Egy régebbi cikkem alatti kommentekből azt derült ki, hogy a „terhelhető” embereknek tanított 3 dologból (tudjon nemet mondani feladatra, tegye láthatóvá a munkáját és kérjen visszajelzést) a láthatóvá tett munka sokak számára érdekes.
Sokan ugyanis teljes mértékben láthatatlanok a munkahelyükön. Szinte fogalma sincs senkinek, mit csinálnak, miért vannak ott, mi a felelősségi körük. És bizony egy általános leépítésnél is ők lesznek az első áldozatok. Az önmenedzselés tehát életbevágóan fontos lehet, és bizony sok munka, komoly következetességet kíván.
Az is előfordul, hogy esetleg tudják az illetőről, milyen kimutatásokat kell kérni tőle, milyen adatbázisokból dolgozik. A kolléga egyébként problémamentes: sosem késik, szavát sem hallani, ritkán beteg, amit kérünk tőle, küldi is kisvártatva, tökéletes minőségben ott a kért excel tábla a mailboxban. A kolléga „jól működik”. Már tíz éve. Eszébe sem jut senkinek előléptetni, hiszen boldog, mert nem panaszkodik, jól érzi magát, mert jól teljesít.
A valóság azonban annyi, hogy halálosan fáradt, rutinszerűen dolgozik, nincs ereje a saját igényeit teljesíteni. Ha felismeri, hogy ezen változtatnia kell, akkor megszületik az önmenedzselés igénye benne.
Hogyan is kell ez csinálni?
Lehet nagyon rosszul, amikor idegesítővé válik a kolléga ezirányú törekvése. Itt azokat az embereket említeném, akik nagyon sok munkát fektetnek abba, hogy úgy látszódjon: keményen dolgoznak. Zsandárként mennek más kollégák után, háhá, a száznyi nyilvántartása egyike szerint valamit nem úgy, nem akkor adott le, mikor kellett volna. 5 percenként kérdezi, ez vagy az elkészült-e már? Vagy hiányzik az útlevélszáma a nyilvántartásából, pedig erre sosem volt szükség. Vagy látványosan tornyozza a papírhalmokat az asztalán, hogy mindenki számára világos legyen: ő aztán dolgozik veszettül. Tehát, nem így kell.
Irodai munkáknál viszonylag könnyű láthatóvá tenni, amit csinálunk. Általában valakik felé jelentési kötelezettségünk van, meg kell tudnunk mondani, mit csináltunk, milyen eredménnyel. Emellé hozzátehetünk magyarázatokat, pl. egy főnök által kért jelentést nemcsak komment nélkül átküldeni e-mailben, de tenni mellé pár soros magyarázatot, láttatva: nemcsak lekérted a rendszerből, de átnézted, megértetted. Van-e benne anomália, minden rendben van-e vele stb. Csak pár sor, de jelzi: dolgoztál vele.
Letettél egy eredményt, és nem tudják, miből állt össze. Legközelebb, amikor le kell tenni, kérj 10 percet a vezetődtől, hogy „igen, megvan, viszem, beszéljük át”. És mondd is el röviden – tényleg röviden – hogy így állt össze, ez kellett hozzá, ezt nehéz volt benne megoldani, mert hiányzott ezmegaz, és ha ezt a következő munkádhoz megkapod, akkor gyorsabb lesz stb. Fontos, hogy értse a vezető, mi hogyan, miért úgy készült el, ahogy. És hogy mennyi ideig tart egy-egy feladat megoldása.
A világbajnok úszó nem 400 métert úszott azért, hogy megkapja az aranyérmet, hanem akár évtizedek munkája van abban az aranyéremben. Így van ez a „jól működő” kollégával is. Azért működik jól, mert éveket töltött erre koncentrálva.
Nehezebb a helyzete azoknak, akik nem irodában dolgoznak. Ügyfélszolgálatokon, egyéb helyeken lehet javaslatot tenni a folyamatok javítására, indoklással, várható hatások bemutatásával. Ha elfogadják… ha nem, akkor is megmutattad, hogy te ezt tudod, és így csinálnád. Majd jó lesz egy motivációs levélbe, amivel új állást keresel 😉
JobAngel
JobAngel cikkei minden olyan kérdésre választ adnak, amely az álláskereséshez kapcsolódik. Nézz szét közöttük, tudd meg mi a fontos egy állásinterjún, mit kell tudni a próbaidőről, vagy, ha nem kaptál meg egy állást, hogyan tudsz talpra állni és újult erővel belevetni magad a munkakeresésbe.