútávon.) Megtörténik ilyen, és nem is egyedi eset. Nem láttam még embert, aki soha életében nem hibázott, soha egyetlen rossz döntést sem hozott, soha semmiben kudarcot nem vallott. Ha nem túl jelentős ez a momentum szakmailag, akár ki is lehet hagyni az önéletrajzból.
Ellenben előfordulhat, hogy pont ez a néhány hét adott olyan jelentős többletet a szakmai tudásodhoz, hogy hiba lenne kihagyni az önéletrajzból. Mit tehetsz ilyenkor? Beírod, leírod az eredményeidet, amiket ott elértél. Mintha egy „normális” munkaviszony lett volna.
Rákérdezhetnek állásinterjún, hogy miért lett ez ilyen rövid időszak. Erre a válasz mindig diplomatikus legyen, úgy mondd el, hogy rossz hírét ne keltsd akkor sem a cégnek, ha egyébként rászolgált. Lehet, hogy ott, ahol most vagy épp üzleti partner, beszállító. De az is lehet, hogy hasonlóan rossz véleménye van már az interjúztatónak is, esetleg mástól hallott rosszat erről a cégről. A diplomatikus, de őszinte válasz lehet csak megoldás. Elmondhatod, hogy a jövőben hogyan viszonyulnál ehhez a céghez, ha összetalálkoztok az üzleti életben. Van, akivel szívesen dolgoznánk akkor is, ha főnökként nem vált be.
Kínos lehet beírni egy olyan projektet, ami köztudomásúlag hatalmas bukás volt. Cikkeztek róla a sajtóban, akár még gúnyos mémek is készültek róla. Te viszont részt vettél benne, beleadtad minden szakmai tudásod, és nem is rajtad múlott? Nos, amit ott csináltál, tanultál az a végkimeneteltől függetlenül értékes tudás. Tehát a projektet nem, az eredményt nem, de a tevékenységeidet mindenképpen érdemes beírni.
Ugyanilyen érzékeny téma, ha olyan emberrel dolgoztál, aki később szintén akár sajtónyilvánossággal is kínossá vált. Kiderült, hogy súlyos bűncselekményt követett el, hogy nagy szakmai hibát és már a cége nevének hallatára is felszisszennek. Neked persze valószínűleg semmilyen rálátásod nem volt erre az ügyre, és ezt egy állásinterjún el is mondhatod.
Paradox módon ezek a furcsa, kínos témák az önéletrajzban könnyebben juttathatnak állásinterjúhoz. Az interjúztató kíváncsi. Vajon mit mondanál te arról a bukott projektről, cégvezetőről, arról a hirtelen bedőlő cégről, vagy mit láttál a katasztrófát okozó üzletből? Nyilván ezekről etikai és titoktartási szabályokat betartva beszélhetsz csak, de a kérdést magát sem elkerülni, sem válasz nélkül hagyni nem tudod. Ne is ezzel próbálkozz, maradj a határozott, diplomatikus válaszadásnál.
JobAngel
JobAngel cikkei minden olyan kérdésre választ adnak, amely az álláskereséshez kapcsolódik. Nézz szét közöttük, tudd meg mi a fontos egy állásinterjún, mit kell tudni a próbaidőről, vagy, ha nem kaptál meg egy állást, hogyan tudsz talpra állni és újult erővel belevetni magad a munkakeresésbe.