Az elbocsátott munkavállalók érthető okokból tengernyi rossz érzéssel, sérelemmel, kifogással, magyarázattal rendelkeznek – mindig el tudják mesélni, miért is volt igazságtalan az ő kirúgásuk. Valóban, sok esetben tényleg igazságtalanság történt, de ezzel már nincs dolgunk.
Ha jogilag nem támadható, ami történt, akkor csak az marad, hogy tanuljanak belőle, akikkel megtörtént. Persze nem azt, hogy „legközelebb majd nem hibázok, inkább kétszer megnézem stb.” hanem azt, hogy olyan állást, amiben kódolva van a hiba lehetősége, ne vállaljon el. Ezekben az állásokban csak idő kérdése, hogy belekeveredj egy személyedhez köthető hibába. Röviden: ha nem teszel meg valamit, az lehet hiba, ha megteszel valamit, az is, pedig a tetted vagy annak hiánya egyébként szakmailag helyénvaló volt. És mégis, hiba volt… Hogyan fordulhat ez elő? Az ilyen pozícióknak van pár sajátossága, alább felsorolom a legjellemzőbbeket, amiket meg kell tudni találni, amikor állásinterjún mi kérdezünk a pozícióról.
Meg szabad kérdezni, hogyan megy a jóváhagyási folyamat, milyen hatáskörrel jár a pozíció, ha téged választanának, milyen napi operatív és milyen stratégiai döntéseket kellene hoznod? Milyen eszközeid lesznek? (pl. lesz-e elég információd ahhoz, hogy jó döntést hozz, jó irányba vidd az ügyet?) Azaz, itt a tanulság, amit le kell vonnod az igazságtalan elbocsátásodból…
Felelősség hatáskör nélkül
A szakmai hibát nem azzal követte el, hogy valamit tett vagy nem tett, hanem hogy az adott akcióhoz (vagy annak hiányához) nem volt hatásköre. Csak felelőssége volt, ezért úgy döntött, hogy az ügynek mennie kell, vagy épp úgy, hogy várhat. De másnak más volt a fontos, így lett ez a döntés fegyelemsértés, hiba, érthető (?) az elbocsátás. Másfelől pedig igazságtalan, és érthető, hogy mi történt: megoldott volna egy sürgős ügyet, akarta, hogy menjen az ügy előre, teljes jószándékkal, agilis volt, ezért nem elbocsátani kellett volna.
Felelősség eszköz nélkül
A versenyszféra teljesítményértékelések mentén jelzi egy munkavállalónak, mennyire jó vagy nem jó, amit csinál. Vannak követelmények, teljesíteni kell ezeket. Tiszta ügynek tűnik, de mikor hallgatom a védekezést, miért is mondtak fel szegény álláskeresőmnek, kiderül: amit elvártak tőle, azt nem úgy, nem akkor, nem azokkal az eszközökkel lehet teljesíteni, ami neki volt. Esetleg maga az elvárás sem volt világosan megfogalmazva, vagy olyan gumiszabályokkal vették körül, ami szubjektívvé teszi a teljesítményt, és innentől már csak jóindulat kérdése, hogy teljesítettnek veszik-e a feladatot. A „legjobb”, amikor egy beosztottja hibájáért felel úgy, hogy a beosztottja lépéseinek ellenőrzésére se előzetes se utólagos lehetősége nincs…
Tekintélyelvűség
A tekintélyelvű cégben szakmailag indokolt lépéseket is csak akkor lehet tenni vagy szakmailag indokoltan nem megtenni, ha ezt a tekintélyt követelő pozícióban lévő ember elfogadja, támogatja. Mivel tekintélyelvű, erőszakkal vív ki magának tiszteletet, nem pedig szakmai tudásával, emberi hozzáállásával. Biztos lehetsz benne, hogy a szakmai érvek másodlagosak lesznek számára, ha valamilyen hiba, káresemény történik. Ad-hoc döntésre sok feladatnál szükség van, de mivel mindig várni kell az ő visszajelzésére, ezek az ad-hoc döntések nem születhetnek meg, súlyos károkat okozva a cégnek, és annak, aki ezekre a döntésekre várt.
Bizalmatlanság
Ha rádbíztak egy feladatot, akkor abban benne van, hogy „bíztak”, azaz bizalmat adtak. A folyamatos kontroll egy fontos vezetői módszer, de annak formája nagyon sokat elárul a cégről. Megbeszélitek az ügyeket rendszeresen, tudod, mikor kell egy – egy lépéshez más jóváhagyása? Ez így rendben van, de ha valamihez adott hatáskört, akkor hagyjon benne dolgozni. A folyamatos, szükségtelen ellenőrizgetés önmagában képes arra, hogy hibába hajszoljon: már neki akarsz majd megfelelni, nem a szakmai megfontolásoknak. De mivel ő a tekintélyelvű vezető, nem érzi szükségét annak, hogy világosan fogalmazzon az elvárásait illetően, visszakérdezni meg nem mersz, mert az is kellemetlen helyzetet teremt.
Problémák lekicsinylése
A feladatok, felelősségek súlyának rossz értelmezése. Amiről a (leendő) vezetőd azt gondolja, hogy gyorsan megcsinálható és nem nagy ügy, miközben te tudod, hogy igenis sok idő, sok munka kell hozzá, hogy teljesíthető legyen. Így vagy kicsúszol a határidőből, vagy nem lesz megfelelő minőségű az általad összeállított anyag. Mindkettő szakmai hiba…