Azt már régóta tudjuk, hogy a hozzáálláson sok múlik, de néha pont a pozitív hozzáállás az, ami tönkreteszi az esélyeinket a sikeres álláskeresésben, illetve a későbbi karrierünkre is rossz hatással van.
Álláskereséskor a túlzott kudarckerülési törekvés, és a megfelelni vágyás mozgat szinte mindenkit, ez alakítja a hozzáállásunkat is. Érdemes figyelni arra, hogy ha túlzásokba esünk, többet ártunk magunknak, mint amennyi problémát megoldunk.
„Mindent elvállalok”
Ha elvállalsz olyan munkát, amit csak a fizetségért vállaltál, az kezdetnek jó döntés, de hosszú távon nem tesz jót veled. Érdemes jobb, megfelelőbb állást keresni, a már megszerzett, kompromisszumos állásból. Tudatában kell lenni annak, hogy ezt azért vállaltad, mert most ez biztosítja a megélhetést, de a hosszú távú célokért is dolgozni kell közben.
ÉRDEKES: Varázsszavak az állásinterjún
„Igen, elfogadom”
Rossz kompromisszumokat kötni néha kényszernek tűnik. Nagyon fontos, hogy ha ez megtörtént, tudd, hogy nem maradhatsz benne, és dolgozz a kilépésen. Félig bejelentett állás, „zsebbe” fizetés, valós munkaidőtől eltérő elszámolás mind olyasmi, amiben hosszútávon csak a munkavállaló járhat rosszul.
Saját erőforrások bevonása
Sokszor előfordul, hogy a cég érdekében az új dolgozó a saját eszközeit vonja be a munkába. Saját autó, saját laptop, csak hogy legyen munkája, fontos embernek tartsák a cégnél. Ennek azonban nincs realitása: ha a cég ezt nem ellentételezi, akkor valójában csak kihasználja az alkalmazottját.
„Ezt nem merem elvállalni”
Van, aki eljut állásinterjúra, megismeri a pozíciót, a leendő munkáltatóval megfelelnek egymásnak, mégis megretten a feladattól, elvárásoktól. Pedig a leendő munkáltató őt választaná, alkalmasnak tartja. Ilyenkor nem szabad megijedni a nehéznek tűnő feladattól: a munkáltatóval még egyszer őszintén át kell beszélni az elvárásokat, azt, hogy milyen teljesítményt, milyen fejlődést vár el, pl. a próbaidő végére, féléves munkaviszony után stb.
„Majd belejövök”
Néhány álláskereső a munkáltató megtévesztésével jut álláshoz. Túlzó tapasztalati hátteret mutat be, esetleg olyan tudást állít magáról, aminek nincs birtokában. A megtévesztett munkáltató állást ajánl, a megtévesztő álláskereső pedig szorongásban tölti munkanapjait, mert imposztorként bármikor elbukhat. Ha alapvető tapasztalatok, tudásanyag hiányzik (pl. megfelelő szintű nyelvtudás), akkor abba nem lehet „belejönni”. Ha kiderül, nemcsak a felmondás és újbóli álláskeresés problémájával lehet szembesülni, de egy nagyon rossz referencia is bekerül a nehezítő tényezők közé.