Itt is igaz a mondás, a kevesebb több. Illetve a hatékonyság rovására nem mehet az aprólékosság – ez utóbbi az álláspályázatokra mindenképpen igaz.
Tipikus példa, amikor egy álláshirdetésből nem derül ki a hirdető cég neve, illetve egy általános e-mail címen kell jelentkezni, az álláskeresők zavarba jönnek, hosszan gondolkodnak, tanácsot kérnek tőlem, hogy akkor mégis hogy legyen a megszólítás a motivációs levélben, a „Tisztelt Cím” olyan ciki, de hát mást nem tud. Az első ilyenkor számomra nem az, hogy konkrét tanácsot adok, hanem az, hogy megnyugtatom az álláskeresőt: nem kell túlgörcsölni, ha valakit nem vesznek fel, az nem azért van, mert nem talált elég frappáns megszólítást a motivációs levélhez. Ha pedig talált, az még önmagában kevés ahhoz, hogy felvegyék. Sok apró nüanszon múlik egy sikeres álláskeresés, ez csak egy a sok közül.
Érdemes tisztelettudónak lenni természetesen, de pl. a munkáltatót “lenyomozni”, megkeresni a HR-es nevét nem érdemes, mert hibalehetőség is van benne (lehet, hogy akit kikeresel a Google vagy Linkedin információiból már nincs is a cégnél), meg fölöslegesen pazarlod vele az energiáidat. A pályázatod úgyis el fog jutni ahhoz, aki az adott pozícióval foglalkozik a cégnél, ha azt írod, hogy “Tisztelt Cím”. Lehetsz kreatívabb is, de nem biztos, hogy a “Tisztelt HR-osztály” találat ott, ahol nincs is HR, és a szakmai vezetőhöz kerül majd az álláspályázatod. A “Tisztelt Hölgyem/Uram”-mal sem tudsz hibázni, biztos, hogy az olvasó beletartozik valamelyik táborba a kettő közül (viszont egyáltalán nem biztos, hogy HR-es). Próbálkozhatsz a “Tisztelt reménybeli munkáltatóm”, vagy hasonló közvetlenebb formával is, de ha ilyen a megszólítás, a levél és az önéletrajz tartalma sem lehet karót nyelt, hivataloskodó. És persze a címzett sem lehet bank, hivatal, de lehet startup, vagy olyan cég, ahol várhatóan ezt jól veszik. Pl. ahol az álláshirdetésbe beírják, hogy csocsóasztal, és babzsákfotel is van, ott nem valószínű, hogy a hivataloskodó, magázós stílus lesz nyerő.
A többi nüansz is hasonlóan sok energiát tud elvinni, fölösleges szorongást okozva, kétséget gerjesztve magadban. Kell ez neked? Ugye, hogy nem… Tehát, hogy a neved legyen a CV-címsora, vagy azt írd, hogy “Önéletrajz”, szintén nem olyasmi, amin gondolkodni kell. Ha ki kell tölteni a lapot, mert még kevés tapasztalatot tudsz leírni, jól jön az “Önéletrajz”, mint címsor, ha már alig férsz bele a 2 oldalas lélektani határba, ezen a címsoron spórolhatsz, ha a nevedet írod oda – a dokumentum tartalmából rá fognak jönni, hogy ez egy önéletrajz 🙂
A “jaj, túl hosszú lett” ugyanilyen bolhaprobléma. Húsz évnyi tapasztalatot nehezen fogsz belesűríteni 2 oldalba, ha nem sikerül, az sem baj. Az első oldalon legyen a legfontosabb, legfrissebb tudás és tapasztalat leírás, ha ezt elolvassák, már érteniük kell, miért jelentkeztél az állásra. Ha nem is olvassák tovább, ez alapján is dönthessenek úgy, hogy veled akarnak személyesen találkozni. A 2 oldalas önéletrajz elvárása (más szemlélet szerint 1 oldalas…) nem szabály, hanem lélektani határ! Ne feledjük, egy önéletrajzot azért olvas el valaki, mert kollégát keres, így azt kell látnia belőle, hogy te megfelelsz a pozícióra. Hogy ezt milyen hosszú önéletrajzzal éred el, teljesen mindegy.
JobAngel
JobAngel cikkei minden olyan kérdésre választ adnak, amely az álláskereséshez kapcsolódik. Nézz szét közöttük, tudd meg mi a fontos egy állásinterjún, mit kell tudni a próbaidőről, vagy, ha nem kaptál meg egy állást, hogyan tudsz talpra állni és újult erővel belevetni magad a munkakeresésbe.