Hogyan válaszolj a trükkös állásinterjú-kérdésekre?

Régről még emlékszünk a „milyen bútor lenne” típusú kérdésekre, és nem is szerettük ezeket álláskeresőként… Ott az volt a megoldás, hogy bármit lehet válaszolni, mert a következő kérdés lesz a lényeg: miért? És itt kifejthetted, miért is vagy olyan nagyszerű, mint egy könyvespolc vagy egy állóóra, azaz egy trükkös önjellemzési folyamat része volt.

Nos, ahogy fejlődik a kiválasztás, mint szakma, a trükkös kérdések is fejlődnek. Egyre-másra jelennek meg cikkek, hogy melyik amerikai nagyvállalat milyen zavarba ejtő, trükkös kérdéseket tesz fel az állásinterjúkon.

Itt a kulcs: hogy zavarba ejtőek. A legtöbb esetben nincs is rájuk pontos, szakmailag értékelhető válasz, ezért alapvetően bizonytalanságot okoz az álláskeresőnél, szinte sokkolja egy-egy ilyen kérdés. Hány pingponglabdával lehetne feltölteni egy medencét? Ilyenkor ne gondolkodj, őrlődj magadban, ne mondj számot, hanem kezdj el hangosan gondolkodni. Mekkora egy medence? Mekkora egy labda? Azaz, mutasd be, hogyan oldanál meg olyan feladatot, amivel még nem találkoztál.

Kiválasztás-szakmai szempontból kétes értékű kérdések ezek, de amikor az állásinterjún vagyunk, akkor erre nem hivatkozhatunk, valahogy kezelnünk kell a helyzetet. A megsértődés, a nemtetszésünk kinyilvánítása nem lehet elsődleges. Először adjunk valamilyen megfejtést a kérdésre, majd esetleg utána próbáljuk ráterelni a szót arra, miért is kellhet ez? A kreativitásunkat szerette volna felmérni? Mondhatok pár példát, amikor a munkám során pont a kreativitásom segített ki a problémából? Vagy épp arra kíváncsi, mennyire vagyok türelmes? Az vagyok, mert a munkámhoz tartozik, például amikor…

Ha így visszafordítod a beszélgetést a szakmai mederbe, azzal duplán eleget teszel az elvárásoknak: megismertetted a szakmai hozzáállásod, és láthatólag képes vagy a feladatra koncentrálni, nem lehet kizökkenteni.

Tudnunk kell, hogy ezekre a kérdésekre adott válaszokat szubjektívan fogják értékelni, mert másképp nem lehet. De ha szubjektíven értékelnek, és az állásinterjú többi részén ezt a szubjektív értékelést pozitívra hoztad ki, a trükkös kérdéseken sem fog sok múlni.

Ne ess pánikba!

Talán ez a legfontosabb, ha akármilyen váratlan kérdést is kapsz. A kétségbeesés, az idegeskedés, a „jajnemtudom” nem fog segíteni. Arra gondolj, hogy mivel nincs pontos jó válasz, és ott vagy az interjún, állásról tárgyaltok az önéletrajzod alapján, meg fogsz felelni, akármilyen – szerinted jó – választ is fogsz adni. Pont, mint a bútoroknál: a könyvespolc sem jobb vagy rosszabb, mint az állóóra, vagy a komód.