Amikor állást keresünk egy ideje, hajlamosak vagyunk kibővíteni azon pozíciók listáját, amelyre alkalmasak vagyunk. Ez természetes, hiszen a nagy számok törvényéből indulunk ki. Az álláskeresésben azonban ez kicsit másként van.
A nagy számokkal az a baj, hogy ha nem relevánsak az állások, amelyekre jelentkezünk, százalékos arányban csökkennek a visszahívások.
Azaz csak csalódottak és türelmetlenek leszünk, valamint az álláskeresésből is kiábrándulunk, kevesebbre kezdjük értékelni magunkat.
Érdemes tehát jól pozícionálni a jelentkezéseket.
Kérdések, amelyekkel közelebb kerülünk leendő állásunkhoz
Ahhoz, hogy eldönthessük, alkalmasak vagyunk-e a megpályázott pozícióra, mélyen magunkba kell néznünk. Végig kell venni, milyen tulajdonságaink vannak, mit tanultunk és mit dolgoztunk eddig.
Érdekes lehet: 6 tipp, hogy pozitív maradj a hosszas álláskeresés alatt
Milyen végzettségem van?
A legtöbbször nem elég, ha egyszerűen kedvünk van valamit csinálni, vagy úgy érezzük, hogy szívesen végeznénk például asszisztensi feladatokat, ha nincs meg hozzá a megfelelő végzettségünk. A cégek ugyanis elsők között nézik a pozíció betöltéséhez tartozó elvárások meglétét jelentkezésünkben.
A pályázatunkban viszont nem szabad hazudni, viszont ki lehet emelni azokat a tanulmányi elemeket, órákat, továbbképzéseket, amelyek kapcsolódhatnak a leendő feladatokhoz.
Miben van tapasztalatom?
Ahhoz, hogy ne maradjon ki semmi, üljünk le, és írjunk le MINDENT! amit eddig csináltunk. Részfeladatok, projektek, kommunikációs folyamatok…stb, ne hagyjunk ki semmit! Ebben megtalálod a hirdetésben leírt elvárások nagy részét? Ha igen, akkor nyert ügyed van.
Amennyiben sok a hiányosság, érdemes elgondolkodni magán a jelentkezésen is. Tedd fel magadnak a kérdést: Megállnám a helyem ezekben a feladatokban? Ha igen, vagy szívesen megtanulnád őket, akkor rajta!
Miben vagyok jó és mi az, ami nem megy?
Tudjuk, hogy pár hét vagy hónap álláskeresés után már szinte bármire beadja az ember a jelentkezést. De érdemes 2 hónap miatt belekezdeni valamibe? Különösen azoknál okoz ez gondot, akik valamivel kreatívabb pozícióból “szeretnének” váltani monotonabb feladatokért. Itt gyakran a HR-es is látja, hogy kilóg a lóláb.
Ráadásul amiben nem vagyunk jók, azt nem is tudjuk szívvel végezni, és megkereseríthetjük a saját életünket is azzal, ha olyan munkára kényszerítjük saját magunkat, amit nem akarunk végezni.
Ez a pozíció, az a pozíció?
Lehet nekünk tapasztalatunk végrehajtói pozícióban, ha stratéga állásra jelentkezünk, kevés esélyünk van rá, hogy visszahívjanak.
Próbáljunk meg a jelenleginél maximum egy szinttel magasabb pozíciót pályázni. Nézzük meg, hány éves tapasztalatunk van adott területen, és ehhez mérten engedjük el fantáziánkat. Természetesen az sem releváns, ha “alulpályázunk”, azaz korábbi vezetői pozícióból próbálunk végrehajtóként “érvényesülni”. A HR-es itt is érezni fogja, hogy a pillanatnyi munkakeresés motivált minket csupán a jelentkezésre, és minden bizonnyal amint lenne rá lehetőségünk, továbbállnánk egy tapasztalati szintünkhöz megfelelő pozícióba.
Természetesen érthető, hogy hosszú álláskeresési időszakban az ember sok hirdetésre jelentkezik. Ha azonban megfontoljuk a jelentkezési szempontokat, sokkal eredményesebbé és rövidebbé tehetjük az álláskeresést.