Egy felnőtt ember élete tele van különféle szerepekkel. Lennie kell egyszerre barátnak, feleségnek/férjnek, dolgozónak – esetleg tanulónak is -, vagy hobbitól függően akár gitárosnak, művésznek, sportolónak, stb.
Az egészséges az, ha mindre fektetünk hangsúlyt, és ha elérhető, hogy minden szerepet aktívan éljünk.
Természetesen, ez a hangsúly nem mindig teljesen egyenlő. Bárkivel megtörténhet, hogy túlóráznia kell pár napot mondjuk a feljebb jutása érdekében, és emiatt kevesebb ideje marad a barátaival találkozni – ahogy az is megeshet, hogy mondjuk egy magánéleti krízis (pl. párkapcsolat befejezése) csökkenti a munkahelyi teljesítményt. Ha valamelyik állapot állandóvá válik, onnantól nevezhetjük a helyzetet problémának, és onnantól mondhatjuk azt, hogy az illető életében nincs meg a munka-magánélet egyensúly.
Néhány lépés, hogy megteremtsd a munka-magánélet egyensúlyt!
Definiáld
Gondold végig, mi az, ami neked kellemes lenne, miket szeretnél csinálni a szabadidődben, munkán kívül, milyen hobbikkal szeretnél foglalkozni, mennyi időt szeretnél tölteni a családoddal, stb.
Ne legyél munkamániás!
Legjobb esetben a munkád a hivatásod is, és szereted, amit csinálsz. Ez egy fantasztikus dolog és az ideális munkahely valóban ilyen, viszont ettől még nem ez teszi ki az életed száz százalékát. Ne úgy fogd fel, hogy van még egy-két órád minden másra a munka mellett, hanem úgy, hogy van a munkaidő, meg a munkán kívüli idő az életedben.
Iktass be szabadidődbe sportot és/vagy meditációt!
Ha stresszes vagy a munkád miatt, az valószínűleg nem csak a munkahelyen töltött órák alatt jelenik meg, hanem egész életedre kihat.
Rosszabb esetben nem csak a negatív gondolatok rondítanak bele személyes életedbe, hanem az is, hogy a szabadidőd rovására próbálod otthonról megoldani azokat a munkahelyi problémákat, amik miatt feszültnek érzed magad.
A stressz levezetésére nagyon jó módszer lehet a sportolás – ha pedig kevésbé vagy mozgás-párti, a meditálás is hasznos önfejlesztés lehet. A sport ezen kívül személyes életedben is tud sikerélményeket adni, így nem kell csak a szakmai oldalról várni a pozitív visszacsatolásra!
Keress új hobbit
A legtöbb felnőtt embernek van egy vagy néhány bevált hobbija – ha viszont ezeket valaki évek óta űzi, megszokássá válnak, és tőlük független ugyanúgy felborulhat az egyensúly. De ha új dologoba kezdünk bele, attól kaphat egy kis színt a személyesebb életünk, és ráébredhetünk, hogy mennyire fontos és jó érzés ezzel foglalkozni.
Sosem késő új dolgokba belekezdeni: vannak, akik nyugdíjas korukban mernek csak belevágni új hobbikba, amiket már korábban is szerettek volna csinálni.
Biztos van valami olyan, ami Téged is érdekel már egy ideje, de nem kezdted el, mert sosem lett volna rá elég időd. Szóval, ha mondjuk kamaszkorod óta szeretnél gitározni, és úgy érzed rég próbáltál már ki valami újat, akkor vedd meg a gitárt, és kezd el!
Fontos tudni, hogy a sporthoz hasonlóan sok hobbi adhat még sikerélményeket és pozitív visszacsatolásokat.
Állíts fel rövidtávú, személyes célokat a munkahelyen!
A maximalizmus alapvetően egy jó tulajdonság. Viszont ha úgy érzed, hogy túl sok energiát és időt vesz el a magas teljesítmény elérése, akkor valószínűleg túlságosan maximalista vagy. Dolgozz úgy, hogy a nap végén úgy érezd, ez egy korrekt nap volt, vagy ha nem, akkor a holnapi biztos jobb lesz. Nem lehet minden egyes nap “a legjobb”. Ne a lehető legtöbb feladatot próbáld megcsinálni amit csak elbírsz, hanem a legtöbbet, ami az adott napba belefér.
Járj el szórakozni!
Ha van családod, akkor ez ne menjen a rájuk fordított idő rovására, viszont rajtuk kívül nem szabad megfeledkezni a barátokról sem. Minden napos szinten eljárni valahova természetesen egészségtelen, de egy-egy program a barátokkal (mozizni, szórakozóhelyre elmenni, vacsorázni egyet) bármikor tökéletes kikapcsolódás lehet.
Ne csak hétvégében gondolkozz!
