Aki akár 10 évet is eltöltött egy helyen, mindenkit ismer a cég szakmai körében, partnereket, vevőket, otthonosan mozog a cég rendszereiben, munkafolyamataiban. Majd megretten, amikor egy állásinterjún olyasmiket hall, amiket sosem csinált, sosem tapasztalt, és bizonytalanná vált. A munkahelyváltás számára életmódváltás is lesz, és különösen nehéz ez akkor, ha egyébként még maradna szívesen, de valamilyen rajta kívül álló, objektív ok miatt nem teheti (tipikusan költözik, megszűnik a cég, részleg stb.)
Ilyenkor szinte az egész életét újra kell gondolnia, ami rengeteg kérdést vet fel számára. Érdemes több órát is eltölteni a jövő megtervezésével, mert sokat fog segíteni az új munkahely keresésében, ha tisztán látja, mik a lehetőségei.
Az első téma a tervezéskor a szakmai lehetőségek feltérképezése. Hol tart a szakmai útján? Eldőlt-e már a vezető vagy specialista dilemma? Ha nem, most itt az idő, hogy eldöntse, melyik utat választja, mi való inkább neki. Van-e a szakmának jövője, vagy érdemes lenne szakmát is váltani? Vannak-e rokon iparágak, szakterületek, ahol szintén próbálkozhatna az állástalálással, és vonzó is számára az ott kínált lehetőség? Maradnia kellene az eddig betöltött pozíciói szintjén, vagy feljebb léphetne? A kiválasztott szakterület, szerepkör, iparág, pozíció alapján el is készülhet az első önéletrajz és motivációs levél.
Ha az álláspályázati „alapcsomag” elkészült, jöhetnek az aktív lépések. Ha úgy határozott, iparágon, szakterületen belül marad, a hosszú idő alatt megszerzett ismeretségi körét is mozgósíthatja. Jól ismerik őt, sok éve együtt dolgoznak partnerként, vevőként, beszállítóként stb., így a bizalom irányában megalapozott. Ezt a bizalmat a megszólított ismerősök segítségként fogják kimutatni. Az ilyen álláskereső biztos lehet benne, hogy sokan próbálnak majd segíteni neki.
Innentől egy nagy kockázat is felmerül: a mai munkaerőhiányos, szakemberhiányos világban könnyen találhat olyan cégnél pozíciót, akivel régebben is együtt dolgozott, a vezetőivel akár közeli, baráti viszonyban voltak, közös érdekek mentén dolgoztak a piacon. És most főnök-beosztotti viszonyba kerülnek. Tudják-e ezt mindketten kezelni? Hogyan fog változni a viszonyuk? Vagy, mi történik, ha egy jó barát/ismerős/üzlettárs felajánl egy állást, de nem szívesen dolgozna a cégében, és elutasítja? Megmarad-e a jó kapcsolat? Tud-e olyan indokot találni a visszautasításra, ami nem okoz sértődést? Előfordulhat, hogy nem mer „válogatni”, hiszen az eddig biztos állását gyorsan szeretné pótolni. Ez magában hordozza annak kockázatát, hogy olyan állást is elfogad, amit nem kellett volna, mert nem merte alaposan átgondolni, nem mert rákérdezni a neki fontos tényezőkre.
Ezzel szinte egyidőben érdemes a nyílt piacon is megpróbálkozni, ez még szokatlanabb „élményeket” fog jelenteni. Aki az elmúlt 10 évben nem keresett állást, szinte csak olyan cikkekbe, ismerősi sorsokba láthatott bele, ahol azt taglalták, mennyire nehéz ez. A negatív hírek mindig erősebben hatnak ránk, maradnak meg bennünk, így ezt is le kell küzdeni. Vannak sikertörténetek szép számmal, és ő is lehet újra sikeres. Ennek általában legnagyobb akadálya a türelmetlenség: 2-3 hónapnyi álláskeresés után jön a kétségbeesés, a félelem, hogy nem fog ez menni. Pedig egy jó állás megtalálásához manapság is több idő kell.
JobAngel
JobAngel cikkei minden olyan kérdésre választ adnak, amely az álláskereséshez kapcsolódik. Nézz szét közöttük, tudd meg mi a fontos egy állásinterjún, mit kell tudni a próbaidőről, vagy, ha nem kaptál meg egy állást, hogyan tudsz talpra állni és újult erővel belevetni magad a munkakeresésbe.