Miként érintik a 2019-től érvényes adójogszabály-változások a munkába járás költségtérítését? Korábbi cikkünkben már foglalkoztunk azzal, hogyan változnak a munkáltató által adható különféle juttatások adóterhei. Most nézzük meg, mit jelent az pontosan, hogy január elsejétől a helyi bérlet már nem adható a korábbi, kedvezőbb adófeltételekkel, hanem bérjövedelemként adózik.
A legfontosabb különbség a tavalyi évhez képest az adózás szempontjából az, hogy ettől az évtől már nem csak a munkáltatót, hanem a munkavállalót is érinti adóteher. Tehát ha a cég továbbra is adja a helyi utazási bérletet, mint juttatást, akkor ezzel a munkavállaló nettó jövedelme fog csökkenni.
Az alábbi táblázatban szemléltetjük, hogy hogyan változik a járulékfizetési kötelezettség a havi Budapest-bérlet esetében.
A kormányrendelet részletesen kitér arra, hogy mi a munkába járás fogalma. E szerint, a lakóhely szerinti település közigazgatási határán kívül eső munkahelyre történő bejárás számít munkába járásnak, illetve az, ha az adott településen belül sem helyi, sem helyközi közlekedéssel nem tudja a napi utazást megoldani a munkavállaló. A helyi (tehát a településen belüli) utazás nem számít munkába járásnak, ezért a munkáltató nem köteles megtéríteni azt. Ettől függetlenül a munkaadó dönthet úgy, hogy mégis ad erre pénzbeli támogatást, ez azonban 2019-től jövedelemként adózik.
A munkába járás és hazautazás költségét továbbra is legalább 86%-ban köteles megtéríteni a munkaadó, és ez továbbra is adómentes, abban az esetben is, ha a teljes költséget állja a munkaadó. A költségtérítés a közösségi közlekedés használata esetén érvényes, a személyautóval történő munkába járásra ettől eltérő szabályok vonatkoznak. A kilóméterenként 9Ft-os térítés személygépkocsi használata esetén akkor adható, ha a munkába járás közösségi közlekedés útján nem megoldható, vagy azt csak rendkívül hosszú várakozási idő mellett tudná igénybe venni a munkavállaló.
