Így találtam a munkám…olvasói történet 3

Nekem nagyon érdekesen alakult a mostani munkám. Már 8 hónapja folyamatosan önéletrajzokat küldözgettem, interjúkra jártam, de semmi nem sikerült.

Vagy túlképzettnek bizonyultam, vagy öregnek.

( 37 éves vagyok, és francia- angol  nyelvű külkereskedelmi ügyintéző)

Végső elkeseredésemben elmentem egy MLM céghez üzletkötőnek, de emellett folyamatosan kerestem tovább munkát. Aztán 5 hónappal ezelőtt épp egy “házi bemutató” megtartására igyekeztem- busszal- amikor leült mellém egy  hölgy a kisgyermekével. Franciául beszélt a 4 év körüli kislányához. Végigfutott az agyamon, hogy ezek egész úton karattyolni fognak, így nem tudok elmerülni a szokásos “utazós önsajnálatomban”. De magamat sajnálni ezúttal nem volt idő, mert a hölgy kisvártatva felém fordult, és eligazítást kért – angolul -, hogy hány megálló még a Széll Kálmán tér. Franciául válaszoltam neki, mert élveztem, hogy végre használhatom a nyelvtudásomat. Megörült, és beszélgetni kezdtünk. Hamarosan kiderült, hogy egy női kiegészítőket forgalmazó, francia tulajdonú cég képviselője, és 1 éve már hazánkban is jelen vannak a termékeikkel. Megragadtam az alkalmat és elmondtam, hogy munkát keresek, mire elkérte a számomat, hogy egyeztet a feletteseivel, és ha van mód arra, hogy együtt dolgozzunk, akkor hívni fog.  Aztán a téren leszálltak, elköszöntünk. Jó kedvem lett a beszélgetéstől, de semmi reményt nem ébresztett bennem. Körülbelül másfél hét múlva nagyon meglepődtem, amikor hívott, hogy menjek be egy interjúra a cégükhöz. Elmentem, szerencsére megfeleltem az elvárásoknak, és megegyeztünk. Azóta ügyintézőként dolgozom a cégnél, és nagyon szeretek ott lenni.

Tanulsága nincs a történetemnek, talán annyi, hogy az ember soha nem tudhatja kivel hozza össze a sors, ezért mindig nyitottnak kell lenni mások felé.

Ha nem kezdünk el beszélgetni akkor, és ott a buszon, soha nem tudom meg, mivel foglalkozik, és soha nem jutunk el odáig, hogy elkérje a számomat egy munkalehetőség kapcsán. Csak idegenként nézünk ki a busz ablakán, míg le nem száll ki-ki a maga megállójában. Van valami mondás, hogy “mindig járj nyitott szemmel”- szerintem ez épp ilyesmiről szól. Hogy legyünk mindig nyitottak másokra és soha ne zárkózzunk el az emberek elől, mert nem tudhatjuk miért épp beléjük botlottunk.

Szabó Brigitta