Gyakorlat teszi a mestert… Sokan ismerhetik ezt a közmondást, sokféle kontextusban hallhatták, mint egyfajta (kéretlen) tanács. De mi történik akkor, ha a pályakezdő frissen kikerülve az egyetemről, vagy bármilyen oktatási intézményből éppen munkát keres? Ilyenkor a pályakezdők nehézségei közé tartozik, hogy X év szakmai / gyakorlati tapasztalatot várnak el. Ami pont X-el több mint jelenleg van. Ez kissé nonszensz, lehetetlen. Mit tesz ilyenkor egy átlagember?
Pályakezdők nehézségei: az érzelmi reakciók
Az álláshirdetések felett ülve, belső feszültséggel tele kétféle megküzdést alkalmazhat Emberünk. Az egyik a dac, a dühöngés. Ilyenkor idegességében ostorozhatja magát, hogy miért kellett neki egyáltalán egy ilyen szakmát, hivatást választania. Megkérdőjelezheti önmagát, leértékelheti a döntéseit, ezáltal a kialakított identitását is. Ez rendkívül destruktív hatással bírhat Emberünk személyiségére.
A másik lehetőség talán nehezebb, de hosszútávon kifizetődőbb. Elkezdheti újra és újra megerősíteni, hogy miért is megfelelő neki ez a szakma, milyen álmok, vágyak, célok vezérelték, hogy elvégezzen minden szükséges képzést. Miért volt ez neki fontos. Miért büszke a teljesítményére. Milyen készségei vannak, és mennyi tudást szerzett meg az álláskereséshez vezető útig. Ez tényleg nem könnyű.
A pozitív hozzáállás ereje
De (és itt ismét egy kéretlen szófordulattal élve) sok minden fejben dől el… Az, ahogy az esetleges kezdeti kudarcokat kezeli. Az, ahogy képes ismét bevállalni egy lehetséges visszautasítást. Az a bátorság, hogy mindezek után képes összeszedni magát, és megírni egy még jobb önéletrajzot, egy sokszínűbb motivációs levelet.
Az, ahogy személyesen vagy telefonon keresi az adott céget, hogy meggyőzze őket, mennyire alkalmas a pozícióra, még akkor is, ha nincs mögötte az az X év szakmai tapasztalat. Mert lehet, hogy az évek alatt sokkal hasznosabb készségeket gyűjtött. Vagy az a HR-es, aki az asztal másik felén ül, értékeli a kitartását és a vakmerőségét, és felfedezi benne a potenciált. Előfordulhat, hogy végül ez lesz a döntő tényező.
A pályakezdők nehézségein túl: önismeret és előrelépés
Jogosan felmerülhet a kérdés, hogy miképp vértezze fel magát Emberünk egy ilyen helyzetben. Fontos, hogy tisztában legyen a saját képességeivel, erősségeivel, és fejlesztendő területeivel. Ne gyengeségekként, hanem tudatos fejlődési pontokként tekintsen ezekre. Amennyiben úgy könnyebb, listát is írhat magának ezekről, mivel a vizuális eszköz is segítheti abban, hogy még jobban higgyen a sikerében.
Miután ezek megvannak, és kicsit örült is neki, értékelte magát, jöhet a következő lépés, a tájékozódás a cégről, ahova jelentkezni szeretne. Ez fontos lehet, ugyanis amikor benyújtja az önéletrajzát, azokat a készségeit tudja hangsúlyozni, ami szükséges a munkához. Ezután jöhet egy nagy levegő, és besétálhat a HR-hez, vagy felemelheti a telefonját. Hiszen tudjuk az utolsó (kéretlen) közhiedelem szerint, az első lépés a legnehezebb, utána jön a könnyebb rész.