Álláskeresőként mindig egy jobb karrierlehetőségért, nagyobb fizetésért, szakmai fejlődésért harcolunk egy új állásban. Ez utóbbihoz viszont az is kell, hogy tudjuk: merre halad a szakmánk, és az a munkahely, ahol vagyunk, halad-e a szakmával megfelelő ütemben.
Az elhivatott szakember rémálma, hogy tizenéves technológiákkal, elvekkel, módszertanokkal dolgozik, miközben újabbak, jobbak, hatékonyabbak is léteznek már a napi gyakorlatban is, máshol. Ha ezeket ő nem fogja tudni használni, mert nem fér hozzá, a szakmai tudása „elöregszik” a céggel együtt, ahol dolgozik. Képletesen szólva, egy szakmai temetőbe jutott.
Paradox módon a jól működő cégek tudnak leggyorsabban szakmai temetővé válni: ugyanazok az emberek ugyanazokat a napi rutinokat csinálják évek óta. Kialakult, működik, nem kell változtatni, fejlődni, vagy éppen kell(ene), de a fejlődési igényt mégsem érzi a cég, mert pl. az ügyfelei is elégedettek így, nincs szükségük jobbra – esetleg nincs választásuk, mert az adott cég monopolhelyzetben van, nem tudnak másik szolgáltatót, beszállítót stb. találni.
Az ott dolgozó munkavállalók nagyon magas színvonalú szakmai munkát végezhetnek egy „temetőben” is, ami jól is fizet, kényelmes, rutinos, gyakorlatilag egy aranykalitkában él. Jönnek a sikerek, hiszen úgy szinte nem lehet hibázni, ha 10 éve ugyanazt csinálja. Nem veszi észre, hogy beszűkült ebbe az egy szerepkörbe – ez általában úgy derül ki számára, amikor 10-15 év munkaviszony után mégiscsak álláshirdetéseket kezd böngészni, és kétségbeesve látja, hogy lemaradt a szakmával. Nem vette észre, hogy nincs kitekintése a piac többi szeletére, a szakma fejlődésére is csak akkor van, ha a munkahelye valamit fejleszt a rendszerein – mert muszáj, pl. törvényi előírás miatt. Nincs szakmai kapcsolata a cégen kívül, csak egy nagyon szűk körrel. Elkezd vergődni az álláskeresésben: nincs olyan állás, amit megpályázhatna a szakmán belül, mert ezt nem ismeri, azt nem csinálta stb. Vagy akár szépen írt önéletrajzokkal is csak az első állásinterjúig tud jutni, elbukik a szakmai kérdéseken.
A kényelmes munkahely tehát ezáltal veszélyes is, a veszélye pedig pont abban rejlik, hogy későn jön a felismerés, ha baj van.
Hogyan előzd meg a bajt?
Ha nem keresel állást, akkor is böngéssz álláshirdetéseket legalább kéthavonta, legyen aktív az önéletrajzod az állásportálokon. Látnod kell, mit várnak el most a munkáltatók egy új kollégától, aki olyan területen dolgozik, mint te. Milyen szoftvereket kell ismernie, milyen a feladatköre, felelősségi köre? Lehet, hogy úgy bővült a szakmai feladatkör máshol, ahogy neked nem tetszik? Lehet, hogy a trend, ami a szakmád fejlődését mutatja, olyan irányba megy, ami neked nem tetszik? Akkor megintcsak érdemes elgondolkodni a szakmai jövődön…
Kövesd a szakmai trendeket, járj konferenciákra, ügyfelekhez. Olvass szakmai lapokat, hírleveleket – nemzetközieket is, idegennyelven. Nem baj, ha a te céges rutinjaid még nem járnak ott, ahol a szakma (ez nem rajtad múlik), de tudd, hol jár a szakma. Javasolj új megoldásokat egyes feladatokra a munkahelyeden, próbáld meg „feléleszteni” a munkafolyamatokat. Próbálj meg – akár a cég támogatásával – eljutni szakmai továbbképzésekre. Próbálj meg cégen belül más pozíciót találni. Az önéletrajzban is jobban mutat, ha többféle területet próbáltál egy cégen belül, és a szakmai fejlődést is magával hozza.
JobAngel
JobAngel cikkei minden olyan kérdésre választ adnak, amely az álláskereséshez kapcsolódik. Nézz szét közöttük, tudd meg mi a fontos egy állásinterjún, mit kell tudni a próbaidőről, vagy, ha nem kaptál meg egy állást, hogyan tudsz talpra állni és újult erővel belevetni magad a munkakeresésbe.