Egy kiégési tüneteket mutató, testileg, szellemileg, lelkileg elfáradt ember számára az állásváltás egyértelmű megoldás lenne, de pont ezek a tünetek akadályozzák a hatékony álláskeresést.
A munkanélküli kétségbeesett viselkedése hasonló a rossz munkahelyen dolgozó emberéhez. Kétségbeesésében a rossz kompromisszumra is hajlandó, ebben hasonlít a munkanélkülire. A kiégés szindróma következtében pedig a saját preferenciáit is „elfelejti”. Azaz, háttérbe szorítja az igényeit, sőt meg sem fogalmazza ezeket. Menekülni akar, mindegy hová…
Karriertervezés tudatosan
Ehelyett a tudatos tervezés lesz a célravezető, mert nem az a cél, hogy egy valamilyen másik állása legyen, hanem az, hogy végre jó állása legyen.
Ehhez érdemes a preferenciáin elgondolkodnia, konkrét karriertervet készítenie. Ennek részei, hogy szakmailag mit szeretne, hogy milyen cégnél szeretne dolgozni, és hogy milyen fizetési igénnyel, illetve egyéb igénnyel állhat elő.
Emellett a lelki tényezők nagyon fontossá válnak. A legtöbb esetben egy teljesen gyakorlatias, jó értelemben vett „lélektelen” álláskeresést javaslok, amiből több jó ajánlat után lehet szívvel-lélekkel-ésszel dönteni. Az átlagos esetekben a folyamat végére marad az érzelmek beengedése, a kiégésből felépülő ember számára elsődlegessé kell tennünk.
Ezért a preferenciái mellett a saját motivációit, a szakmához fűződő érzelmi viszonyait is fel kell mérnie. Miért az a szakma, az a szakterület, az a pozíció? Mit szeret benne, mik az élvezetes részei? Mik azok, amiket nem szeret, amiket kerülne? Hová szeretne ezzel a szakmával eljutni?
A karriertörténet áttekintése
Vagy, lehet, hogy maga a szakma nem való neki, ez okozza a szorongást, a kiégést, ettől válik rosszá a munkahely? Erre leginkább a karriertörténetéből lehet rájönni: ha sosem voltak igazán nagy sikerei (az a siker, amit ő annak érez, nem az számít, hogy ez mennyire jelentős a munkahely életében), ha sosem volt igazán jól az egész szakterületen, pedig jó szakember, akkor lehet, hogy mégsem neki való ez? Miért ezen a szakterületen mozog? Miért ezt választotta? Választotta-e egyáltalán, vagy csak sodródott bele/benne? Ha ezekre legalább magának őszintén tud és mer válaszolni, jöhet egy másfajta felismerés: vagy a szakma, szakterület nem való neki, vagy a munkahelyi, alkalmazotti életforma.
A karrierváltás egy nehéz terep, de ha az jön ki, hogy a kollegiális együttműködésben, a főnök-beosztotti viszonyban vannak a problémái, érdemes lehet vállalkozóvá, szabadúszóvá válnia. Természetesen kellő körültekintéssel, mérlegelve a piaci lehetőségeket, a gazdasági racionalitást.
Ha a kiégés egy személyiségbeli probléma (pl. súlyos, gyerekkorban eredő megfelelési kényszer, az ebből jövő szorongás és maximalizmus), akkor ahhoz kell egy lelki támogató szakértői segítség, leginkább pszichológus. De ne feledjük: a pszichológus nem az állástalálásban fog segíteni, de talán a fenti motivációs és preferenciákról szóló kérdések tisztázásában, megválaszolásában segíthet, ami az álláskeresésre is pozitív hatással lesz.
Fontos tudni, hogy a pszichológiai segítség nem gyors, és állás, jövedelem nélkül nehéz élni és jól lenni, tehát mégiscsak kell egy gyakorlatias álláskeresői megközelítés – ami mellé lehet a lelki támogatást megkeresni.