Ez lényegében az összes fenti pontra is vonatkozhat. Sok ember csak a hétvégét tekinti igazi szabadidőnek, mert akkor nincs munkanap. Holott a hétköznapok második fele is létezik: lehet nincs benne annyi idő, mint egy hétvégi napban, de ezt is ugyanúgy használhatjuk baráti programok szervezésére, tölthetjük a családdal, foglalkozhatunk hobbijainkkal, stb.
Bár a gyakoribb az, hogy a munka nyomja el és korlátozza le a magánéletet, ennek ellenkezője is megtörténhet. Ez esetben motivációkat kell keresnünk, hogy el tudjunk menni dolgozni. Ha keresés után sem találtunk, valószínűleg nem a jó helyen dolgozunk, és ideje lenne új állás után nézelődni. Ha más nem motivál, és nincs más mentsvár, akkor utolsó lehetőségként lebeghetnek előttünk motivációként azok a bizonyos anyagiak.
De emellett ott van a feljebb lépés, fejlődés lehetősége is, ami lelkesíthet bennünket munka közben: nem jut eszembe olyan munkahely, ahol ne lenne valamilyen ranglétra, és ne lenne feljebb lépési lehetőség! Nyilván egy csipetnyi kemény munkáért nem jár azonnal előléptetés, de nagyon jóleső lehet pár dicsérő szó, pozitív visszajelzés is.
Mi történik, ha nincs meg az egyensúly?
Ha az egyensúly eltűnik – vagy túlságosan háttérbe szorul a munka, vagy pedig túlságosan felülkeredik magánéletünkön -, akkor életünk szerves részévé válik a minden napos stressz és feszültség. Vagy amiatt, hogy a rengeteg munka mellett hogyan marad idő a családra és a kikapcsolódásra, vagy pedig amiatt, hogy el tudjuk-e látni megfelelően munkahelyi kötelességeinket.
A legrosszabb rész, hogy ez a stressz mind a két területet érinti: mind a magánéletet, mind a munkahelyi énünket.
Ha nem vesszük észre, hogy felborult az egyensúly, és nem eszmélünk rá arra, hogy konstans feszültségben élünk, a következmények súlyosbodhatnak: megjelenhet a folyamatos kimerültség, fáradtság, rossz közérzet, gyengébb egészségügyi állapot, súlyosabb esetben depresszió, alkoholfüggőség is kialakulhat.
A családi állapot, az ismerősökkel töltött idő minősége és mennyisége is képes akár pozitív, akár negatív irányba befolyásolni az egyén mentális, vagy akár fizikai egészségét is.
Ki kell kapcsolódnunk rendszeresen, de úgy, hogy legyen mi után kikapcsolódni!
Ha nincs meg az egészséges egyensúly, az a cég teljesítményére is rosszhatással lesz, méghozzá két szempontból is. Egyrészt, közvetlen módon: nem tud ugyanúgy működni a gépezet, ha valamelyik kisebb-nagyobb darabja (=az egyén, mint dolgozó) nincs rendben. Másrészt pedig, közvetett módon: a rossz hangulatú, stresszes munkavállaló rossz hatással lesz a környezetére is, emiatt a kollegák is átvehetik a rossz hangulatot, kedvetlenséget, és a stresszt is. Az utóbbi szituáció természetesen még komolyabb mértékeket ölt, ha az illető valamilyen vezetői pozíciót tölt be.
Napjainkban egy egészen ellentmondásos folyamat zajlik le: a stressz és a depresszió népbetegséggé vált, viszont a munkahelyek nem lettek kötöttebbek vagy zártabbak, hanem épp ellenkezőleg: egyre több cég kínál rugalmas időbeosztást, home office lehetőséget, egyre népszerűbbek a csapatépítő programok, stb.
Itt tudsz olvasni még többet arról, milyen következménye lehet az egyensúly felborulásának!
Munkamánia, munkaholizmus
A munkamániás, munkaholista ember életének középpontjában túlsúlyban a munka, és minden azzal kapcsolatos dolog áll. Lehet, van szabadideje, de akkor is a munkájával kapcsolatos dolgokra gondol, rosszabb esetben csak erről tud beszélgetni másokkal, még rosszabb esetben pedig nem csak beszél és gondolkodik róla, hanem idegeskedik, stresszel feladatai miatt – munkán kívüli idejében is, holott nem is lenne különösebb oka, hogy emiatt félelem szője át magánéletét (például nem áll fent annak a veszélye, hogy kirúgják).
A munkamániát érdekes betegségnek hívni, hiszen ahhoz szoktunk hozzá, hogy tiszteljük és elismerjük azt, aki sokat dolgozik,
és azt is láthatjuk, hogy aki sok időt fektet munkájába, sikeres lesz. Ahogy a bevezetőben is meg volt említve, néha keményen meg kell dolgozni a szakmai sikerért, azonban ha a kemény és állandó munka nem mint egy aktuális misszió, hanem életstílus szinten van jelen, előbb-utóbb több területen is kiütköznek a munkaholizmus tünetei.
