Mire elég a munkanélküli segély 2012-ben?

Kilencről három hónapra esett az álláskeresési támogatás időtartama tavaly szeptembertől, míg a munkanélküliség átlagos időtartama 17,8 hónap volt a KSH legutóbbi adatai szerint. Megnéztük, továbbra is érvényes-e az a megállapítás, hogy az uniós tagállamok közül hazánk folyósítja a legrövidebb ideig a munkanélküli segélyt, és ellátási rendszerünk továbbra sem veszi-e figyelembe a ledolgozott évek számát, az életkort vagy a regionális munkanélküliségi adatokat.

A 1991. évi IV. törvény értelmében Magyarországon annak a munkanélkülinek jár álláskeresési járadék, aki az álláskeresővé válását megelőző három éven belül legalább 360 nap jogosultsági idővel rendelkezik, vagyis ennyi napot dolgozott. A jogosultsági időbe beleszámít a munkaviszony, a közfoglalkoztatás keretében végzett munka, de az egyéni vagy társas vállalkozói tevékenység is – feltéve, ha a vállalkozói tevékenység alatt rendben fizette maga után a járulékokat.

Feltétel ez utóbbi esetben az is, hogy az álláskeresőként történő nyilvántartásba vételhez vissza kell adni a vállalkozói igazolványt, a vállalkozói jogviszonyt szüneteltetni kell. Az álláskeresési járadék további feltétele, hogy a munka nélkül maradt nem jogosult öregségi nyugdíjra, nem részesül rehabilitációs járadékban, rehabilitációs ellátásban és munkát akar vállalni, de az önálló álláskeresése nem vezetett eredményre, a munkaügyi kirendeltség álláskeresőként nyilvántartásba vette és nem tud megfelelő munkát felkínálni neki – tájékoztatott a Nemzeti Munkaügyi Hivatal sajtóosztálya.

Mint a fentiekből kiderül, maximum három hónapig lélegezhet fel az álláskereső, mert csak addig jár az álláskeresési járadék. Minden 10 nap jogosultsági idő 1 nap járadékfolyósítási időnek felel meg. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valaki az állása elvesztése előtt 3 éven keresztül folyamatosan munkaviszonyban, közfoglalkoztatási jogviszonyban, vállalkozói jogviszonyban volt, akkor 90 napig kapja a járadékot, ha viszont épp a minimálisan megkövetelt 360 napot dolgozott, akkor csak 36 napig.

Az álláskeresési járadékot attól a naptól kezdve folyósítják, amikor az álláskereső a munkaügyi központnál regisztráltatta magát. Az álláskeresési járadék összegét úgy számítják ki, hogy első lépésben megnézik: a nyilvántartásba vétel időpontjától 4 naptári negyedévre visszamenőleg mennyi a munkaerő-piaci járulékalap havi átlaga. Ennek az egy napra eső összegének a 60 százaléka lesz az álláskeresési járadék napi összege. Fontos azonban, hogy ez nem lehet magasabb a minimálbér napi összegénél, azaz 2012-ben napi 4.280 forintnál.

Tavaly áprilisban azonban Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter még azt közölte, hogy az új álláskeresési járadék összege az első hónapban az addigi bér 90, a másodikban 80, a harmadik hónapban 70 százaléka lesz. Utóbbi differenciálást azonban hiába kerestük a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat honlapjára feltett tájékoztató anyagban, lévén, hogy a jogi szabályozásban nincs ilyen. Pedig épp ezt hiányolta a Policy Solutions tavalyi elemzése. (Itt kell megjegyeznünk, hogy a Nemzeti Munkaügyi Hivatal sajtóosztálya felhívta a HR Portal figyelmét, hogy hazánkban is van differenciálás, ami azonban csak egy nagyon szűk réteg számára érhető el. Ez a nyugdíj előtti álláskeresési segély intézménye, ami az arra jogosultakat 90 nap helyett a nyugdíjkorhatár betöltéséig illeti meg. )

2012-ben is mindenki lekörözött minket az EU-ban

A tanulmány az Európai Unió tagállamainak munkanélküli segélyezési rendszereit vizsgálta, a segély folyósításának hossza és annak mértéke alapján. A tavaly készült elemzés apropója az volt, hogy a kormány bejelentette, kilencről három hónapra csökkentik az munkanélküli segély folyósításának idejét. Ezt figyelembe véve a tanulmány készítői arra a következtetésre jutottak, hogy bár a munkanélküli ellátás hosszát az Európai Unió 27 tagállama saját hatáskörben állapítja meg, közös pont az európai szociális rendszerekben, hogy az állás nélkül maradtak számára mindenhol elérhető egy legalább öt hónapig tartó juttatás folyósítása, kivéve hazánkat.

