Néhány évvel ezelőtt egy állásbörzén tartottam előadást, amit követően, élve annak végén tett felajánlásommal, miszerint szívesen válaszolom a felmerülő kérdésekre, egy elég hosszú sor alakult ki a kiállítói standom előtt. Jöttek a kérdések önéletrajz írással, álláskeresési technikával vagy épp interjú kérdésekre adandó helyesnek ítélt válaszokkal kapcsolatban, amikor is odalépett hozzám egy kedves fiatal hölgy, és kérte, hogy nézzem át a CV-jét, mert szeretne egy új, asszisztensi pozíciót megpályázni. Néhány apró tanácsot követően megkérdeztem tőle, hogy mi lenne számára az álom munka? Felnézett, nagyon sóhajtott és csillogó szemmel azt mondta, hogy minden vágya, hogy egyszer egy saját cukrászdát nyisson. Hmmm… Kicsit provokálva megkérdeztem tőle, hogy mennyiben segíti azt, hogy ő saját cukrászda nyit nyisson, hogy elmegy egy céghez adminisztrátornak? Meglepődött a kérdésen, egy kicsit elgondolkodott rajta, aztán szomorúan azt válaszolta hogy semennyire. Akkor – jött az újabb felvetés – miért nem megy el egy cukrászdába asszisztensnek, vagy kisegítőnek, miközben a nyár végén – akkor még indultak OKJ-s képzések – beiratkozik egy cukrász képzésre, amit aztán elvégezve két év után már szakmai gyakorlattal és végzettséggel a kezében tud elhelyezkedni abban a szakmában, amiről annyira csillogó szemmel beszélt. Aztán majd, néhány év múlva, természetesen anyagiak függvényében, megnyithatja álmai cukrászdáját? Először megállt egy pillanatra, elgondolkodott mad nagyon lelkesen megköszönte a nem várt ötletet – meg persze az önéletrajzzal kapcsolatos javaslataimat -, majd elment.
Három héttel később kaptam egy emailt, amelyben megköszönte a tanácsaimat és leírta, hogy azóta sikeresen elhelyezkedett az egyik ötcsillagos budapesti szálloda cukrászatában segédként, és jelentkezett az abban az évben szeptemberben induló cukrász képzésre, hogy megtegye az első lépéseket álmai állása, azaz egy saját cukrászda megnyitása felé. Megígérte, hogy ha ez megtörténik, akkor a megnyitóra meg fog hívni. Egy megjegyzés csak a cikk írójától: ezekért a pillanatokért csinálom a karrier coachingot…
Mert coachként mindig abban hiszek, hogy érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne az álom munkánk. Mi lenne ha azt csinálnánk, amit a legjobban szeretünk? Mert, ha elkezdjük megnézni, hogy melyek azok a lépcsők, amelyek elvezetnek oda, akkor lassan el tudjuk hinni, hogy az álomból valóság is lehet, mint ahogy remélem, hogy az említett hölgy is afelé tart, hogy ha még nincs is saját cukrászdája, de valahol, az imádott szakmájában dolgozik senior vagy vezető cukrászként, és neki minden nap dolce vita. 🙂
Szemán Zoltán
Szemán Zoltán karrier coach és tanácsadó vagyok, és itt a CV Online blogjában hétről hétre egy-egy témában nyújtok segítséget az álláskeresőknek, karrier váltóknak vagy jelenleg állásban lévő munkavállalóknak - legyenek ők beosztottak vagy vezetők -, akik valamiért nem érzik jól magukat a jelenlegi pozíciójukban. Azoknak, akik vágynak egy olyan állásra, ahol a helyükön érzik magukat, mert munkájukra szinte hivatással tekintenek, támogató közösségben töltik a 4-6-8, illetve az esetleges túlórájukat, valamint mindezért megbecsülik őket.