Kétségbeesett fiatalok gyakran felkiáltanak az első szakmai kudarc, nyomasztó munkahely, esetleg elbocsátás után: nekem ez nem való! Majd gondolkodni kezdenek, ha ez nem, akkor mi más? Elindul a kapkodás, OKJ-s képzések után kutatás, félbehagyott tanfolyamok, és a helyzetük egyre reménytelenebbnek tűnik.
Aki ilyen helyzetbe került, annak érdemes egy pillanatra megállni, elgondolkodni: mi okozta a kudarcot? Lehet, hogy az elbocsátás csak egy egyszerű leépítés volt, és nem az elégtelen teljesítményed következménye? Lehet, hogy ami nem sikerült, az nem a te szakmai hiányosságaid miatt nem sikerült? Lehet, hogy a munkahelyi légkör okozta a nyomasztó érzést, nem a szakmai követelmények? Lehet, hogy a főnököd hibázott? Nem támogatott megfelelően a betanulásban? Nem egyértelműen jelölte ki az elvárásait, így azoknak megfelelni sem tudtál? Mertél egyáltalán kérdezni a feladat pontosítása érdekében? Tartható határidőt kaptál, vagy lehetetlent? Lehet, hogy nem a cég, nem a főnök volt a „hibás”, hanem a gazdasági környezet? Pl. a junior értékesítőként a munkád során azért nem lett több ügyfél, mert leszálló ágban van a piac?
ÉRDEKES: Az első munkahely karrierformáló ereje
Amikor az okokat keressük ilyen kérdések mentén, ne kifogásokat keressünk! Bizony, előfordulhat, hogy hibáztál, de ez sem katasztrófa. Tanulsz belőle, továbblépsz. De akár a saját hibád, akár a körülmények kedvezőtlensége miatt elfordulni a választott szakterületedtől, attól amit sok évig tanultál lelkesen, nem szabad néhány kudarc után. A kudarcok a tanulási folyamat részei, majd évek munkájával egyre kevesebb kudarcod lesz, és egyre több rutinod.
Mit tehetsz?
Bármi is történt, vond le a tanulságokat! Ha hibáztál, legközelebb erre figyelj jobban! Ha úgy érzed, a külső körülmények voltak kedvezőtlenek, keresd meg, mi okozta a legtöbb gondot, próbálj olyan munkát találni, amit ez a körülmény nem érint. Ha a főnököddel voltak problémáid, a következő állásinterjúkon próbáld meg jobban felmérni a leendő vezetőidet! Kérdezz, meséltesd őket a cégről! Ebből látni fogod, neked való-e ez a hely, vagy inkább el kell engedni a kétes lehetőséget!
Egy megtörtént esettel szemléltetve: a junior kolléga álláskeresővé vált, tönkrement a cég, ahol dolgozott. Az álláshirdetések közül nagyon helyesen csak junioroknak valókra jelentkezett, el is jutott állásinterjúkra. Kérdezgették tőle, hogyan dolgozott eddig: egyszer megmutatták, mi a feladat, utána ő csinálta. Az interjúztató ingatta a fejét: náluk erre nincs idő, itt azonnal tudni kell. Az álláskeresőt végül felvették, tényleg nem mutattak meg neki semmit, saját tapasztalata még kevés volt (hiszen junior), így aztán nem is igazán boldogult a feladatokkal. Próbaidőben elváltak útjaik…
Ez természetesen nemcsak az álláskeresőnek okozott kárt, hanem a cég is komoly veszteséggel zárta az ügyet, azaz senki sem járt jól. Érdemes ilyenkor elgondolkodnia az álláskeresőnek is: tényleg ő volt a hibás? Igen, annyiban, hogy ezt a választ nem vette komolyan, nem érezte ki belőle, hogy itt nem számíthat támogatásra. Az ilyen helyzetet jobb elkerülni: ha kezdő vagy, az nem baj, mindenki volt kezdő. De támogató környezet nélkül nem fogsz tudni előrelépni, így olyan pozíciót kell választanod, ahol számíthatsz a tapasztaltabbak támogatására.
JobAngel
JobAngel cikkei minden olyan kérdésre választ adnak, amely az álláskereséshez kapcsolódik. Nézz szét közöttük, tudd meg mi a fontos egy állásinterjún, mit kell tudni a próbaidőről, vagy, ha nem kaptál meg egy állást, hogyan tudsz talpra állni és újult erővel belevetni magad a munkakeresésbe.