A többi beküldőn felbuzdulva én is leírom, hogyan szereztem a munkámat.
Igaz, hogy ez már 3 éve történt, és azóta is ennél az ominózus cégnél dolgozom, de én is voltam ezelőtt mélyponton a munkakeresésben.
Igaz, akkor még csak a válság előjelei mutatkoztak, de meggyőződésem, hogy akkoriban sem volt sokkal könnyebb munkát találni, mint most.
Irigylem a szüleimet, akiknek már gyakornokként megvolt a munkahelyük, és soha nem volt gondjuk az elhelyezkedéssel. Nehezebben is értik meg, hogy ma már ez nem olyan egyszerű, mint az ő idejükben volt. Számukra aki nem dolgozik, az egy “here”, egy tehetetlen valaki, aki csak a lustasága és a bénasága miatt nem talál munkát magának. Fel sem merül bennük, hogy nincs olyan munka, vagy ha van is, akkor is nagy eséllyel nem az embert választják ki, mert a 40x-es túljelentkezés miatt mindig találni jobbat, olcsóbbat nálunk. Sok feszültség és veszekedés volt emiatt otthon akkoriban.
Már másfél éve eredménytelenül kerestem munkát. Napi ritmusommá vált a nyomtatott sajtóban, az interneten megjelenő hirdetések böngészése, az interjúkra járás, és az elutasítások. Egy újabb szülői összezördülés – “nem adunk több pénzt kölcsön” -vitája után nagyon elkeseredtem, úgy éreztem én vagyok a világ legtehetetlenebb, legnyomibb embere, aki egy cégnek sem kell. Kertészmérnökként végeztem. Egyik nap a magánhirdetésekre tévedtem az egyik ingyenes hirdető újságban. Tudják, a “munkát keres” rovathoz, és mivel aznap nem találtam semmit a “munkát kínál” hasábokon.
És akkor elhatároztam, hogy meghirdetem saját magam! Gyorsan megfogalmaztam és feladtam a saját hirdetésemet.
Sokan kerestek. Sok üzletkötő, recepciós, eladó, takarító állást kínáltak. Aztán jelentkezett egy cég, hogy most induló kertészetébe venne fel munkaerőt. Azonnal igent mondtam. A kertészet azóta ismert és közkedvelt lett, és pedig üzletvezető-helyettes lehettem.
Szerencsém volt. De szerintem a akkor nem adok fel egy álláskeresői hirdetést, lehet, hogy nem talál rám a kertészet és most egészen más területen lennék kénytelen dolgozni. Szóval merészség és kitartás minden mostani álláskeresőnek!
Üdvözlettel,
Nyéki Zsuzsanna