El tudod-e mondani állásinterjún, amit szeretnél?

Az állásinterjúra felkészülésben pont olyan „jók” vagyunk, mint a közösségi oldalak álláskeresési aspektusaiban, tudjuk, hogy meg kell nézni a cég honlapját, ahová megyünk, pont úgy, mint ahogy azt is tudjuk, hogy illetlen képet nem rakunk ki a közösségi oldalra, mert álláskeresésileg nem lesz jó.

A felkészülésnek viszont ez csak egy kis része. Ismered a céget, a terméket, a tevékenységet. Ebből tudsz kérdéseket felépíteni, de egy állásinterjúnak ez csak a fele. A másik fele az lenne, amit magadról akarsz elmondani, de általában erre nem készülnek fel rendesen az álláskeresők. Mindenki úgy gondolja, hogy magáról úgyis tud mindent, nem kell felkészülnie. Tehát rögtönözni fog, nem jut eszébe a stresszben pár fontos dolog, majd elkeseredve gondolja végig az állásinterjú után: ezt sem mondtam el, meg azt sem, jó lesz-e így.

Amikor nem lesz jó, az úgyis történhet, hogy megkapja az állást, majd próbaidőben esik kétségbe: nem passzolnak, jaj, hová került, menekülne. Vagy, kiderül valami, ami elfogadhatatlan a cég számára, és megválnak tőle (pl. az egyik előző helyéről komoly konfliktussal vált el, és az a cég itt épp ügyfele lenne). Ebben persze az interjúztató is hibás, mert kérdezni tudni kell, de ha már ő ügyetlen volt, és nem kérdezett jól (ami mellett még lehet jó szakmai vezető, csak épp állásinterjúztatni nem tud), akkor nem derültek ki dolgok.

Tapasztalatom szerint az új kollégák akkor kezdenek szorongani, amikor elkezdenek önálló lépéseket tenni az új munkakörükben, és ezekre nem kapnak visszajelzést. Vagy, nem kapnak megfelelő betanítást, tájékoztatást, szakmailag rendben lévő, de a cég szabályait esetleg figyelmen kívül hagyó módon kezdenek dolgozni. Pl. vezetőhöz fordulnak egy kérdéssel, amivel nem őt kellett volna keresni, hanem a beosztottját, erre az adott beosztott megsértődik, hogy „megkerülték”.

Hogyan hat rád a szigorú teljesítményértékelés?

Erről mindenképpen beszélni kell az állásinterjún. Ilyenkor derül ki, hogy szigorú – van, ahol napi szintű – jelentési kötelezettség van az elvégzett munkáról, ami kifejezetten frusztráló tud lenni. Vagy, még ennél is szigorúbb, találkoztam már órára lebontott munkanapi jelentéssel. Mikor ment ki a mosdóba, mennyi időt töltött egy-egy feladattal. Ez egyes helyeken akár indokolt is lehet, de ha ez meglepetésként ér bennünket az első napon, akkor már késő.

Fontos tudni, mit várnak el tőlünk a próbaidő végére, mi az, amit sikeres beilleszkedésnek értékelnek. Ezt már az állásinterjún, a leendő főnököddel meg kell beszélni. Ha bizonytalanságot tapasztalsz, akkor légy óvatos… Aki nem tudja pontosan, előre meghatározni, mit vár el, annak nem tudod bizonyítani, hogy pont azt teljesítetted, amit elvártak tőled. Hiszen nincs „ mérőpont”.

Tudj mesélni magadról!

Sokszor kérdezik, milyen számodra a jó főnök, mitől érzed magad motiváltnak, mik a jó és rossz tulajdonságaid. Elcsépelt, kötelező, formaságot szolgáló kérdéseknek tűnhetnek ezek, de ki is használhatod őket arra, hogy valóban magadról beszélj. Hogyan hat rád egy negatív kritika, mit teszel egy konkrét konfliktushelyzetben? Ezek azért fontosak, hogy a munkáltató azzal is tisztában legyen, milyen bánásmódot, milyen környezetet kívánsz. Mert manapság már nem azt keresik, hogy kit miért nem vesznek fel, hanem azt, hogy ha felveszik, hogyan lehet őt megtartani hosszú időre, illetve meg tudják-e tartani egyáltalán.