Kiégés álláskeresés közben? Igen, megtörténhet!

Burnout, azaz kiégés sokak szerint csupán a munkahelyünkön, egy adott munkakört betöltve fordulhat elő. Pedig ez nem így van: a kiégés álláskeresés közben is előfordulhat, akár úgy is, hogy éppen munkanélküliek vagyunk. Minden olyan monoton dolog okozhat burnoutot, melynek során ugyanazt a cselekvést ismételgetjük hosszabb ideig úgy, hogy az adott tevékenység nem okoz semmilyen örömet, csupán egy cél elérése érdekében – tulajdonképpen kényszerből – végezzük. Zárójelben jegyzem meg, hogy akár az internetes párkeresés is válhat ilyenné.

A karrercoachingon résztvevő klienseim gyakran számolnak be hasonló tapasztalatról. A hirdetések folyamatos böngészése is vezethet teljes kimerüléshez. Az állandó stressz mind mentális, mind fizikai tüneteket is okozhat náluk. A sikertelen pályázatok pedig az önértékelésre is kihatnak. Általánosan jellemző mindenkinél a motiváció elvesztése (“Már nincs kedvem sehova sem pályázni”), a folyamatos fáradtság és alvászavar. Sokszor maga az álláskeresés gondolata is rosszullétet, hányingert okoz. Ezenkívül többen panaszkodnak gyakori fejfájásra is.

Hogyan jutunk el idáig?

1. Automatizált szűrés

Napjainkban a munkakeresők sokkal inkább ki vannak téve a burnoutnak, mint egy-két generációval ezelőtt. A rendszerváltás előtt nagyon sok ember egy vállalatnál dolgozott a nyugdíjazásáig. Nem fordult elő gyakran munkahelyváltás. A kilencvenes években a politikai változások után azonban már több lett a lehetőség, valamint a munkanélküliség is megjelent.

Emellett – saját meglátásom szerint – az álláskeresők kiégéséhez jócskán hozzájárul az is, hogy időközben egyre inkább automatizálódtak a HR-es folyamatok. Gondoljunk például az ún. ATS rendszerek, majd a mesterséges intelligencia alkalmazására. Ezek miatt most már szinte teljesen az adott hirdetésre kell szabni a jelentkezést. Nem lehet már egyetlen egy vagy egy itt-ott módosított önéletrajzot küldeni száz helyre. Így sokkal több időt vesz igénybe egy pályázat elkészítése. Ezenkívül néhány rendszer nem működik igazán jól, és nem húzza be hibátlanul az adatokat a feltöltött anyagunkból. Kisebb cégeknél pedig akár mindent nekünk kell begépelni jelentkezéskor. Mindez egy monoton, örömet nem okozó tevékenység, mely közben sokszor stresszt élünk át. Például “Most írom be huszonötödször a címemet” vagy “Miért nem jelenik meg az én egyetemem a legördülő listán”? “Ha nem onnan választok oktatási intézményt, nem tudok a következő oldalra lépni.” Mire az ember sokadszorra adja meg ugyanazokat az adatokat vagy kideríti, hogy hogyan oldjon meg egy technikai problémát, jócskán elmegy a kedve az egész folyamattól.  

2. A technikai fejlődés másik árnyoldala: interjú a géppel

Több kliensem számolt be arról, hogy mesterséges intelligenciával volt állásinterjúja. Itt szeretném megemlíteni, hogy már a nyelvvizsgán is megjelentek a gépek beszédkészség mérésekor, például Hollandiában.

Ezeket nem tartom szerencsésnek. Azonkívül, hogy meglehetősen személytelen az egész, nem biztos, hogy valóban hatékonyan zajlik egy ilyen módszerrel történő kiválasztás, illetve nyelvtudásmérés. A mesterséges intelligenciával lefolytatott beszélgetés vagy egy gépről elhangzó, előre felvett kérdésekre való válaszadás azonban sokak számára frusztráló is. A jelölt nem kaphat bátorító mosolyt, ahogy a nyelvvizsgázó izgalmát sem tudja a tanár metakommunikációja csökkenteni, valamint a helyzetnek és a személyiségünknek megfelelő segítő kérdésekre sincsen lehetőség.

