A fejvadásznak miért van állása? (Olvasói történet)

,,Magyarországon is szívesen iktatnak be fejvadász cégeket a munkáltatók, annak érdekében, hogy a munkáltatóval történő személyes megbeszélésen csak a legrátermettebb “versenyzők” indulhassanak. Ez rendben is lenne, de hogyan tud egy alkalmatlan, felkészületlen, érdektelen interjúztató hiteles szakmai ajánlást adni a Munkáltatónak a behívott kuncsaftokról, milyen szempontok alapján súlyoz és ad véleményt…

Én így jártam: Elmentem egy XIII. kerületi címen működő fejvadász céghez, mert a pályázatom alapján bejutottam az első körbe. Időben érkeztem és egy üres terembe navigált a recepciós úgy, ahogy rendőr…kézzel rábökve az ajtóra!

Vártam néhány percig gondolva, hogy az üres teremből nyíló szobából biztos valaki majd kijön és “emberszámba” vesz, de tévedtem annak ellenére, hogy jó hangosan köszöntem! 5-8 perc udvarias várakozás után bekopogtam és három hölgyet találtam az iróasztala mögött mobiltelefonjaikon csevegve, kissé meglepődtek, hogy ott állok. Elmondtam, hogy kit keresek és miért jöttem. Az egyik hölgy közölte, akire várok majd jön, csücsüljek le a váróban. Épp nézegettem a váróteremben fellelhető izgalmas semmit, amikor egy idősebb hölgy bejött, köszönt és körbenézett a szobában. Várt csöndesen, de semmi sem történt. 10 perc síri csend után megkérdezte Tőlem, hogy tudom-e mit kell csinálni, mert Őt ide irányították, takarító munkát keres és ez a cég állítólag majd bérbe adja valakinek. Picit elcsevegtünk egymással. Eközben a hölgyek a nyitott ajtóra való tekintettel tudtak a mozgásról és hallották is, de egyik sem tudta félbehagyni a rettenetesen fontos elfoglatságát. Én kértem elnézést, hogy megzavartam a csevelyt, de megkérdeztem, hogy esetleg bárki tudna-e segíteni, mert én magam sem ismerem még a házirendet, de igyekszem…

Az egyik Hölgy kényelmesen felállt és kijött a váróba. Ott a nénit megkérdezte, mi járatban van. Miután a néni közölte, hogy álláskereső a Hölgy odatett elé egy több oldalas kérdőívet és kérte, töltse ki. Majd visszajön érte, vagy adja be.. A néni 8 általánossal, közel 57 évvel és 43 év munkaviszonnyal nekigyűrközött a kérdőívnek, de nem ment neki. Láttam, hogy mennyire meg van zavarodva. Felpattantam és kérdeztem segíthetek-e neki. Nagyon hálás volt és mondta, hogy Ő egy egyszerű takarítónő – konyhalány, nem érti ezeket a kérdéseket… Fél, hogy elrontja…
Miközben elvégeztem a fizetett fejvadász cég alkalmazott helyett a munkáját, bejött egy farmergatyás, 24 év körüli másik Hölgy és közölte, hogy most már mehetünk. Bemutatkoztam neki és kértem legyen türelemmel, nemsokára végzek a kérdőívvel. A Hölgy meghökkent és közölte. hogy nem tud várni nagyon szoros az időbeosztása, mire én azt válaszoltam, hogy az enyém is, de már 25 perce élvezem a vendégszeretetüket és remélem, pár perc belefér. Az idősebb néninek elmondtam, hogy, ha van ideje várjon meg és segítek neki. Elfogadtam az invitálást és átfáradtam egy másik irodába. Az interjút lefolytató Hölgy megjelenése sehogysem volt összhangban a kosztümös figurámmal (az üzleties megjelenés az én olvasatomban nem gatya és póló) de, reméltem, a kommunikáció ezt majd feledteti.

