Milyen karrier vár egy szuperérzékeny emberre?

by | jan 26, 2012 | Hírek, Karriertanácsok

A környezetükre sokkal érzékenyebb módon reagáló embereket a mai nyugati társadalom gyengének, esendőnek tartja, pedig számtalan tulajdonságuk nagyon is hasznos a közösségek számára. A jelenséget egy amerikai pszichológus is csak nemrég tárta föl, és könyve már nálunk is kapható. 

Hogyan működnek ezek az emberek?

Az amerikai pszichológus, Elaine N. Aron érdekes megfigyelésre hívja fel a figyelmünket a fejlettebb emlősökről. Míg az együtt élő törzs közösségének nyolcvan százaléka a klasszikus életösztönök kielégítésével van elfoglalva, addig a csapat 20 százaléka ezeken túl állandó készenlétben állva figyel. Ők látják meg a vadat a bokor mögött, a veszélyt és a lehetséges negatív következményű eseményeket is, az ő működésük a garancia az egész, együtt élő populáció számára a túlélésre. Ambró Judit mentálhigiénés szakember, tréner és Györgyi László interim menedzser, üzleti képesség fejlesztő, a “Szuperérzékeny vagyok?”, című könyv kiadói, a HR Portal munkatársával arról beszélgettek, milyen haszna van annak, ha az emberi működés során is elfogadottá válik ez a biológiai diverzitás.

Csaknem minden ötödik embertársunk idegrendszere érzékenyebb a többiekénél, és ezt a mechanizmust írta le Aron.

Ez a hatás érzékszervi és érzelmi rendszereken keresztül éri az emberiség egyötödét. Ők hamarabb telítődnek a taktilis és a szag-, fény-, hang-ingerekkel, illetve az érzelmi diszharmóniát is hamarabb érzékelik. Györgyi László szerint azonban pont ez az előnye az ily módon érzékelőknek a többiekhez képest, hogy ők már akkor jelzik az optimálistól való eltérést, amikor mások még meg sem érzik azt. “Ha nem megfelelő például a fényforrás egy munkahelyen, akkor a szuperérzékenyt hamarabb irritálja ez a helyzet, és ha megvan a megfelelő jelző-rendszer, akkor előre szól, hogy a többiek sem bírják a teljesítmény színvonalát tartani, ha nem tesz a menedzsment ez ellen valamit”- állítja Ambró Judit.

Mindaz az érzelmi, érzékszervi környezet, amivel az átlagember a hétköznapjai során találkozik, a felfokozott érzékelés miatt a szuperérzékenyt hamarabb és erősebben fárasztja el. Sokan ezért tartják őket gyengének, pedig – ahogy Györgyi László állítja -, ” lehet, hogy sokkal erősebbek, csak máshogy, erőteljesebben érzékelnek”.

“A szuperérzékenység ugyanis alkati adottság: finom idegrendszert és intenzív belső megélést feltételez, és ahogyan az alkati adottságoknál általában, úgy itt is kevés az esély ennek megváltoztatására. Az érzékenység leplezése persze megtanulható, a többség talán meg is tanulja, hiszen környezetünk nagy nyomás alatt tartja a szuperérzékenyeket. Ők kezdettől azt az üzenetet kapják, hogy velük van valami baj, velük “nem stimmel valami”. Holott működésmódjukat több más – toleráns, spirituálisan gondolkodó – kultúrában a legnagyobb tisztelet övezné.”

Később, a munkahelyen a pályakezdés általában még nem okoz akkora problémát a szuperérzékenyek számára, csak amikor eljön a differenciált jutalmazás, az előléptetések ideje. Ha ekkor nem kapnak megfelelő figyelmet, akkor a szuperérzékeny szakemberek elkezdenek háttérbe húzódni. Vagy lehet, hogy csak a mellettük dolgozó, velük együtt induló, kevésbé tehetséges, de ambiciózusabb kolléga szorítja partvonalon kívülre őket? Nem teszi könnyűvé az életüket az sem, hogy az általában magas érzelmi intelligencia szintjük sokszor ki sem derül, mert 70 százalékuk introvertált személyiség, és még az extrovertáltak is hamarabb kifáradnak a lármás külvilággal érintkezve, mint egy átlagos módon érzékelő személyiség.

