A kérdés egyre izgalmasabb a munkaerőhiányos és kapacitáshiányos munkaerőpiacon. A munkáltatók ezekre a problémákra reagálva egyre inkább olyan kollégákat szeretnének, akiket hosszú távon is meg tudnak tartani. Mostanában már nem az a kérdés, hogy a felmondó munkavállalót hogyan pótolják, és kit vegyenek fel helyette, hanem az, hogy lesz-e egyáltalán újabb jelentkező.
Ezért elkezdtek valóban hosszútávon gondolkodni, ami az álláskeresők szempontjából is pozitív. De ehhez az új helyzethez meg kell tudni fogalmazni az új szempontokat is, munkavállalói oldalról is.
A motiváció olyasmi, amit már az írásos állásjelentkezésben is ki lehet fejteni, és előnyt is jelent azokhoz a pályázatokhoz képest, amik ezt a pontot nem tartalmazzák. A motivációs levél tehát most már nem csak egy sablonokból letudható kellemetlen feladat, hanem valós értelme lett. Ha a munkáltató azt látja, hogy meg tudja adni neked azokat feltételeket, tudja biztosítani azokat a tényezőket, amiket te fontosnak tartasz, az gyorsabbá és hatékonyabbá teszi a tárgyalásokat.
Szinte minden motivációs levél tartalmazza a sablonos mondatot, miszerint „szeretném tudásomat kamatoztatni”. Ez annyira általános, hogy senki semmire nem megy vele… De ha neked fontos, hogy használhasd a meglévő nyelvtudásod, és pont egy olyan pozícióra jelentkezel, ahol erre lehetőség van, azt érdemes konkrétan jelezni. Ha a munkáltató tudja, hogy abban a pozícióban ez biztosan megvalósul, nem csak a „biztonság kedvéért”, „hátha szükség lesz rá” kérték a nyelvtudást, nyert ügyed van.
Egyre többen jelölik meg azt a belső igényt, hogy szakmailag szeretnének fejlődni. Ez rendben is van, de miért is jó ez a munkáltatónak? Ő olyan embert akar, aki már tudja, amit kell. Érdekellentét látszik elsőre, amit fel kell oldani. A feloldás módja, ha pontosan megnevezed, milyen szakmai céljaid vannak milyen időtávon belül. Pl. nagy projektet szeretnél vezetni, meg akarsz szerezni egy szakmai minősítést, részt akarsz venni egy neves konferencián, előadó akarsz ott lenni stb. A munkáltató könnyen el tudja dönteni ezekről, tudja-e támogatni, megéri-e neki, ennek fényében megnyugtató lesz veled tárgyalnia: ha ezeket megkaphatod náluk, akkor lelkes leszel.
Alapszabály, hogy amit meg akarunk kapni, azt kérni kell – a munkáltató nem tud találgatni. Ha ajánlana valamit, amit te esetleg nem szeretnél, sőt kifejezetten nem azt az irányt akarnád, akkor el is veszíthet téged, mint jelentkezőt, így ezt nem kockáztatja.
A munkádhoz is kérhetsz már „extra” feltételeket. A munkaeszközök általában rendelkezésre állnak, de pl. programozók egyre gyakrabban kérnek gyártói tananyag-előfizetéseket, irodai dolgozók nyelvtanfolyamokat, vagy jelzik, hogy milyen készségfejlesztéseken vennének részt szívesen (tárgyalástechnika, prezentációs technika, asszertiv kommunikáció stb. – ezek szintem minden irodai munkában jól jönnek).
Ezek a megtartáshoz szükséges alapmotivációk, de emellett több egyéb, nem kifejezetten szakmai tényező is szerepet játszhat abban, mennyire lennél hűséges az adott céghez. Ilyen tényezők elsősorban a rugalmas munkaidő, a home office (ahol ezek lehetségesek), a vállalat kultúra milyensége, illetve a vezetői kultúra, a teljesítményértékelés, az elszámoltatás, jelentési rendszer. Ezekről érdemes állásinterjún kérdezni, mert az egyes céges gyakorlatok lehetnek számodra frusztrálóak vagy épp jelenthetnek könnyebbséget. Ezen a munkáltató gyorsan nem tud változtatni, nem tudja „testreszabni”, mégis nagyban meghatározza azt, hogy mennyire fogod ott jól érezni magad.