Ha nincs a szomszédodban egy coach, akkor rossz helyen laksz – tartja a mondás, ami alapján az én szomszédaim megnyugodhatnak. Igen, könnyűnek is lehet mondani azt a váltást, amikor valakire rámondjuk: beleunt a “multiba” és egy 60 órás képzéssel coach-csá avanzsált. De tényleg csak ennyi lenne a titok?
Néhány éve egy hölgy keresett meg, hogy nagyon nem érzi jól magát a munkahelyén, egy olyan nagyvállalati környezetben, ahol napi 12 órával sem tudja befejezni a rábízott feladatokat, ami miatt, amellett, hogy nem hoz neki sikerélményt, elmarad az általa fontosnak tartott munka-magánélet egyensúly, és az a pihenésre szánt idő, amely energiát adhatna neki. Egyik projekt követte a másikat, amelyeknél nem csak a határidő, hanem a humánus vezetői hozzáállást csak a szótárban ismerő főnöke is nyomasztotta. Hiába volt minden próbálkozása, amikor is jelezte felé, hogy ezt a terhelést nem tudja sokáig csinálni, az ígéreteken kívül nem kapott semmit.
Ekkor jelentkezett hozzám, hogy nézzük meg, milyen lehetőségei is lennének a munkaerőpiacon, hogy továbblépjen. A találkozóink egy részét a munkahelyéhez közeli cukrászdába tudtuk szervezni, azokat is csak ebédidőben, mivel a 8.00 és 20 óra közötti időszakban leginkább dolgozott. Kérdeztem tőle, hogy mivel foglalkozna a legszívesebben, ha sem a végzettség, sem az eddigi tapasztalat nem számítana? Rövid gondolkodás után mosolyogva elmesélte, hogy emberekkel, és az ő kihívásaikkal, mert azt tapasztalja, hogy egyre több ismerőse és barátja, barátnője keresi fel az épp aktuális személyes problémájával, legyen szó személyiség fejlődésről, konfliktuskezelésről vagy párkapcsolati gondokról. Milyen lenne, ha főállásban foglalkozhatnál ezzel? – kérdeztem, miután megtudtam, hogy van egy. általam nagyra tartott coachnál egy befejezetlen life coach képzettsége. Ott csak a gyakorlatot kellett még megcsinálnia a vizsga előtt, a vállalatnál pedig felmondania, hogy aztán egy tényleg 8 órás állás mellett elkezdhesse felépíteni a vállalkozását.
Természetesen, mint minden nagyobb váltás előtt álló emberben, benne is voltak kétségek azzal kapcsolatban hogy hogyan fog ebből megélni, honnan lesznek ügyfelei, de abban maradtunk, hogy ezeket a kérdéseket a következő alkalmakon átbeszéljük, hogy az ő tempójában, lépésről lépésre haladva megválaszoljuk őket.
Jelentem, sikerült, jelenleg egy ügynökségnél dolgozik, és mellékállásban már szinte megtelik a szabadideje ügyfelekkel, akiknek, ahogy ő fogalmaz, sikerül szárnyakat adnia az álmaiknak, mint ahogy azt én tettem vele anno.