A szuperérzékeny emberek társadalmi jelenléte

 Aron könyve szerint állandó, 20 százalék körüli, azonban vannak olyan területek, ahol “besűrűsödik”, megnő ez a részarány. A művészeti foglalkozásokban, a design területén sok szuperérzékenyt találunk, de – Ambró Judit szerint – meglepően sok műszaki szakember, tervező, fejlesztő is ebbe az érzékelési csoportba tartozik. Sok orvos, tanár, alternatív gyógyászati terápiával foglalkozó ember is túlfejlett percepcióval rendelkezik.

Általában elmondható, hogy azokon a területeken, ahol a megérzések, intuíció, az elmélyült, alapos szakértelem fontos, ott több a szuperérzékenyen észlelő dolgozó. A megfigyelések szerint a legjellemzőbb rájuk, hogy nem versengenek, és bár az ember alapvetően versenyző típus, abban bíznak, hogy becsületes, kemény munkájuk miatt fognak rájuk felfigyelni. Vezető szerepbe – főleg manapság, amikor küzdeni kell a pozíciókért – csak ritkán kerülnek, akkor azonban nagyon jól megállják a helyüket. Ambró Judit úgy látja, hogy ha egy szuperérzékeny embert a szakmai tudása alapján felkérnek vezetői pozícióra, és ő úgy dönt, hogy azt betölti, akkor hosszú távon kezd el építkezni. Szuperérzékeny vezető esetén gyakrabban jelennek meg a stratégiai tervezés elemei, például közép- és hosszú távú célok kerülnek kitűzésre, és küldetése, értékei, víziója lesz a vállalatnak. Ezek az emberek hitelesek, lelkiismeretesek, általában nem céljuk, hogy magukat tolják előtérbe.

A teljesítményük azonban csak akkor lesz maximalizálva, ha meg tudják teremteni a működésükhöz szükséges kereteket. Igénylik a nyugodt munkakörnyezetet, ahol lehetőség nyílik a befelé fordulásra is (a manapság oly népszerű nyitott terű irodák nem kedveznek nekik), az átlagosnál több pihenésre van szükségük és ritkábban élnek társasági életet munkaidő alatt és után.

Feltehetően alulreprezentáltak a fegyveres testületek soraiban, mivel ott a szabályok nagyon merevek, és nem kifejezetten “emberséges” maga a főtevékenység. A túl sok fény, zaj, tömeg a plázák és a hipermarketek világában gyorsan elfárasztja a szuperérzékenyeket, ezért nem valószínű, hogy ilyen helyeken dolgozzanak – ellentétben a kisboltok kevésbé harsány világával. Ha a saját szolgáltatását, szakértőként adja el a szuperérzékeny ember, akkor nagyon hatékonyan értékesít, de a szó klasszikus értelmében, target-alapján számonkérhető, nyomás alatt tartott sales-est keveset találni köztük.

Call centerekben harmadik-negyedik kapcsolási szinten, vagy otthonában dolgozó távmunkásként remekül működnek a szuperérzékeny ügyfélszolgálatosok, mert a beszélgetések során szinte “ráéreznek” az ügyfél problémáira, de tűzvonalba, percenként 15-20 hívás első fogadására szerencsésebb nem őket beültetni.

Nem csodabogarak, vagy különcök ezek az emberek, hanem a jövőt, a harmonikustól eltérő működést észlelő, lelkiismeretes munkavállalók, akikre közös jövőnk szempontjából nagy szükség van – összegzi Györgyi László a szuperérzékenyekkel kapcsolatos tapasztalatait.

HR Portál

Filius Ágnes

Cvonline.hu

Találd meg álmaid állását egy kattintásra! Látogass el a www.cvonline.hu oldalunkra és böngéssz a több ezer álláslehetőség között!