Egyre jobban megfigyelhető az a kettősség hazánkban, miszerint a cégek bizonyos szektorokban munkaerőhiánnyal küzdenek, míg a társadalomban még mindig jelentős számban vannak a munkanélküliek. Mégis hogyan lehetséges ez? A probléma összetett, a megfelelő iskolázottság hiánya és a munkakereslet és kínálat nem egységes eloszlása mind szerepet játszik a helyzet kialakulásában.
A valós munkanélküliek száma
2011 óta megfigyelhető a munkanélküliek számának csökkenése az országban. Míg 2013-ban körülbelül 750 ezer fő volt állástalan, addig napjainkban ez a szám 435 ezer főre csökkent. Ez az eredmény három csoport tagjaiból tevődik össze. A regisztrált és a becsült álláskeresőkből, akik gazdaságilag aktívnak számítanak, valamint a gazdaságilag inaktívak csoportjából. Utóbbi kategóriába azok tartoznak bele, akik rögtön munkába tudnának állni, de nem keresnek állást és azok, akik ugyan keresnek állást, de nem tudnának rögtön munkába állni (még iskolába járnak, várnak egy interjú eredményére). A statisztikák alapján megállapított munkanélküliek száma megegyezik az önbevallás alapú, első negyedéves munkaerő-felmérés eredményeivel.
Közmunkás egyenlő álláskereső
A munkanélküliség csökkenéséhez hozzájárult a közmunka program bevezetése is, azonban ez csak papíron jelenti azt, hogy foglalkoztatott az illető. A közmunkás közelebb áll a munkanélküliek csoportjához abban a tekintetben, hogy szeretne váltani és elhelyezkedni a munkaerőpiacon, azonban nem tud. Ha őket is állástalanoknak tekintjük, akkor a munkakeresők száma 643 ezer főre ugrik.
Ha nagy a kereslet, miért nem találnak állást a munkakeresők?
1. Nem elég képzettek
Strukturális vagy szerkezeti munkanélküliségnek nevezik, amikor a munkaerő nem rendelkezik azokkal a kompetenciákkal és tudással, ami elvárás a munkaerőpiacon. A jelenlegi munkanélküliek körében, közel kétharmaduk, vagyis több mint 400 ezer ember az érettségiig sem jutott el, sőt akadnak olyanok, akik a 8 általánost sem fejezték be. Ennek értelmében hiába állnának rendelkezésre, a nehezen foglalkoztathatóak körébe tartoznak.
2. Területi egyenlőtlenségek és a mobilitás szinte teljes hiánya
A képzettség mellett a földrajzi tényezők is befolyásolják a munkakeresők lehetőségeit, hiszen annak ellenére, hogy alacsonyan képzett a nagyrészük, valamilyen szakmunkára vagy betanított munkára alkalmazhatóak lennének. Az ország középső részén található a munkalehetőségek több mint fele, azonban a munkakeresők egynegyede lakik csak ebben a régióban. Ezzel szemben a potenciális munkavállalók Észak-Alföldön találhatóak meg a legnagyobb számban, míg a nyugati országrészben már csak elvétve találni belőlük. Ennek értelmében szükség lenne a munkakeresők nagyobb fokú mobilitására is, hogy el tudjanak helyezkedni a munkaerőpiacon, azonban egyelőre ez a folyamat még nem indult be társadalmunkban. Ezáltal nő az egyenlőtlenség az ország különböző régiói között.
ÉRDEKES: Munkát akarsz? Írj naplót!
Forrás: http://www.portfolio.hu/gazdasag/munkaugy/munkaerohiany_es_munkanelkuliseg_hogy_lehet_ez_egyszerre.1.232955.html