Hol tud megnyilvánulni a munkamánia, és milyen rossz hatásokat idéz elő?
Család
Először valószínűleg a család és/vagy a közvetlen közelben élők fogják észrevenni, hogy a munkaholista egyre kevesebb időt van otthon, később ér haza a munkából, vagy saját otthonában is elszeparálódik inkább, hogy munkájával foglalkozhasson.
Munkatársak
Egy idő után már a kollegáknál is kiütköznek a problémák: a munkamániás gyakran válik hajcsárrá, gyakran próbálja saját túlfűtöttségét másokra erőszakolni. Ezt a többi dolgozó rendszerint nem igazán díjazza.
Barátok
Hosszútávon a barátokat és ismerősöket tekintve is léphetnek fel gondok: a munkaholista személyének centrumában a munka áll, így beszédtémája is gyakrabban lesz ez, ennek hatására pedig új barátai a munkatársak közül választódnak ki (ha lesznek újak egyáltalán). Ha volt stabil régebbi baráti köre, az elhidegül, ha nem volt, akkor pedig abszolút nem is lesz nyitott új, szakmán kívüli emberek megismerésére.
Önmaguk
A következő szint, amikor a munkafüggőség a visszájára fordul. Senki sem képes éveken keresztül ugyanazt a 100%-os teljesítményt hozni. A folytonos hajsza kimerültséghez, ami pedig egy idő után a teljesítmény romlásához vezet – még ha kezdetben a minőségen is volt a hangsúly, a kifáradt munkaholista a minőség helyett már a mennyiségre hajt.
Felettesek
Legvégső soron pedig, a legsúlyosabb eset, amikor a túlzott munkamánia következménye az állás elvesztése lesz. Természetesen minden vezető szeretne egy lelkes és motivált dolgozót, ahogy a dolgozónak is jól esik a kemény munkáért kapott jutalmazás, dicséret, de a munkaholista túl egocentrikussá válhat: lenézheti azokat, akik nem dolgoznak olyan sokat és olyan lelkesen, mint ő, okosabbnak, képzettebbnek, szakmabelibbnek képzelheti magát mint kollegái vagy főnökei, és nem értheti, miért nem ő van utóbbiak helyén.
Más függőségekkel ellentétben a munkamániát azért nehéz felismerni és helyrehozni,
mert például míg egy alkoholista egyre rosszabb egészségügyi állapotba kerül ahogy nő a függősége, és egyre több negatív vélemény alakul ki róla, addig egy munkamániás minél inkább munkamániásabb, annál több előléptetést, fizetést, dicséretet, vagy egyéb jutalmazást kap, és az átlag emberek is megbecsülik azt, aki sokat és keményen dolgozik – persze mindez csak akkor történik meg, mint ahogy előbb ki is lett fejtve, amíg nem fordul az egész a visszájára.
Család, barátok, ismerősök, hobbi, szórakozás
Magyarországon napjainkban legtöbben a hagyományos családmodellt követik, miszerint a nő első prioritású feladata otthon maradni és gyereket nevelni, míg a férfié a kemény munka. A 21. században viszont már hazánkban is kezdenek elterjedni a modern felfogások – főként a fiatalok körében (Y és Z generáció), már nem csak a férfiakra jellemző, hogy szeretnének hosszú szakmai utat bejárni – a nőknél is megjelentek a magas karriervágyak, ezek pedig rendszerint teljesen összeegyeztethetetlenek a családalapítási szándékokkal, amik a csökkenő születésszámok ellenére nem tűntek el a legtöbb nőnél, csupán háttérbe szorultak.
Nagyon sok nő életében sosem jön el stabilan olyan életszakasz, olyan szilárd munka-magánélet egyensúly, ahol rendelkezik is biztos egzisztenciával, egészségesen működő párkapcsolata is van, párja is meg tud állni saját lábán, és beleférne a gyermeknevelés ezek mellé. És itt nem csak a pénzügyi helyzet fontos tényező, hanem maga a munkavállalás, a (sokat) dolgozás ténye: például egy sokáig dolgozó anyuka rossz élményként dolgozza fel azt, ha gyermeke egy nap az utolsók közt marad óvodában, mert ő nem ment érte a munka miatt.
Ahogy a bejegyzés elején is említve lett, a felnőtteknek különböző szerepköröket kell betölteniük – a nőknél előbb-utóbb megjelenik az “anya” szerepkör is, a férfiaknál pedig az “apa”. Szerencsére mostanában már erre is egyre több megoldást látunk: a fiatalabb apák igyekeznek a nőkhöz hasonló arányban időt tölteni a gyerekekkel, a cégek rugalmasabbá válnak a szülőkkel, lehetőséget adnak otthoni munkavégzésre, részmunkaidő vállalására, és a szükséghelyzetekkel (pl. rosszul van a gyerek az óvodában, el kell szaladni érte) szemben is rugalmasabbak lesznek.
