Munkanélküli létem folyományaként, szemezgettem a munkaerő piac legfrissebb híreiből.. Egy friss felmérés szerint -PwC legfrissebb Millenniumi generáció a munkában (Millenals at Work) című 2011 végén- a válság világszerte nyomot hagyott a munkaerőpiac alakulásán és átrajzolta a fiatalabb generációk lehetőségeit és elvárásait is. A mai fiatalok már más elvárásokkal kerülnek ki az “életbe”, mint anno mi tettük. Ez az új, Y nemzedék nevet viselő fiatalság világszerte azt várja el munkáltatójától, hogy fejlődési lehetőséget biztosítson neki, lojális legyen, adjon gyors karrierlehetőséget, a magasabb bérezést és a juttatásokat. ( Bár szerintem ezek az elvárások minden generációra egyaránt érvényesek.) Ezért aztán hazánkban is a fiatal szakemberek megtartása jelenti a legnagyobb kihívást, a tehetségek ugyanis úgy vélik, hogy itthon túl sok kompromisszumot kell kötniük, ezért inkább külföldre vándorolnak.
Az egyszer biztos, hogy hazánkban még nagyobb arányban kötnek kompromisszumot a munkavállalók, valamint a munkaerő-piaci hangulat is rosszabb, mint sok más országban – de ezt a saját bőrén tapasztalja kivétel nélkül mindenki.
A fiatalok elmennek. Ez azért szomorú tendencia, mert Magyarországon az egyes szakmákban egyre súlyosabb problémát jelent a kivándorlás. A jobb munkafeltételek reményében az Y generáció képviselői mára tehát nagyobb számban keresnek munkát külföldön.
De mit tehet az, aki az X generációhoz tartozik- abból is a több x-es-hez?
Nálunk még az idegen nyelv szóból az idegen volt a hangsúlyos, ezért kevesen tanultak meg tárgyalási szinten angolul, németül, franciául.
A nyelvtudás pedig elengedhetetlen, ha külföldre szándékozunk menni, hacsak nem az a terv, hogy takarítani, mosogatni, vagy házvezetőnőnek szegődünk el ismerősök által szerzett helyeken a jobb élet reményében. Ilyen esetekben pár szó ismerete kezdetben elégséges lehet.
Logikusan, minden külföldi álláshirdetésnél a képzettség mellett a nyelv ismerete is elsődleges szempont. Tehát nyelvet kell tanulni, mielőtt belevágnánk a nagy, életminőségjavító terveinkbe.
Ok, ha ez megvan, és tudjuk a nyelvet, versenyezhetünk egy jó lehetőségért?
Az ismerőseim tapasztalatát felhasználva, igen. Sok jóbarátom döntött úgy, hogy új életet kezd külföldön. És, habár az elején senkinek sem egy szláv karnevál az élete idegenben, mára mindenki megtalálta a helyét közülük. ( Állítólag 1 év az asszimiláció.) Egyikük sem szándékozik záros határidőn belül visszajönni. Természetesen vannak olyanok is, akiket megbecsülnek a munkahelyen, és egyáltalán nem szándékoznak elmenni. Egy -szintén friss – felmérés szerint azonban, azok akik maradnak, leginkább családjuk, idős szüleik miatt nem vállalkoznak a külföldi munkára, nem pedig azért, mert annyira tökéletes a munkájuk, hogy sosem lépnének meg egy másik lehetőséget.
Nekem nagy bajom, hogy leginkább holt nyelveket beszélek – máig nem értem, miért ezt a szakot választottam anno az egyetemen – ez a tudás itthon létminimumot ér, és ez egy darbig még így marad – az angolom gyatra, a németem még gyatrább, franciául csak Edit Piaf szövegeket tudok, olaszul pedig ételek neveit és pajzán kifejezéseket. Így aztán egyelőre nem várnak tárt karokkal egyik országban sem. ( Hacsak nem jelentkezem egy toscanai pizzériába felszolgálónak.) Talán még van időm kitanulni egy rendes szakmát, és akkor XY-ként én is érek majd valamit külföldön…
-kata-
Cvonline.hu
Találd meg álmaid állását egy kattintásra! Látogass el a www.cvonline.hu oldalunkra és böngéssz a több ezer álláslehetőség között!