Amikor a szakmai „viselt dolgainkról” kell beszélni, akkor arra legjobb, ha történeteken keresztül mutatjuk be, hogyan is dolgozunk.
Az ilyen sztorizásban egy dologra nagyon figyelni kell, hogy üzleti titkot ne sértsünk, a konkrét szereplőket név szerint ne nevezzük meg, ne is utaljunk rá, kik voltak. De innentől így a legkönnyebb jól megmutatni a hozzáállásunkat a problémákhoz, a szakmai tudásunkat.
Ha nem kérdeznek rá külön az állásinterjún, akkor olyan történeteket kell elmondani, amiknél büszke vagy az eredményre, a munkádra, amit beletettél, a helyzetfelismerésedre, problémamegoldási tehetségedre.
Részletesen érdemes elmondani, mit kellett ehhez tudni, honnan volt hozzá szakmai muníciód – sok ilyet csináltál már, vagy olvastál róla, tanultad, és most vetetted be „élesben” először. Mind-mind sikernek minősül, amire büszke lehetsz.
Büszke lehetsz arra is, amikor egy kínos helyzetből jól jöttél ki. Egy elégedetlen ügyfél elégedetté tétele, egy hibás termék reklamációja, ami során a cégedet kártól mentetted meg, lehet jó történet.
A „mire a legbüszkébb” kérdésre lehet akár tágabb értelemben is válaszolni: pl. hogy rövid idő alatt jutottál nagyon komoly szakmai szintre, hogy elismert szakemberek között is megálltad a helyed, kivívtad az ő megbecsülésüket.
Vigyázz, mert ez a sikertörténet egy kínos állásinterjúkérdést generálhat: ha ennyire jó minden, miért akarsz váltani? Készülj fel erre is! További kérdéseket is felvet a sikersztorid az interjúztatóban: mik a motivációid, mire vágysz a szakmai életedben, és lesz egy erős kétsége is: meg tudja-e ezeket adni neked az általa kínált állás?
Kellemetlenebb a helyzet, ha az állásinterjún kifejezetten olyan történetet kérnek, amire nem vagy büszke, ami nem sikerült. A kudarcokra adott válaszaidat, reakcióidat lehet itt lemérni, ezért kérdezik. Okolsz-e másokat? Megviselt-e? Pánikba estél-e? Szégyenkezel-e miatta? (Egyiket sem kell, nem szabad: mindenki hibázott már életében, az a kérdés, mihez kezd azzal, ha hibázott).
A választ alaposan fel kell építeni: be kell mutatni, mi volt a hiba, vagy esetleg több hiba sorozatában mit hibáztál te. Majd folytatni: mit tettél azért, hogy megoldhasd? Nem szabad mást hibásnak beállítani, mást okolni. Az állásinterjún általában az a “jó” kudarc, ami valahol a külső körülményeken áll vagy bukik, mert így a hibás nem azonosítható, tehát nem okoltál senkit, és vállaltad a felelősséget. A küzdelemre kell helyezni a hangsúlyt. Elmondani, hogyan vetetted be minden szakmai tudásodat, hogyan próbáltad menteni a menthetőt. Azzal lehet lezárni, hogy mi lehetett volna, és a tevékenységed során ebből mégiscsak kisebb kár/sérelem lett. A trükk most jön: el kell mondani, hogy a jövőre nézve miket tettél azért, hogy ezeket kivédhesd, milyen stratégiákat, terveket találtál ki erre.
Összefoglalva: a sztorid jól leír téged, és a legfontosabb a következetesség. Ha sikernek értékeled a szakmai fejlődésed, a gyors előrejutásod, akkor „elvárják”, hogy ambiciózus légy, így a motivációidnak ezt kell tükröznie. A sztorizás nem könnyű, így előre készülni kell belőle. Jól fel kell építeni, számítani kell arra, hogy esetleg nem a te szakterületed tudója ül veled szemben, hanem egy HR-es, akinek akkor is meg kell értenie a mondandódat, ha te esetleg teljesen más területen vagy sikeres.
JobAngel
JobAngel cikkei minden olyan kérdésre választ adnak, amely az álláskereséshez kapcsolódik. Nézz szét közöttük, tudd meg mi a fontos egy állásinterjún, mit kell tudni a próbaidőről, vagy, ha nem kaptál meg egy állást, hogyan tudsz talpra állni és újult erővel belevetni magad a munkakeresésbe.