Az internet, mint elsődleges álláskeresési felület önmagában ezernyi veszélyt rejt. Közösségi oldalakon, leginkább Facebookon állást keresni gyakorlatilag teljes nyíltságot kíván. A Facebook erre létrehozott csoportjaiban több ezer tag is lehet, és ha kiírod állásváltási szándékod, ellenőrizetlenül látja szinte bárki. Az is, aki még nincs a csoportban, csak később érkezik oda. Akár a főnököd is. Tehát azzal, hogy megnézted, a csoporttagok között nincs kolléga, és nincs főnököd, majd utána töltötted fel az „ajánlom magam” posztot, még nem biztosítottad be magad.
A Facebookot nagyon kirívó esetben moderálják csak, így diszkrimináció, illegális munkák, bejelentéssel trükköző munkák is gond nélkül megjelenhetnek. Adatgyűjtő, visszaéléseket tervező „munkáltatók” szintén korlátok nélkül űzhetik a Facebookon ebbéli tevékenységüket, így egy-egy „álláshirdetésre” jelentkezve alaposan utána kell járnia az álláskeresőnek, valós-e a cég, a munkáltató, léteznek-e egyáltalán jogi keretek a hirdető részéről.
A Linkedinre csak akkor érdemes a neved mellé kiírni, hogy „looking for new opportunities”, ha az álláskeresői tevékenységed publikus. Az üzleti partnerek bizalmát így is elveszítheted: tárgyalnak-e olyan emberrel, aki már nem sokáig dolgozik az adott helyen?
Az internet legbiztonságosabb álláskeresői felületei még mindig az állásportálok. Az itt megjelenő hirdetések már átesnek egy előzetes szűrőn: az állásportálok nem adnak felületet nyílt diszkriminációra, nem támogatják a szürke-fekete munkákra irányuló hirdetéseket. Jó tudni viszont, hogy a munkaerőhiánnyal párhuzamosan megjelentek náluk is a fizikai munkásokat toborzó hirdetések. A munkáltatók felismerték, hogy valóban ez a legbiztonságosabb felület, mind a munkáltató mind a munkavállaló számára az új kolléga/új munka megtalálására. Ez azért is fontos, mert ezzel a Facebook ellenőrizetlen felülete helyett – régebben kizárólag ott találhatott gyorsan fizikai munkát, aki ilyet keresett – ma már a fizikai munkára pályázók is megkapják azt a biztonságot, amire régebben nem volt lehetőségük.
A közhiedelemmel ellentétben a személyes ajánlással érkező álláslehetőségek sem feltétlenül biztonságosak. Sok munkáltató ígér a meglévő dolgozóinak ún. „referral bonust”, azaz ajánlási jutalmat, amennyiben új kollégát hoznak. Ezért aztán az ismerőseik körében a hozzá nem értők is nekiállnak toborozni: lehet, hogy a saját cégét nagyszerűnek festi le, csakhogy odamenj dolgozni. Persze az ő és a te preferenciáid nem feltétlenül egyeznek, de mivel barát, ismerős ajánlott, így egyfajta kötelezettséget érzel majd arra, hogy jól megfelelj, nem kérdezel bele részletekbe az állásinterjún. Mikor felvesznek, és látod, hogy nem egészen erre vágytál, akkor megtörténhet, hogy a barátra tekintettel megpróbálsz alkalmazkodni a körülményekhez. Elnyomod a fenntartásaidat, olyasmit is elfogadsz, amit egyébként nem tennél. Ha mégsem, és kilépsz próbaidőben, az ismerősöd elesik a jutalomtól, és erre a barátság is rámehet. Ez persze a legrosszabb forgatókönyv, de a példát az életből merítettem.
A munkaerőhiány tehát nem csak lehetőséget jelent az álláskeresőknek, hanem veszélyeket is. Ehhez is alkalmazkodni kell, ezt is meg kell tanulni. Az alapelv viszont maradt a régi: ne köss rossz kompromisszumokat, ne fogadj el olyasmit, ami nem szolgálja hosszútávon az érdekeidet, céljaidat.
JobAngel
JobAngel cikkei minden olyan kérdésre választ adnak, amely az álláskereséshez kapcsolódik. Nézz szét közöttük, tudd meg mi a fontos egy állásinterjún, mit kell tudni a próbaidőről, vagy, ha nem kaptál meg egy állást, hogyan tudsz talpra állni és újult erővel belevetni magad a munkakeresésbe.