Még ma is előfordul, hogy valaki évtizedes munkatapasztalattal rendelkezik egy helyen, ami dicsőségesnek tűnik, de a szakmai előmenetelét tekintve komoly kérdéseket vet fel.
Ha állásváltásra szánja rá magát egy ilyen hátterű ember, az állásinterjúkon azt kell tudnia közölni, hogy a szakmai trendektől nem maradt el, hajlandó új dolgokat tanulni.
Fontos kérdés, hogy miért váltana ennyi idő után? Ha valami nagyon elromlott a cégben (a hangulat, a piaci helyzet, személyes konfliktusok támadtak stb.) akkor azt diplomatikusan érdemes közölni, és az interjúztatók érteni fogják.
Meglepő módon sokkal nehezebb jól kommunikálni, ha csak simán belefáradt, beleunt valaki 10-15 évnyi munkába, rutinba, és ezért váltana. Kérdések tömege merül fel ilyenkor: miért pont most? Mennyi idő alatt jutott erre a döntésre? A váltás ennyi idő után nehézséget vagy felszabadultságot jelent majd?
Ennyi munkatapasztalatot nehéz gyorsan bemutatni, ha nem határozzuk meg előre a vázlatát magunkban. Az épp megpályázott céghez igazodva, a nekik értékes tapasztalatokat kell kihangsúlyozni, még akkor is, ha az esetleg pár évvel ezelőtti tapasztalat.
Állásinterjú előtt tehát különösen fontos átgondolni, hogy mik azok a pontok, amik a reménybeli munkáltatónak fontosak lehetnek. Tekintve, hogy az önéletrajz alapján már állásinterjú-meghívás érkezett, biztosan láttak olyat a szakmai múltjában, ami miatt az együttműködésre látnak esélyt. Érdemes lehet az átélt stratégiai változásokról beszélni, mert egy-egy ilyen változás úgy hat a munkavállalókra, mintha egy új cégbe kerültek volna, tehát annak is van a váltásban, változásban tapasztalata, aki nem is váltott állást jóideje.
Ki kell térni a motivációkra: az ember, akinek kényelmes rutinjai, szakmai élete alakult ki az elmúlt 10-15 évben, miért váltana? Aki ezt feladja, miért teszi?
Át kell gondolni a fizetési és juttatási elvárásait is. Mivel elég régóta ugyanabban a fizetési konstrukcióban dolgozik, talán egy-két cafeteriaelem megjelent időnként, tudja-e hogyan néz ki egy modern juttatási csomag? Tudja-e, mit kérhet, min alkudozhat?
A beilleszkedés sarkallatos pontja az álláskeresésnek minden esetben, de különösen úgy, hogy azt gondolják: ebben nincs gyakorlata a régóta egy helyen dolgozónak. Még rosszabbnak tűnik a helyzet, ha egyébként az álláskereső személyisége inkább introvertált. Mert a munkájában ez akár előny lehet, de egy csendes, érzelmeit (állásinterjún lelkesedését) kimutatni nem kedvelő ember kockázatosnak tűnik a beilleszkedés szempontjából. Ilyenkor a határozottság segít: hozott egy döntést, amit végig akar vinni. Természetesen az alkalmazkodás szükségességét, a váltás kockázatait is átgondolta, az előnyök mellett.
A szakmai tudás természetesen mindennél fontosabb, és kifejezetten fontos, hogy ezt meg tudja mutatni az álláskereső. Az általános előítéletek szerint a régóta alkalmazott szakmai rutinok tönkreteszik a kreativitást, nem adnak teret az új, friss hozzáállásnak. Ezt szakmai kérdések megvitatásával, de szakmai olvasottság bemutatásával is jól lehet kezelni.
Összességében az önmagunkban, a döntésünkben vetett hit fog segíteni. Nehéz elhagyni egy szeretett, jól bevált helyet, de nem lehetetlen. És az, hogy belekezdünk valami újba, nem jelenti azt, hogy az elmúlt 10-15 év hiábavaló lett volna, vagy kudarcként kellene rá tekinteni.
JobAngel
JobAngel cikkei minden olyan kérdésre választ adnak, amely az álláskereséshez kapcsolódik. Nézz szét közöttük, tudd meg mi a fontos egy állásinterjún, mit kell tudni a próbaidőről, vagy, ha nem kaptál meg egy állást, hogyan tudsz talpra állni és újult erővel belevetni magad a munkakeresésbe.