Mivel az eféle technikai megoldásoknál az adott cég vagy intézmény költségcsökkentése áll a középpontban, nem pedig a pályázó érdeke, így számítanunk kell ennek elterjedésére, és az álláskeresőknek, vizsgázóknak meg kell tanulniuk kezelni az ezzel a módszerrel járó stresszt.

3. A visszajelzés hiánya

Az automatizáláson és mesterséges intelligencián alapuló megoldásokon kívül több kliensem említette annak a demotiváló hatását, hogy számos esetben semmilyen visszajelzést nem kap a jelentkezést követően. Ez a lehető legrosszabb: kezelni kell a bizonytalan helyzetet, de meddig? Mégis meddig lehet reménykedni, hogy még van esély? Mikortól könyvelhetjük el, hogy nem számítanak már ránk? Sajnos sok helyen hosszú a kiválasztási folyamat, és már olyat is hallottam, hogy hónapok után végül pozitív döntésről érkezett e-mail. Tehát teljesen biztosra csak akkor lehet menni, ha az embert értesítették az eredményről. Többeket zavar, ha ez írásban történik egy sablonszöveg formájában. Utóbbi semmit sem árul el arról, hogy miért nem minket választottak, és miben tudnánk fejlődni – szükséges-e egyáltalán még képezni magunkat az adott munkakör betöltéséhez, vagy teljesen más az elutasítás oka: például túl magas volt a fizetési igényünk. Sajnos a jelentkezők nagy száma miatt személyre szóló visszajelzés általában nem lehetséges.

Hogyan előzhetjük meg a kiégést?

Feltétlenül iktassunk be szüneteket! Ne keressünk reggeltől estig munkát! Sőt, álláskeresésmentes napok is legyenek! Erre a legjobb a hétvége. De jelöljünk ki előre olyan napokat és időkereteket is, amikor a pályázással foglalkozunk! Ezeket szigorúan tartsuk be! A “Csak még öt perc és befejezem”-ből könnyen lehet még egy-két óra. Ügyeljünk arra is, hogy ne maradjanak ki étkezések, és igyunk eleget!

Fontos a kikapcsolódás és az alvás. Legyen a héten legalább egy olyan nap, amikor valami olyasmit csinálunk, ami örömet okoz, például hobbi, sport, akár rövidebb kirándulás vagy séta egy parkban! Ezeket az időpontokat sem árt előre rögzíteni, hogy mindenképpen sor kerüljön rájuk. Pál Feri egyik előadásán hallottam, hogy neki ilyen a szerda. Természetesen bármelyik nap/napok lehetnek saját időbeosztásunktól, lehetőségeinktől függően.

A hozzám fordulókra jellemző, hogy elalvás előtt sem tudnak kikapcsolni, mert folyamatosan a munka jár a fejükben. Segíthet ilyenkor az autogén tréning vagy a mindfulness. Ezeket tanfolyamokon is elsajátíthatjuk, de ezekben jártas pszichológus szintén megtaníthat rájuk minket az üléseken, illetve ajánlhat egyéb relaxációs technikákat.

Ha pedig nem boldogulunk egyedül, forduljunk minél előbb szakemberhez! Bizonyos esetekben (kiégés felé elindulás, a folyamat kezdete/előszobája) karriercoach/coach is segíthet, de komolyabb helyzetben pszichológus vagy pszichiáter bevonása (is) szükséges.

Végül így év vége felé még egy jótanács: az ünnepeket ne a hirdetések nézegetésével töltsük,  hogy kipihenve és feltöltődve nézhessünk új lehetőségek után a következő évben.