Az informatikusok helyzetét elemző cikkünk második részében azt vizsgáljuk, milyen a szakma munkaerőpiaci helyzete jelenleg, kitérve arra, hogyan lehetséges az, hogy míg rengeteg a betöltetlen állás, ezzel együtt sok a munkanélküli informatikus is. Szót ejtünk az oktatás helyzetéről, és a női IT-sok helyzetéről is.
Kereslet és kínálat
A szakmabeliek szerint az alapvető probléma az, hogy a munkaadók elvárásai nem egyeznek a munkavállalók elképzeléseivel. De mit jelent ez pontosan? Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, néhány fogalmat érdemes tisztázni. A digitális tudás önmagában még nem tesz informatikussá valakit. Az sem mindegy, hogy a meglévő tudással és tapasztalattal milyen állásra pályázik a munkakereső, mert lehet, hogy a probléma egyszerűen csak annyi, hogy nem látja reálisan a saját értékét. Emellett a vállalatok sem mindig fogalmazzák meg tisztán, kit is keresnek pontosan, a HR-esek pedig gyakran nem tudják megfelelően feltérképezni a jelöltek szakmai kompetenciáit.
Az elmúlt időszakban több kutatás is készült, melyben a kialakult helyzet okait vizsgálták. A köznyelvben alapvetően mindenkit informatikusnak hívunk, aki bármilyen digitális képzésben részesült. Cikkünk első részében egy teljesség igénye nélkül készült listát írtunk arról, hogy hány és hány féle informatikus állás és pozíció létezik. Amikor ma hiányról beszélünk, elsősorban a szoftver – és alkalmazásfejlesztőket értjük ez alatt, rendszergazdából, vagy informatikai vezetőből nincs hiány.
A felsőoktatásból kikerülve viszonylag gyorsan, és jó kezdőfizetéssel lehet elhelyezkedni, ami egy kicsit el is kényezteti a szakmát, hiszen tapasztalható, hogy pár év múlva már akár ennek a többszörösét kérik a bértárgyaláskor. Ezt egy nagyvállalat még csak-csak ki tudja termelni, de a kisebb cégek már nem. Ők mindeközben arra panaszkodnak, hogy az elvárt bérigény nincs arányban a jelöltek tudásával, ami gyakran hiányos, nem megfelelő.
Az informatikaoktatás megújulására van szükség
A kutatások egyik fő következtetése az, hogy nem megfelelő a képzés. Ez részben arra értendő, hogy nincs optimálisan különválasztva a közép – és felsőfokú oktatás, pedig sok olyan állás van, amihez bőven elegendő lenne egy középfokú képesítés, emellett inkább az angol nyelv, és a gyakorlati tapasztalat megszerzése lenne fontos. Nem szerencsés az, ha felsőfokú végzettségű emberek végeznek el olyan munkákat, amikhez kevesebb tudás is elegendő lenne, mert ez drágítja e szolgáltatások árát, és a munkaerő költségét. Emellett a felsőfokú végzettségűek gyakran mégsem tudják ellátni a munkahelyi feladatokat, mert erre nem kaptak megfelelő, gyakorlatorientált képzést. A csábító, magas bért ígérő állásajánlatok miatt pedig a diákok egyre kevésbé gondolnak arra, hogy a mesterképzést is elvégezzék, így az erre jelentkezők száma az utóbbi években folyamatosan csökken, és további csökkenés várható.
Szintén érdekes adat az informatikus alapszakra jelentkező nők száma, ami hazánkban mindössze 15%. Az elmúlt években külön programok indultak annak támogatására, hogy a lányok, nők körében is népszerűvé tegyék a természettudományos, és informatikai szakmákat. A köztudatban legtöbbször még mindig „csodabogár” vagy „kocka” az, aki ilyen foglalkozást választ.
A köznevelési alapok a középiskolákban kezdődnek, a digitális alapkompetenciák és a pályaorientáció kulcsfontosságú kérdés, mely a szakma jövőjére is döntő befolyással bír. Mára nem igaz az, hogy az informatikus magányos szakma, a szociális, azaz lágy készségek is ugyanúgy meghatározóak, hiszen gyakori a csapatmunka, és folyamatosan kommunikálni, együttműködni kell másokkal. Fontos lenne egy pozitív szakmakép kialakítása, de amíg az oktatás a felhasználói szintű számítógépes tudást is alig tudja lefedni, addig ez nehezen kivitelezhető. Sok iskolában már az infrastrukturális ellátottság is elégtelen, és kevés a megfelelően képzett oktató. Új tanterv kidolgozására van szükség, ezt szerencsére a döntéshozatal is felismerte, és a kormányzat már tett lépéseket a képzés átalakításával kapcsolatban.
Szorosabb együttműködés
A képzést nyújtó intézmények és a szakma szorosabb kapcsolata is nélkülözhetetlen. Ez különösen a felsőoktatásra igaz, ahogy egyre égetőbb probléma a meglévő oktatói gárda kiöregedése, és piaci tapasztalatuk hiánya. A jól képzett oktatókat a versenyszféra magas fizetést ígérve elcsábítja, így pedig tovább rontják a képzés minőségét.
Elengedhetetlen az egyeztetési platform és a strukturált kapcsolatok, együttműködések kialakítása az oktatás és a piac szereplői között, valamint az iparági érdekérvényesítés. Az állam szerepe kiemelt, de valamennyi szereplő (a kormányzat, a vállalatok, a közoktatás és a felsőoktatás, valamint a szakmai szervezetek) közös felelőssége és feladata a célok megvalósítása.
– vonja le a konklúziót a BellResearch kutatása.
Forrás: ivsz.hu
