A fejlett országokban már évtizedek óta meglevő tendencia, hogy a felsőfokú végzettségű munkavállalók aránya meghaladja a keresletet, és egyre több pályázó verseng egy-egy állásért.
Ma már Magyarországon is megfigyelhető, hogy egyre több jelentkező egyre kevesebb pozícióért verseng. Ennek következtében megnő az álláskeresési idő, ami alatt nem egyszerűen a kudarcok száma okoz gondot és lelki terhet a fiatalnak, hanem hiányozni fog a pályaszocializációnak az a kezdeti, fontos szakasza, ami alatt megtanulható a beilleszkedés a munkakörnyezetbe, és a kezdeti sikerek önbizalom-növelő hatása is elmarad. Mindegyik negatív hatást ellensúlyozni kell tehát már az álláskeresés időszakában, hogy megelőzhetőek legyenek a hosszú távú káros – egészségi, pszichés és szociális – következmények.
Az álláskeresés sikertelensége az önértékelést és önbizalmat fogja először is kikezdeni, óhatatlanul értéktelenebbnek fogja magát gondolni a fiatal azoknál, akik valahogy munkához jutottak. Ezt sajnos rontani tudja a kevésbé megértő családi környezet. Az önbizalom hiánya miatti bizonytalanság növelheti az elutasítás esélyét, hiszen a magabiztosabb pályázók jobban el tudják hitetni magukról, hogy valóban alkalmasak a pozícióra. Néhány visszautasítás is elég, hogy a próbálkozási kedvet is elvegye („Nekem úgysem sikerül”), így aztán a pályázó saját maga is hozzájárul a lehetőségek csökkenéséhez. Majd a sikertelenség miatti szégyentől kerüli a találkozásokat ismerősökkel, barátokkal, hogy ne kelljen magyarázkodni és ne kelljen mások örömeivel szembesülni. A veszteségeket növeli a szilárd napirend és a megtartó kapcsolati háló hiánya. A szégyen okozta begubózás teljes elmagányosodáshoz vezethet. Innen már csak egy lépés választ el a depressziótól, örömkereső pótcselekvésektől, hangulatjavító anyagok (gyógyszer, alkohol, drog) használatától. A negatív spirál mélyéről ekkor már nehéz segítség nélkül kikerülni.
Ha hosszú távon sikertelenségekbe ütközik a pályázó, akkor a következő túlélési stratégiákat választhatja: Először is legyen tudatában, hogy hosszú és kudarcokkal teli időszak vár rá. Az álláskeresés ideje nem ritkán több hónap, akár egy év is lehet. Ez idő alatt számtalan elutasításban lesz része, esetleg semmilyen visszajelzést sem fog kapni, ami nagyon elbizonytalanító. Jó, ha van valaki, akivel ezekről a nehézségekről beszélhet.
Az elutasítást a pályázó ne vegye személyes sértésnek, bántásnak. Győzze le a düh és harag érzését akár sport segítségével, és semmiképp se mutasson indulatot azokkal szemben, akik most egy másik pályázó mellett döntöttek. Az is lehet, hogy szakmán belül maradva később kollégaként fognak találkozni. Elképzelhető, hogy az álláskeresés kompromisszumos megoldással fog végződni például a bérezés kérdésében. Valamiből engedni kell a vágyott cél elérése érdekében.
A meredeken felívelő karrier helyett lehetséges, hogy valamilyen kerülőutat kell választani, így egy hasonló területen szerzett munkatapasztalat vagy továbbképzési lehetőség igénybevétele, esetleg külföldi munkavégzés hozzásegíthetnek olyan kompetenciák megszerzéséhez, melyek később előnyt jelentenek más jelöltekkel szemben a munkaerőpiacon.
Az aktív munkakeresés napi rendszerességű feladattá, munkává kell váljon, mely előre tervezhető, adminisztrációval, ügyintézéssel és szakmai feladatokkal jár. Lelkileg is jobb hatású, mint passzívan várni, hogy valami történjen. Ha az aktív álláskeresés fél év elteltével sem hozza meg a kívánt eredményt, érdemes áttekinteni a keresési feltételeket, a benyújtott pályázati anyagokat, az állásinterjúk tapasztalatait. Célszerű visszajelzéseket kérni azokról a helyekről, ahol elutasították az állást keresőt. Esetleg kiderül, hogy az esélyes jelöltek között szerepelt. Az is lehet, hogy segítenek feltárni valamely hiányosságot.
Érdemes már a folyamat elején szakemberhez fordulni: karrier-tanácsadóhoz, fejvadász céghez, akik tanáccsal, ötlettel tudnak segíteni. Érdemes részmunkaidős, önkéntes vagy gyakornoki munkát elvállalni azon a területen, ahol valaki a hosszú távú karrier építését tervezi. Ez nemcsak a szakmai tapasztalatát növeli, ami a munkáltatók szemében nagy előny, hanem az önbizalmát és önértékelését is, hiszen szakmai sikereket élhet meg. Nem kevésbé fontos a szakmai kapcsolati háló bővítése ezeken a munkahelyeken. Elképzelhető, hogy éppen a megismert kollégák segítségével jut el a kívánt pozícióba.
Fontos a meglevő személyes és szakmai kapcsolatok ápolása, egyrészt azért, mert hozzájárul a lelki egészség fenntartásához, másrészt van rá esély, hogy éppen az ő segítségükkel jut a fiatal olyan információ birtokába, hogy hová érdemes pályázatot benyújtania. A kapcsolatépítésnek ma megvannak az internetes lehetőségei is. Lehet találni szakmai közösségeket, amelyek tagjai sok hasznos információt megosztanak egymással. A felszabaduló idő és energia alkalmas arra, hogy a szakmai ismereteket, nyelvtudást vagy a személyes kompetenciákat fejlessze az álláskereső, akár az internet segítségével vagy álláskereső klubok látogatásával. Szakmai szervezet tagjaként ingyenesen is vagy csekély összegért lehet előadásokon, képzéseken részt venni.
A külföldi munkalehetőségek segítségével is lehet élettapasztalatot szerezni, nyelvtudást és ismeretségi kört bővíteni. Legyen ez gyermekfelügyelet, idősek ápolása vagy akár karitatív tevékenység.
Minden napnak legyen meg a célja, feladata, programja. Ehhez időben fel kelljen ébredni, utcai ruhába felöltözni. Az idejét ne engedje elúszni az, aki nem munkába jár. Ha végképp nem megy: pályaváltáson is lehet gondolkodni. Nem feltétlenül az öncélúan megszerzett többedik diploma adhat új reményeket, de egy szakma vagy tanfolyam is kínálhat esélyt az elhelyezkedéshez. Ha pályaváltáson gondolkodik a pályakezdő fiatal, tegye azt szakember, pl. pályaorientációs tanácsadó segítségével.
7 tipp a hosszú munkakeresési szakasz túléléséhez:
* Fejleszd magad azon a területen, ami a későbbi karriered szempontjából fontos lehet: nyelvtanulás, számítógép-használat, szakirodalom követése.
* Ápold a kapcsolataidat. Csatlakozz klubhoz, önszerveződő csoporthoz.
* Vállalj önkéntes munkát, karitatív tevékenységet.
* Őrizd meg önértékelésedet, önbizalmadat: gondold át, milyen sikereket értél el és melyek az erősségeid.
* Legyen rendszeres napirended.
* Őrizd meg testi és lelki erőnlétedet: sportolj.
* Mindennap tegyél magadért valamit.
Szerző:Oszik Márta
munka-, pályatanácsadó szakpszichológus, Pszichotréning-Stúdió Kft.
mohaonline.hu