Az általános hozzáállás, hogy mondjunk valami semlegesebb, akár jónak is látszó rossz tulajdonságot mondunk – tipikusan a türelmetlenség, maximalizmus – nem feltétlenül működik. Az interjúztatók megszokták, betanult szövegnek veszik, tehát másképp kell hozzáállni.
Értsük meg, mi a lényege a kérdésnek! Nem az, hogy nehéz helyzetbe hozzuk az álláskeresőt, hanem az, hogy felmérjük a kockázatot, amit hordoz az ő alkalmazása. Kockázata minden új kollégának van, az a kérdés, hogy a munkáltató számára ez a kockázat kezelhető-e. Ezért nem megy semmire azzal, hogy bevallod, türelmetlen vagy. Mert nem az a lényeg, hogy ilyen vagy, hanem, hogy ez hogyan mutatkozik meg.
Van olyan türelmetlen, akinek ha elfogy a türelme, ordítozik, csapkod, hisztizik. Ez nem túl jól tolerálható pl. egy front office környezetben, de egy raktárban akár el is nézhető. Tehát, türelmetlen vagy? Oké, mit teszel, ha elfogy a türelmed? Tolerálható-e az adott munkakörnyezetben? Pl. ha a türelmed vége felé elkezded udvariasan, kedvesen követelni, amire vársz, akkor az lehet hatékony.
Tehát, az általános hozzáállás ehhez a kérdéshez, hogy tudod, mik a rossz tulajdonságaid és tudod ezek hátrányait kontrollálni, kompenzálni. Fontos, hogy lássák: nem érezd magad rosszul a rossz tulajdonságaidtól, mert tudod, hogy ugyanúgy a személyiséged részei. Esetleg teszel azért, hogy változzon. De tökéletes nyilván sosem leszel – ahogy a munkáltatói oldalon ülők sem azok.
Fontos, hogy a rossz tulajdonságodat úgy tudd kontrollálni, hogy az ne menjen a hatékonyság rovására. Maradva a türelmetlenség példájánál, ha valakit 5 percenként nyomasztasz a kérdéssel, hogy „készen van már?”, attól ő nem lesz gyorsabban készen.
A rossz tulajdonságok másik köre, ami nem az alap személyiség része (azaz mindig jelen van), hanem a környezet válthatja ki. A maximalista ember szinte biztosan szorongó is, a szorongását próbálja azzal oldani, hogy biztosra akar menni: ő maximális teljesítményt nyújt. Ezt egy laza, baráti légkör könnyen oldhatja, és akkor a maximalizmus elpárolog, beáll a „normális” hozzáállás. Ugyanez igaz a konfliktusokra is: a maximalista pl. könnyen konfliktusba kerülhet egy lazább emberrel. A türelmetlen könnyen idegesíthet másokat. Ezeket a feltételezéseket kell tudni oldani, amikor a rossz tulajdonságaidról beszélsz.
A rossz tulajdonságok elfogadhatósága függ attól is, hogy milyen pozícióra pályázol. Egy befolyásolható, határozatlan vezető nem jó. Egy befolyásolható személyiség még akár specialista elemzői pozícióban is jó. Miért? Mert tisztában van a befolyásolhatóságával, és ha mégis döntést kell hoznia, azt elemzőként tényekre alapozva fogja megtenni. Tehát, ha egy határozatlan ember magasabb pozíciót akar, az mindenképpen specialista pozíció legyen. Ennek tudatában a rossz tulajdonságait már tudja így tálalni: neki ezek a rossz tulajdonságai, de ezek hatásait a munkában könnyen „ki tudja védeni”. A munkáltató nagy megkönnyebbülést érezhet, ha nem neki kell kontrollálnia a munkavállaló rossz tulajdonságait, mert a munkavállaló ezt magától megoldja.
A lehető legrosszabb tulajdonság szerintem – engedtessék meg egy magánvélemény a szakmai mellett – a panaszkodás. A panaszkodás egyébként egy megküzdési technika a stresszre, és teljesen nem tudjuk kiiktatni az életünkből: lehet és kell is panaszkodni, ha rosszra fordulnak a dolgok, és nem tudjuk megoldani. De ezt a munkakörnyezetben eszkalálásnak, jelentésnek hívják, ami arról szól, hogy tényeket közlünk, esetleg megoldási javaslatokat a problémára. Máris nem panasznak hívják, nem romboló hatású.
Ezeket szem előtt tartva készülj az állásinterjúra: mik a te rossz tulajdonságaid? Szedd össze egy lapra, szedd mellé azokat a lépéseket, amiket ezek enyhítésére teszel. Ezzel fel is készültél az állásinterjú legnehezebb kérdésére.
JobAngel
JobAngel cikkei minden olyan kérdésre választ adnak, amely az álláskereséshez kapcsolódik. Nézz szét közöttük, tudd meg mi a fontos egy állásinterjún, mit kell tudni a próbaidőről, vagy, ha nem kaptál meg egy állást, hogyan tudsz talpra állni és újult erővel belevetni magad a munkakeresésbe.