Egy munkanélküli „söréttel lőve”, mindent meg kell, hogy próbáljon, ha sürgős az álláskeresése. Jelentkezzen minden állásra, amit csak képes betölteni, mert neki most az a fontos, hogy legyen rendszeres jövedelme. Akinek van állása, és állást váltana, annak viszont nincs túl sok ideje állásinterjúkra járni. Bár egyes helyeken sikerrel lehet állásinterjút szervezni munkaidőn kívülre is, többnyire valamilyen módon mégiscsak a meglévő munkahely munkaidejébe fog nyúlni az állásinterjúzás – annak minden kockázatával együtt. E kockázat csökkentésének egyetlen módja, ha nagyon specifikusan pályázunk, kifejezetten azokra az állásokra, ahol igazán jó esélyeink vannak és a preferenciáinknak is megfelel.
Az állásportálokra regisztrálás ilyenkor is “veszélytelen”. Az, hogy egy állásportálon mindig friss az önéletrajza bárkinek, megszokott dolog, nem kérhető számon egyetlen munkavállalótól sem. Sőt, ha mégis számonkérik, az állásportálok akcióira is lehet hivatkozni: azért frissítettem most, mert a frissítéssel értékes nyeremények sorsolásában veszek részt.
Az ismerősökön keresztüli álláskeresés lehet kockázatos ebben a helyzetben, érdemes mérlegelni, bevetjük-e ezt a technikát. Lehet, hogy teljes jószándéka mellett ismerősöd olyannak adja tovább, hogy állást keresel, aki visszajuttatja a mostani munkahelyedre. Lehet, hogy te megbízol az ismerősödben, és tűzbe tennéd érte a kezed, de az ismerősöd ismerőseit nem ismered… Ez tehát így kockázatos. Esetleg megkérdezheted az ismerősödet arról, hogy konkrétan náluk van-e olyan pozíció, amit be tudnál tölteni. Ez már a specifikus álláskeresés kategóriája: egy adott cég neked jó pozícióit kutatod fel.
Ha csak néhány álláspályázatot tudunk beadni, kulcsfontosságú, hogy jól válogassunk az álláshirdetések közül. Azt az álláshirdetést, ahol hiányzik egy-egy fontos, az álláskereső számára elengedhetetlen szempont, nem lehet rendesen megválaszolni egyéb esetekben sem, ilyenkor, a speciális keresés idején gyakorlatilag értelmetlen megpályázni. Diszkréten akarunk állást keresni, nem jó, ha nem is tudjuk, hová jut el az önéletrajzunk.
Ha egy adott cégjellemzőt keresünk, iparág, cégméret szerint, akkor azon cégek honlapjának karrierrovatát is érdemes átnézni. Ha szerencsénk van, találunk nyitott pozíciót. Ha nincs nyitott pozíció, akkor is szívesen veszik az önéletrajzunkat az adatbázisukba, érdemes beküldeni. De arra számítani kell, hogy az adatbázisba jelentkezésből belátható időn belül nem várható állásajánlat.
A fókuszált álláskeresésnek több trükkje is van. Ha ilyen pályázatot írok valakivel, ott általában 2-3 pályázatból állás lesz. Ki kell választani, milyen speciális tudás, tapasztalat, iparág, szakterület mentén működik nálad, mi az, ami annyira egyedi benned, ami a munkaerőpiacon talán nem, de egy adott cégnél nagyon is fontos tulajdonság/tudás. Így jutunk el oda, hogy az álláshirdető felkiált a CV-det látva: ő kell. Mást be sem hív, 1 jelöltből egyet kiválaszt – remélhetőleg téged. Itt az állásinterjú is arról szól, hogy hogyan egyezzünk meg arról, hogy hozzánk jössz/hozzátok megyek dolgozni. Valójában minden állásinterjúnak erről kellene szólni, de ez már egy másik poszt tárgya 🙂
A specifikus álláskeresés általában azért kíván külső segítséget, mert annyi érdekes és jó dolgot csinál egy ember az állásában több év alatt, hogy nehéz kiválogatni, mit kell kiemelni, mi az “extra” és mi a fölösleges a szakmai tapasztalat részben. Meg kell ragadnia a figyelmet, de nem lehet túlmagyarázott, túl sok, értenie kell a címzettnek azonnal. A CV-t olvasó HR-esnek is, a szakmai vezetőnek is. Ennek én általában az álláskereső szempontjainak megismerésével és a szakterületről alkotott világképével próbálom megfeleltetni az álláspályázatot. Ilyenkor “nincs kegyelem”, az az állás, ami kicsit is nem stimmel, nem lesz megpályázva, bármi is legyen az ok. Ha kompromisszumot követel az álláskeresőtől valami miatt a megpályázandó állás, akkor az nem megpályázandó egy ilyen keresésben. Kompromisszumos állása most is van, és pont azért váltana, mert már kötött rossz kompromisszumokat.