Erről a címről (Így találtam a munkám) egy valóban megtörtén eset jutott az eszembe, mely a következőképpen esett meg velem:
Vettem egy elég nagy motort- sokan biztosan ismerik Honda Gold Wing-et. Nem részletezem, de tényleg elég nagy motor, vonóhoroggal, szivargyújtóval, nagy szélvédővel csomagtartókkal és hifivel rendelkezett…
Külföldről hozták be olyan állapotban, hogy elég sok szerelni való volt rajta: többek között a fékek.
Az első fék annyira szorult, hogy le is kellett vennem, és úgy mentem vele hazáig, ahol a többi szerelést gondoltam befejezni. Mivel a hátsó fék sem volt tökéletes, azt is leszereltem, leeresztettem a fékolajat, kitisztítottam a pofákat, más cserélni való dolog mellett… stb.
Zsákutcában laktunk, annak is a legvégén, csendes, nyugodt helyen.
Második napja szerelgettem a motort, amikor is csengettek, és láttam, hogy egy barátom jött hozzám.
Megkérdezte tőlem, hogy volna-e kedvem elmenni vele Franciaországba??
… én pedig visszakérdeztem, hogy mennyi időről volna szó, és azt mondta hogy egy hét múlva itthon vagyunk… csak pakoljam össze gyorsan a dolgaim, mert mindjárt indulnánk is…
Gyorsan betoltam a motort a garázsba, a leszedett apróbb alkatrészeket bedobáltam egy dobozba. Ezután összepakoltam a hátizsákot, és már mentünk is.
Úgy alakult, hogy az egy hét helyett több, mint három hét múlva értünk csak haza…
Már alig vártam, hogy a jó időben motorozhassak egy kicsit!
Kitoltam a ház elé az utcára a motort, és beindítottam, hogy melegedjen, miközben én átöltöztem, és kipakoltam…
Azért melegítettem előre a motort, hogy ne keljen finomkodni a gázadással, ugyanis hidegen nem lehet pörgetni ezeket a motorokat!
Miután kijöttem a motorhoz az utcára hozzáértem a boxermotor hengerfejéhez, hogy biztosan felmelegedett-e a motor, és hogy húzhatom-e egyből neki??. 🙂
Miután kiderült, hogy forró, felvettem a bukósisakot, ráültem a motorra, a motor-kitámasztót visszarúgtam a helyére, betettem egyesbe a motort, és elkezdtem húzni neki, ahogy csak bírta…
Én a zsákutca végéből indultam, és a másik vége felé közeledve, még felkapcsoltam kettesbe, de rögtön fékeznem is kellett volna, mert az utcánk merőlegesen belecsatlakozott egy másik utcába, így vagy jobbra, vagy balra lehetett volna menni…
A kettesbe váltás után, szinte rögtön fékeznem kellett volna, ám hiába húztam az első féket arról leszereltem még a fékbakot is, és hiába tapostam teljes erőmből a lábféket, hogy legalább a hátsó fék lassítson, mert abban meg nem volt olaj… 🙁
Minden lehetőség lepergett előttem pillanatok alatt, de velem szemben ott volt egy hosszú drótkerítés, amivel már a következő pillanatban már ütköztem is! 🙁
A motor elkezdett nagyon erősen lassítani, de azért még haladtam előre, ahogy hirtelen jobbra, és balra néztem, már szépen bent voltam a szomszéd telkén, megfeszítve tőlem mindkét oldalra a drótkerítést… 🙁
Olyan volt, mint amikor a vadászrepülők leszállnak az anyahajón, és megpróbálják őket erős gumikötelekkel megfogni…
…, aztán hirtelen megálltam, majd a kerítés visszadobott vagy 1, 5 métert, és álltam mint a ma született bárány, ill. ültem, mert még mindig a motoron voltam…
A motorral nem estem el, csak megijedtem… 🙂
A tanulság az, hogy mindig fejezd be a munkád, mert különben előfordul, hogy repülni fogsz! 🙁
Üdv.: V. László
Cvonline.hu
Találd meg álmaid állását egy kattintásra! Látogass el a www.cvonline.hu oldalunkra és böngéssz a több ezer álláslehetőség között!