Olvasói történetünkben egy női álláskereső szemével láthatjuk a munkanélküliek kiszolgáltatott helyzetét:
„Középkorú nő vagyok, nagyon sok szakmám van, iskolákban kitűnően tanultam, előző munkahelyeimen sorra meg voltak elégedve, voltam kiváló dolgozó is. De jelenleg munkanélküli vagyok.
Álláshirdetésre mentem el jelentkezni. A Munkaügyi Hivatal kiközvetítésével. A főnököm egy kb. 25-30 éves srác lett volna, simléderes sapkával, farmernadrágban, rágógumizva, lezseren fogadott engem szétnyúlva egy kanapén, és mobiltelefonálva. Rám sem hederített, amikor beléptem, csak annyit mondott, az állás már be van töltve, kérte aláírásra a papírt. Hát, ahogy elnéztem, ha fel is akart volna venni, bajban lettem volna, mert képtelen lettem volna erre a srácra úgy felnézni, mint egy főnökre. Még a gondolat is idegesítő volt, hogy együtt kelljen dolgoznom egy ilyen lezser gyerekkel, és ő legyen a főnököm. Vagyis, csak azért, mert valakinek valahogy sikerül céget alapítania – volt rá pénze-, nem biztos, hogy tiszteletre méltó főnököt varázsol belőle. Pedig a munkaügyi hivatal jelezte, ha a felkínált állást nem fogadom el, nem hajlandóak utalni többé a segélyt, mert nem működtem velük össze. Eléggé kiszolgáltatott helyzetben van ilyenkor az ember.
Olyan esetekről is tudok, hogy fiatal hölgyek azért hagyják ott sorra a munkahelyeiket, mert a főnökeik kikezdtek velük. A jogszabály pedig – nem tudott változott-e azóta – kimondta, hogyha a dolgozó mond fel, akkor nem jár a munkanélküli segély. Ez is egy ilyen nehéz, és kiszolgáltatott helyzet a női munkavállaló részéről.
Mindkét eset jelzi, hogy a munkaadói oldalban is lehet hiba. A főnököknek is meg kellene felelniük a főnöki pozícióiknak, és elvárásoknak. Felelősségteljes, erkölcsös vezetőkre volna szükség, akikre szakmailag és emberileg is fel lehetne nézni, és akikben meg lehetne bízni. Ez az én speciális véleményem, de lehet, hogy mások, másképpen látják…”
Ha hozzád illő állást keresel, akkor irány a cvonline.hu!