Tisztelt Jogsebész!
Abban a helyzetben vagyok, hogy egészségi állapotom miatt táppénzre vagyok/voltam jogosult majdnem egy hónapig (három nap múlva újra keresőképes leszek). A munkáltatóm azonban ez idő alatt felvett egy másik személyt a helyemre, és felmondással kívánja megszüntetni munkaviszonyomat. Mivel felmondással csak bizonyos esetekben élhetnek, milyen lehetőségeim vannak arra vonatkozólag, hogy ne “fogadjam” el a felmondást? Úgy tudom, egészségi állapotra vonatkozólag nem mondhatnak fel nekem (ami ráadásul lassan már nem áll fönn). “A felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lehet.” A magatartásom és képességem nem változott, a munkáltató személyében esetlegesen bekövetkező változás pedig nem lehet mérvadó. Mi lenne a legbölcsebb lépés részemről? Közös megegyezést nyilván nem írok alá, de milyen további lehetőségeim vannak az ügy megoldása érdekében? Előre is köszönöm szépen a választ! Üdvözlettel.
2015. 01. 25.
Válasz:
Tisztelt Kérdező!
Keresőképtelenségének ideje alatt a munkaviszonya fennáll, ez alatt az idő alatt a munkáltató csak közölheti Önnel a felmondást, a felmondási idő azonban a 2012. évi I. törvény (Munka Törvénykönyve/Mt.) 68. § (2) bekezdésének a szabálya szerint csak a keresőképtelensége utolsó napját követő napon kezdődhet el. Ez egy ún. felmondási korlátozás (nem tilalom). Ha a keresőképtelensége megszűnt, és már dolgozik, amikor az írásbeli határozatot megkapja a felmondásról, akkor a felmondási idő a közlés napját követő nappal kezdődik el (naptári napokban kell számítani, nem munkanapokban). A közlésre vonatkozó szabályokat az Mt. 24. §-a tartalmazza.
A felmondás indoka az Mt. 66. § (2) bekezdése szerint a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével, vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lehet.
Önnek nincsen arra lehetősége, hogy „ne fogadja el” a felmondást, mivel az egy ún. egyoldalú jognyilatkozat, nem függ a másik fél elfogadásától, az a közléssel hatályosul. Ha szabályszerűen megtörténik a közlés, akkor Önnek arra van lehetősége, hogy a közléstől számított 30 naptári napon belül Bírósághoz forduljon, ha a döntést sérelmesnek tartja (Mt. 287 § (1) bekezdése).
ÉRDEKES: Munkajog: munkaidő, pihenőidő
A munkáltató a felmondást – főszabályként – köteles megindokolni. Az indokolásból a munkaviszony megszüntetése okának világosan ki kell tűnnie, annak valós és okszerű voltát a nyilatkozattevőnek – esetünkben: a munkáltatónak – kell a perben bizonyítania. Az indok akkor valós, ha objektíve igaz, és akkor okszerű, ha a felmondás körülményeiből arra lehet megalapozottan következtetni, hogy a munkáltatónál a továbbiakban nincs szükség a munkavállaló munkájára.
Az „ügy megoldása érdekében” – vagyis, hogy a munkáltatója ne szüntesse meg az Ön munkaviszonyát felmondással – az a lehetősége marad, hogy meggyőzze a munkáltatóját arról, hogy szükségük van az Ön további munkájára, tudására, szakmai tapasztalataira (még úgy is, hogy az Ön „helyére” már felvettek egy másik személyt) – akár egy, a korábbitól eltérő munkakörben is, vagy pedig: megfelelő anyagi feltételeket kellene „kialkudni” a közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetés esetére.
A problémára nem kizárólag az általunk megírt válasz lehet a követendő példa, elképzelhető, hogy létezik más megoldás, a kérdés más nézőpontból való megközelítése.
Ne feledje, joga van kérdezni!
Tisztelettel,
dr. Volein István ügyvéd
