Ezeket viszont mindenki nagy gyakorlattal tudná használni, hiszen mindennapi életében is ezt teszi. Így barátkozik, így választ társat, de még közértet is, ahol a kenyerét veszi. Ha nem szimpatikus a tulaj, csak kényszerből vásárolunk nála, „jobb híján”, ami kisegít bennünket, ha nincs otthon kenyér, de hosszútávon nem lesz fenntartható megoldás.
Egyszer régen voltam olyan interjún, ahol minden stimmelt, minden észérv az állás elfogadása mellett szólt, de valami motoszkált bennem, hogy nem lesz jó. Megátalkodott racionálisként osztottam, szoroztam, érveltem magamnak, elfogadtam az állásajánlatot, majd ösztöneimre hallgatva próbaidőben elmenekültem. A racionalitás csődje? Igen, mert arra sarkalltam magam, hogy elnyomjam a megérzést: valami nem stimmel. De valahol működött az ösztön, mert hetek alatt sem találtam rá időt, hogy inaktívvá tegyem a CV-met állásportálokon, beírjam az új helyet a Linkedin-profilomban (nem is lesz már benne), így megtaláltak más lehetőséggel. Végigmenve az állásinterjún történteken ma sem találom a racionális magyarázatot – máshol lehet a hiba, de már nem számít, nem érdemes tovább tépelődni rajta. Tanulság: ha valamilyen rossz érzés fog el az állással kapcsolatban, mondj nemet. Ha nem teheted meg, hogy nemet mondasz, állj munkába, és ne hagyd abba a keresést. Itt ez a “jobb híján”.
Egy másik nézet szerint, amit megérzésnek gondolunk, az valójában nem is megérzés, hanem olyan ingerek fogadása, amiket nem tudatosítunk magunkban. De az inger mégis valós. Az interjúztató testbeszéde, a munkahely “szelleme”. Az ott ülő emberek hangulata, arckifejezése, amit állásinterjún lehet, hogy csak addig érzékeltünk, amíg elhaladtunk az asztaluk mellett a tárgyalóba vonulva. Utólag érdemes elemezni minden mozzanatot, ha felmerül bennünk a megérzés, hogy valami nem jó. Mi nem volt jó? Tudatosítsunk minden mozzanatot, hátha kiderül, mi a baj. Ha pedig nem derül ki, de ott motoszkál a rossz érzés, érdemes ráerősíteni az álláskeresésre. Hátha érkezik olyan lehetőség, amiben nincs kétséged.
Itt is igaz, hogy a harag rossz tanácsadó: ha a mostani helyeden konfliktusaid vannak, csak azért ne válts, hogy “megmenekülj” ebből. Ezekből könnyen lesz csöbörből vödörbe helyzet.
A megérzéseknek teret adni nem jelenti azt, hogy a racionalitást félretegyük. Az álláskeresés, karrierépítés folyamán az összes lépésünknek racionálisnak kell lenni.
Jó célokat kell kitűzni: megvalósíthatóakat, reálisakat. Ki kell tudni állni az érdekeidért. Ha nem szolgálja az érdekedet egy helyzet, akkor azt meg kell próbálni elkerülni, úgy dönteni, hogy ne árts magadnak. A tudatosság feltétele pedig az önbecsülés, önismeret… És ha ezek a lépések vezettek egy megérzéses helyzetbe, akkor annak muszáj lesz engedni, a fentiek miatt.