Erre sok okuk van, időhiányra is szoktak hivatkozni, de leginkább a magánéletük védelmére. Ez utóbbi nem igazán jó indok: a magánéletét mindenki tudja védeni azzal, hogy azt közöl magáról egy közösségi oldalon, ami nem sérti a privát szféráját, és minden közléséről ő maga dönt. Ez valahol egy hatalmas felelősség is a jó lehetőség mellett.
Az állásportálok megkerülhetetlenek, amikor állást keresünk, de a közösség ereje is egyre inkább érvényesül. Régen még a kapcsolati tőke fontosságát említettük, most már a közösségtől is remélhet segítséget szinte bárki.
A LinkedIn egy zártabb, „nyakkendősebb” közösség, ott nem a barátaink, hanem az üzleti partnereink vannak jelen, ami az álláskeresés szempontjából inkább lehet eredményes.
A barátaink sokszor sajnos nem tudnak segíteni, mert más szakmai körökben mozognak. Ellenben a Facebookon kifejezetten találunk olyan csoportokat, ahol hozzánk hasonló szakmai közösség van, akár több ezer taggal. Ezeket meg kell keresni, be kell jelentkezni, be kell mutatkozni, fel kell hívni a figyelmet magunkra, mint álláskeresőkre.
A Facebookon a keresett közösség nemcsak szakmai jellemzők alapján, de élethelyzet alapján is történhet. Vannak csoportok GYED-ről visszatérő anyukáknak, egy adott régióban, egy városban élőknek, kifejezetten álláskeresői csoportok is, ilyen szempontok szerint is.
Nagyon fontos tulajdonsága a Facebooknak, hogy az itt hirdetett állásokról kommentben lehet kérdezni, még mielőtt jelentkeznénk. Fontos dolgok derülhetnek ki, egy-két kérdésből, és lehet, hogy eközben felismerjük: ez a lehetőség mégsem nekünk való, így komoly időt takaríthatunk meg, és azokra az álláshirdetésekre koncentrálhatunk, amikből valós álláslehetőségeink lehetnek. Emellett a kommunikáció stílusa is kötetlenebb, ami sokszor a valós arcát mutatja a leendő főnöknek és munkáltatónak, így könnyebben „szúrjuk ki” azt is, akivel biztosan nem akarunk dolgozni. Ha nem felel meg a stílusa, ha a kérdéseinkre nem ad konkrét választ, az mind olyan jelzés, ami segít abban, hogy eldöntsük: akarunk-e egyáltalán ezzel a munkáltatóval együttműködni.
A közösségi oldalaktól való idegenkedést más okok miatt is le kell tennünk, nemcsak azért, mert egy határozottan jó lehetőség az álláskeresésre. A huszonévesek körében elképzelhetetlen, hogy ne legyenek jelen a közösségi oldalakon, akik elutasítják ezt, azok inkább negyvenes, ötvenes éveikben járnak. Pont ők azok, akiknek azt kell bizonyítaniuk: ismerik és értik a modern technológiákat, jól használják őket a céljaik elérésére. Ha azonban a közösségi oldalakat elutasítják, ezt nem sikerül bizonyítani.
Vannak (jelenleg globális régiókra csak) felmérések, amik szerint a munkáltatók számára a Linkedin is egyre jelentősebb bázis az új kollégák megtalálására. A Linkedin nem hordozza magában a Facebook kétségtelen előnyét, hogy az álláshirdetésről azonnali beszélgetés alakuljon ki, ellenben a „nyakkendősebb” hozzáállás segít abban, hogy csak komoly cégek komoly hirdetései kerüljenek a látókörünkbe.
Összességében elmondhatjuk, hogy a közösségi oldalaktól tudatosan távol maradni az álláskeresésben már versenyhátrány. Most ugyan sok cég küzd munkaerőhiánnyal, de emellett jó állást találni még mindig nem könnyű, így a lehetőségeinket tudatosan szűkíteni nem érdemes.
JobAngel
JobAngel cikkei minden olyan kérdésre választ adnak, amely az álláskereséshez kapcsolódik. Nézz szét közöttük, tudd meg mi a fontos egy állásinterjún, mit kell tudni a próbaidőről, vagy, ha nem kaptál meg egy állást, hogyan tudsz talpra állni és újult erővel belevetni magad a munkakeresésbe.