Hogyan ne légy túlképzett?

A probléma, amire eddig nem nagyon van megoldás az álláskereső részéről, hogy akár több környi állásinterjú után is azzal utasítják el, hogy ő valójában túlképzett a feladatra. Sok esetben élhetünk a gyanúval, hogy nem ez a valós indok… Ezzel a sejtéssel sajnos nem tudunk mit kezdeni, a túlképzettség „vádját” ezért inkább megelőzni érdemes. A lehető legnyíltabb kommunikációval érdemes próbálkozni.

Álláspályázatban

Az álláspályázatban érveket kell arra adni, hogy az adott pozíció miért való nekünk: mert pl. ez egy olyan szakterület, amiben jobban szeretnél elmélyedni, ezelőtt viszont csak felületesen érintetted. Vagy egy pozícióbeli visszalépést is érdemes lehet már az elején „megmagyarázni”: az ügyvezető igazgatói beosztásod az előző munkahelyeden valójában egy 3 fős kis cég vezetését jelentette, most viszont egy nagy cég másfajta pozíciójára jelentkezel, mert … Jöhetnek a motivációk, hogy milyen jövőt látsz ebben a feladatban, hogyan fognál hozzá.

Állásinterjún

Itt gyakorlatilag viták szoktak kialakulni, aminek elkerülése tárgyalástechnikai felkészültséget igényel. Sose vitatkozz, de mindig érvelj magad mellett. Amikor az álláspályázatod alapján állásinterjúra hívtak, akkor azt azért tették, mert látják benned a lehetőséget az együttműködésre, egy lehetséges jövőbeli kollégaként tekintenek rád. Azaz, ha végül mégsem választanak, és az indok a túlképzettséged, akkor ott valami félrement az állásinterjún.

Hogyan védheted ezt ki? Először is, az állásinterjúk szokásos forgatókönyve szerint a legelején kapsz egy tájékoztatást a pozícióról, a feladatokról. Itt már kérdezned kell! Milyen feladatok ezek pontosan, kikkel kell benne együttműködni, milyen eredményeket kell elérni? A munkáltató oldaláról egy HR-es és/vagy egy szakmai vezető beszélget majd veled, az ő szempontjaikat kell megismerned ezekkel a kérdésekkel. Ha megérted a feladatot, tudni fogod úgy pozicionálni a tudásod, hogy az pont a megfelelőnek látszódjon: valójában az is, hiszen te is és az önéletrajzod alapján ők is úgy gondolják. Tehát az elmondott feladatokhoz hasonlókra kell hivatkoznod a szakmai munkád bemutatásánál. Az elvárt teljesítményekhez hasonló nagyságrendű eredményekről kell mesélned, esetleg megemlítve, hogy volt másmilyen nagyságrend is – ezzel a fejlődés lehetőségére mutatsz rá, ha jól csinálod, nem a túlképzettségedre.

Eljöhet a pillanat, amikor a munkáltató „felébred”, és előhozakodik a túlképzettség vádjával. A kérdései ilyenkor a motivációidra, az elképzelt szakmai jövődre kérdezz rá. Itt már lehet hibázni: ha az általuk leírt pozícióban nem lehetséges az, amit te elképzeltél, akkor bizony túlképzettnek tűnhetsz. A következő ilyen pillanat, amikor a feladatok degradálásához kezd hozzá a munkáltató, amivel fel akarja mérni: mit tartasz méltóságon alulinak, problémát okoz-e, ha nem minden feladat éri el a pozíció szintjét. Pl. egy stratégiai vezetőnek időnként operatív ad-hoc feladatot is el kell látni. Ha ilyennel hozakodnak elő, légy határozott: attól, hogy specialistának, vezetőnek jelentkeztél, nem probléma kihívni egy szerelőt, ha épp az kell. Hiszen a magánéletünkben is csinálunk olyasmit, ami túlmutat a végzettségünkön: mosogatunk, takarítunk, kertet gyomlálunk. Érdemes kipuhatolni, mi a célja annak, hogy ezekkel próbálnak eltántorítani: akár teljes nyíltsággal meg kell kérdezni, miért gondolják, hogy ezek problémát jelenthetnek neked? Lehet, hogy az elődödnek problémát jelentett – de az is lehet, hogy a bérigényedről szóló alkut készítik így elő – ezt nem fogják elmondani természetesen.

Maradj higgadt, bármi is a válasz. Tarts ki amellett, hogy ezt a pozíciót akarod, mert való neked, hiszen szándékod, képzettséged, tapasztalatod is van hozzá – természetesen csak akkor tarts ki emellett, ha tényleg így gondolod, még a beszélgetés ilyen fordulata után is.