Hány éve is él a köztudatban az a fals elgondolás, hogy mindenkinek kivétel nélkül főiskolán és egyetemen van a helye? Évtizedek óta ez a sláger, ami úgy tűnik megunhatatlan és aminek a súlyos következményei mostanság mutatkoznak meg igazán, a maguk teljességében. Mert ha egyszer mindenki a diplomára hajt, akkor ki az, aki a szerszámos ládát a kezébe veszi és munkás ruhát húz?
A szakma veszített értékéből?
Nem, azért ez így ebben a formában nem igaz. Csak éppen komoly hiány mutatkozik a szakmához értőkből. És itt most nem is csak a mesteremberekről beszélünk, hanem a szakmunkásokról is. Egyszerűen maga a képzés is távol áll attól, ami ideálisnak mondható, de a legfőbb gond ott kezdődik, hogy nincsenek jelentkezők. Ha meg mégis akadnak, akkor végül olyan horribilis összegeket kérnek el fizetésként, ami kitermelhetetlen.
Vegyük a mi példánkat. Az esetünkben a duguláselhárítás fix áron történik. Tehát adott a góc, felmérjük a terepet, majd megállapítjuk az összeget. Nincsen semmiféle csalafintaság. Nem fordulhat elő az a másutt sajnos létező forgatókönyv, hogy szerelés végén hirtelen a számok megsokszorozódnak. Igen ám, de ebből a bevételből miként gazdálkodható ki havi több, mint hatszázezres nettó fizetés? Jól érzékelhető, hogy ez az a probléma, ami számtalan oldalról megközelíthető.
A gyakorlati rész érinti a legérzékenyebben a bajba jutottakat, mert szaktudás hiányában egyetlen dugulás sem orvosolható. A diploma mit sem ér ebben az esetben, legfeljebb csak súlyosbíthatná az elzáródás mértékét.
Miért nem vonzó a szakma?
Vonzónak vonzó, de elhivatottságot, sőt kétségtelenül gyomrot igényel. WC-ben nyúlkálni, a fekáliát kerülgetve nem túl bizalomgerjesztő feladat, márpedig ez simán előfordulhat. A szennyvíz sem tartozik a leggusztusosabb dolgok közé, és akkor napestig sorolhatnánk a kihívásokat. Mindez nem okoz fennakadást azoknak, akik ténylegesen elhivatottak. De egyre többen választják a könnyebbnek tűnő utat, ami nem ürülékkel és szennyeződésekkel van kikövezve. Sokan költöznek külföldre vagy ingáznak, de előfordulhat a teljes irányváltás is, és a szakma elhagyása.
Száz szónak is egy a vége nem kis erőfeszítésünkbe kerül, hogy a vízvezeték szerelés Budapest területén gördülékenységről tanúskodjon. Mert folyamatosan keresünk szerelőket, segédmunkásokat, viszont a jelentkezési ráta döbbenetesen csekély. Ettől függetlenül cégünk elhivatott a minőséget illetően, tehát a megbízhatóság, a hatékonyság, a gyorsaság és a precizitás nem szenvedhetnek csorbát. Miközben folyamatosan hirdetjük az álláslehetőségeket.
Mi lehet a megoldás?
Ez egy nagyon összetett és kifejezetten messzire vivő kérdés, amire legalább ennyire bonyolult egyértelmű felelettel szolgálni. Az biztos, hogy az ide vonatkozó képzések, tanfolyamok megreformálása szakemberek, tehát gyakorlatban dolgozó vízvezeték szerelők segítségével mindenképpen jót tenne a szakmának. Aztán a pályaorientációs előadások is sokat lendíthetnének az ügyön, mert attól függetlenül, hogy sokakba a mai napig sulykolják a diploma fontosságát, azért egyre többen nyitottak a kétkezi munka lehetőségére. Hogy miért? Egyrészt elhivatottságból, érdeklődésből. Másrészt mint ahogy arra fentebb is utaltunk ebben az érában bizony elképesztően jól lehet keresni. Olyannyira jól, hogy jelen esetben nem a magyar fizetésekhez mérten kimagasló a díjazás, ami azért vitathatatlanul vonzó pozitívum. Ráadásul van még valami, amiben ez a szektor verhetetlen. Mindig akad feladat. Mindig várhatóak dugulások és egyéb vízszerelési megbízások, azaz munkából nincsen hiány.