Amikor új munkahelyet keresünk, azt a statisztikák miatt legtöbbször azért tesszük, mert egy (sorozatos) személyes konfliktusba keveredtünk. A leggyakoribb felmondási ok a személyes ellentét mindenféle kérdőíves felmérések alapján. Európa-szerte, világszerte, ez tehát nem helyi sajátosság.
Az új munkahelyen biztosan új kollégák, új főnökök várnak rád, kérdés, hogy milyen fogadtatásban lesz részed. A legelején biztosan nem rajtad múlik: megfeleltél állásinterjúkon, téged válaszottak, úgy ítélték meg, veled jól tudnának együtt dolgozni. Te pedig igent mondtál, mert neked is megfelelt a környezet.
A „csöbörből vödörbe” helyzet mégis nagyon gyakori, és nem túl meglepő módon a felmondási okok is azonosak: itt is túlterheltté váltál néhány éven belül, összerúgtad a port a főnökkel, sok lett az értelmetlen feladat. Hogyan juthattál megint ideáig?
A helyzetet valóban a te személyiséged, hozzáállásod generálja, bár hibáztatni magad nem kell ezért. Hagyod magad túlterhelni, kihasználni, szavakkal bántani? Akkor jó eséllyel ez meg is fog történni veled.
A legfontosabb egy új helyen, hogy tudatában légy:
most tiszta lappal kezdhetsz, ha az elején lefekteted a határokat, akkor nem építesz hasonló konfliktusokkal teli helyzetet magadnak. Nem fognak kihasználni, ha tudsz nemet mondani. Udvariasan persze, racionális indokok mentén: ez most nem fér bele az idődbe, mert … és egy racionális ok mentén belátható, hogy tényleg nem.
A kezdetekben a szakmai tudásod, eddigi rutinod lesz az egyetlen kapaszkodód az új helyen, de lehet, hogy itt teljesen más szokások, rutinok, folyamatok vannak. Érdemes megtalálni, kik azok, akik egyes témákban segíteni tudnak. Nem kell hosszas nyomozómunka, kérdezd a közvetlen vezetődet!
Igen, így csináltad az előző helyen is, miben lesz most más?
Abban, hogy most elvárod a kölcsönösséget. Kezdetben neked segítenek, később te is fogsz. De kezdetben te vagy rugalmas, maradsz akár munkaidő után is, de később ők legyenek rugalmasak: ha korábban kell elmenned, később érnél be, az is legyen valós lehetőség.
Aki folyton csak ad, az épp a vödörbe lép bele…
Jártál már így? Ha benne vagy egy helyzetben, amiben nem vagy jól épp, gondold át: jártál már így az előző helyen? Hová vezetett? Hogyan vehetnéd most elejét? Pl. úgy, hogy ha valamit nagyon nem tudsz, akkor nem titkolod, szégyelled, és megpróbálsz sok időt pazarolva utánaolvasni, hanem mersz kérdezni. Ha sürget az idő, és még nincs elég rutinod, ne vállald a kapkodás miatti hiba kockázatát. A hatékony munkavégzés kulcsa az, hogy az időddel jól gazdálkodj, tehát ha egy kérdéssel fél nap kutatómunkát meg lehet spórolni, akkor kérdezni kell.
Általános félelem, hogy mit fognak szólni a kollégák? Idegesítőnek tartanak majd? Valószínűleg nem, hiszen ők is voltak kezdők, és azért sem, mert nem ismernek annyira, hogy legyen miért neheztelniük rád. Sőt, ha kérdezel, azzal azt is mutatod, hogy hajlandó vagy tanulni tőlük, elismered az ő szakértelmüket, ami megtisztelő.