Az álommunkát körübelül olyan nehéz megtalálni, mint az elveszett frigyládát. Ha valaki mégis azon kevesek közé tartozik, akinek ez megadatott, akkor természetesen jogos, hogy onnan szeretne nyugdíjba menni. Ellenben vannak olyan helyzetek is, amikor annyira elmerülünk a munkánkban, hogy észre sem vesszük, váltani kéne. Lássunk néhány intő jelet, ami egyértelművé teszi, hogy eljött az idő a továbbálásra:
- Ha 3 éve vagy a cégnél, és még mindig te keresel a legkevesebbet.
- Ha egyetemi diplomával kávét főzöl.
- Ha e-mailt küldesz a melletted ülő embernek.
- Ha az Ikeában gerincbarát párnát keresel az irodai székedbe.
- Ha majdnem minden kollégádnak voltál az esküvőjén, és több keresztgyereked is van a munkahelyről.
- Ha már több éve nem passziánszoztál rendes kártyával.
- Ha a felettesed nem tudná elvégezni a munkádat.
- Ha már égig ér a szanzavéra az íróasztalodon.
- Ha a főnökeid úgy váltakoznak, mint az időjárás monszun idején.
- Ha a magántelefonálást is a „Köszönöm, hogy bennünket hívott”-al zárod le.
- Ha már a konyhában is külön polcod van alapvető élelmiszerekből.
- Ha 3 éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, miközben 4 különböző cégnél dolgoztál.
- Ha még nem láttad a munkaszerződésed, pedig elvileg az alapító tagok közé tartozol.
- Ha több exed is munkatársadnak tudhatod.
- Ha a kollégáid a néni/bácsi megszólítást tűzik a neved mögé.
- Ha fogalmad sincs, meddig tart a munkaidőd.