Az interjúnak meg is adta a nem várt lökést: kérte beszéljek magamról. Én kérdeztem, hogy milyen aspektusból? Magánélet, közélet- Élet és Irodalom?? Kérte a Hölgy, hogy foglaljam össze az önéletrajzomban szerepeltetett szakmai jártasságomat. Megtettem, összefoglaltam. Ezek után megkérdezte, hogy miért keresek állást. Erre a frappáns csavarra nem voltam felkészülve, így csipőből válaszoltam: mert jelenleg ilyenem nincs.
A Hölgy bizonyára gondolkodott, mert több lélegzetnyi szünetet tartva megkérdezte, milyen szinten beszélem az idegen nyelvet.
Én ajánlottam neki, hogy folytathatjuk úgy is, mire közölte, hogy Ő sajnos nem tud angolul, meg németül sem, kizárólag csak magyarul. Ő csak úgy megkérdezte.
Már 15 perce ültem ott, amikor átvettem az irányítást; beszéljünk a munkáról! A profi interjúztató válasza: benne van a ” hirdetésben” Oh, hogy a macsak rúgja meg, tényleg arra jelentkeztem! De, esetleg, ha megadná a cég profilját picit okosodnék, mert a feladatok olyan általános szakmai elvárásokat tartalmaznak amelyekből nem világos, hogy a NASA a Munkáltató, vagy a Fröcsi Cipő. Lássuk be, nem mindegy…
A Hölgy kezdte magát kellemetlenül érezni, mivel fogalma sem volt semmiről. Kezdett derengeni, hogy az asztalnak is több a humorérzéke, mint a Hölgynek és ha esetleg teát kérnék (nem kérdezték, fogyasztanék -e valamit a számlájukra) akkor, nem igénylem a citromot.. itt ül velem szemben!

23 perc telt el úgy, hogy semmit sem tudtam meg a munkáról, az elvárásokról, arról sem, hogy milyen egyéb releváns készségekkel lehetnék alkalmas a posztra, illetve az asszisztens-titkárnő-recepciós nyerő hármasból, melyik konkrétan a munkakör… Ezt az információt én olvastam ki a papírokból, (jelzem, fejjel-lefelé.. azért huncut vagyok.. mi?!) melyek a tárgyalóasztalon hevertek a kedves interjúztató előtt. Megnyugtattam, hogy ez nem gond, mert ez egy magyar találmány. Egy fizetésért, három klassz munkakör egyben! Nyugi, kávé is van ilyen! Bírom a strapát és van érzékem a prioritásokhoz. Vártam, hogy egy ilyen magas labdára reagáljon:”prioritás”…de, néma csönd… Folytattam…Láttam ám, hogy hatásvadász (nem mondhatom, hogy hülye) a Hölgy, erre megint bedobtam egy klasszikust: hosszútávú stabilitás. Na ez sem talált! Ezek után, én is csöndben maradtam. Üldögéltünk, nem tudtam a szavába vágni és bizonyára a nyughatatlan természetem indokolja, megtörtem ezt a varázst és megkérdeztem, milyen székhelyen működik a cég, mert, ha szabad megemlítenem (de csak félve), nem szeretnék Budapestről Miskolcra járni dolgozni.
Na, csoda történt. Olvasgatott kicsit a papírjaiban és közölte: Budapesti a cég.
Hű,az Anyját mondtam, végre egy jó hír! Teszt vagy valami? Nincs ilyen igény? Akár terhességi? Nem hiszem el! 45 perce vagyok a gagyi irodában egy fejvadásszal, aki semmit nem tud, nincs humora és teljesen alkalmatlan arra, amit vállalt. Megfordult a fejemben, hogy Ő valójában egy szerencsétlen áldozat, mert a hiteles interjúztató beteg lett és nincs más rajta kívül… ,,DE NEM” megint nem….

Ennyit tudott a fejvadász. Én kitartó vagyok, ha már költöttem arra, hogy ide jöttem, kirittyentettem magam, akkor ne menjek el dolgom végezetlenül: MEGINTERJÚZTATTAM MAGAM! KÉRTEM, JEGYZETELJEN..ha, esetleg akar. Végül közöltem magammal, hogy a második körbe nem kerülem be!

Kifelé menet elmondtam a Hölgynek, hogy nem az Ő hibája az, hogy ennyire alkalmatlan, viszont az már bűn, hogy megítélhet bárkit, aki álláskereső és adhat véleményt a Munkáltató felé. Ezt milyen szempontok alapján teszi?!

Kifelé menet bekukantottam a váróban és láttam az idősebb néni még mindig ott ül és vár valamire, valakire.
Megköszönte, hogy segítettem és jelezte, hogy a papír már bejutott a belső szobába.

Hogy mi a tanulság? Több is van. Alapvetően egyről szeretnék említést tenni, az a hitelesség!
Fejvadász cég munkatársai a legcsekélyebb mértékben sem voltak hitelesek. A honlapjukra odafirkantott profizmus, már akkor elvérzett, amikor a recepciós rábökött a szobára, ahol rejtőzködnek, nem pedig oda kísért. Tudás, jártasság, emberközpontú mentalitás…az smafu!

A szervezésben csak egy szempont érvényesül, mégpedig, ha nem tetszik, lehet elmenni.

Mégis van egy bökkenő: DOLGOZNAK(?!), NEKIK VAN MUNKAHELYÜK……………. ”

Köszönöm mindenki figyelmét!

Üdvözlettel:

Csak egy értelmes és felkészült munkavállaló