A szakemberek azt is megállapították értekezésükben, hogy az unióban a legtöbb ország törekszik arra is, hogy valamilyen rendezőelv alapján differenciálja a segélyek mértékét. Az EU tagállamainak többsége ezért rendszerint idősávokat jelöl ki, amelyen belül kiszámítják a segélyt igénylő számára, hogy mennyi ideig kaphatja majd a juttatást az államtól. A differenciálás oka lehet a kedvezményezett kora, a korábbi munkaviszony vagy a kötelező biztosítás fizetésének hossza, de akár a gyermekvállalás vagy a regionális munkanélküliségi ráta is.

Bár a közpolitikai intézet az idén nem készített hasonló elemzést, Boros Tamás igazgató megerősítette portálunknak, hogy a 2012-es adatok szerint Magyarország továbbra is a legrövidebb ideig folyósító tagállam, és a folyósítás összege (holtversenyben) ugyancsak az egyik legalacsonyabb az Európai Unió tagállamai között.

Ahol nincs differenciálás, ott tovább jár a segély

Azokban az országokban, ahol hazánkhoz hasonlóan nem differenciálják a munkanélküli segély folyósításának hosszát, a segély általános szintjét továbbra is a magyar tervezetnél jóval magasabban állítják be.

Cipruson a munkanélküli segély az idén is 5 hónap (156 nap), az Egyesült Királyságban (182 nap) és Szlovákiában is legfeljebb fél éven át folyósítják a munkanélküli segélyt. De csak négy hónapig jár a munkanélküli segély, ha az illetőnek határozott idejű munkaszerződése volt. Továbbá a szlovák álláskereső három hónap után dönthet a járadék további három hónapos folyósítása vagy egy egyszeri juttatás mellett.

Munkanélküli ellátás az EGT államokban
Azt a magyar munkavállalót, aki egy másik tagállamban vállal munkát, megilletik az egészségügyi ellátások, a nyugdíj és nem utolsó sorban a munkanélküli ellátás. Vagyis jogosult a munkaviszony megszűnése után ellátásért folyamodni abban a tagállamban, ahol dolgozott (ha ez az utolsó munkavégzés helye), méghozzá ugyanolyan feltételek mellett, mint a tagállam állampolgárai. Minden országban más szabályok vonatkoznak a munkanélküli ellátásokra. A jogosultság általában attól függ, hogy a munkanélkülivé válást megelőzően mennyi időt töltött az illető munkaviszonyban, és mennyi volt az átalagkeresete stb. Ahhoz, hogy valaki munkanélküli ellátást kapjon valamely EGT tagállamban, az ott meghatározott feltételeknek kell megfelelnie, de kérheti azoknak az időszakoknak a beszámítását is, amiket egy másik tagállamban biztosítási időnek minősülő munkaviszonyban (vagy egyéb foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban) töltött.

Utóbbi esetben azonban az illető megszűnik álláskereső lenni, magyarul törlik a rendszerből. A hatályos előírások szerint a munkanélküli segélyre való jogosultság megszerzéséhez a kedvezményezettnek a segély odaítélése előtti három évben legalább két évet munkaviszonyban kell töltenie. Összegét a kedvezményezett előző munkaviszonyából származó bruttó béréből számolják ki, amelynek megközelítőleg a felét teszi ki. 2012 februárjában több mint 45 ezren részesültek munkanélküli segélyben Szlovákiában. Szlovákiában jelenleg az átlagos munkanélküli segély 289 eurót tesz ki, a juttatás legmagasabb lehetséges összege pedig 1175 euró. Áprilisban megjelent a sajtóban egy hír, hogy a szlovák pénzügyminisztérium csökkentené a juttatás felső küszöbét, mert azok esetében sokszor visszaélésekre kerülhet sor, oly módon, hogy a kedvezményezettek a magas összegű állami juttatást afféle szabadságolás céljaira használják fel.

Lettországban – hazánkhoz hasonlóan – a járadék időtartama a munkaviszonyban eltöltött időtől függ. Négy hónapig jár az álláskeresési járadék, ha minimum egy, maximum kilenc évig dolgozott. Hat hónapig folyósítják, ha minimum tíz, maximum tizenkilenc évet dolgozott, és kilenc hónapig jár, ha húsz évet vagy annál többet dolgozott.

Finnországban, miként tavaly, úgy idén is legfeljebb 17 hónapig biztosítják az ellátást, egészen pontosan 500 napig. Ebben az északi országban is kedveznek az idősebb álláskeresőknek.

Az 1950 előtt született emberek munkanélküli nyugdíjra, az 1950 és 1954 között születettek pedig munkanélküli segélyre jogosultak, egészen addig a hónapig, amelyben betöltik a 65. életévüket – a maximális időszaktól függetlenül. Feltéve, ha a maximális időtartam lejárta előtt betöltik az 59. életévüket és rendelkeznek a maximális időtartam végéig legalább ötéves – törvény által meghatározott – munkaviszonnyal az elmúlt húsz évben. Az 1955-ben vagy később született álláskeresőnek – a maximális időszaktól függetlenül – szintén jár a munkanélküli segély egészen addig a hónapig, amelyben betölti a 65. életévét. Feltéve, ha a maximális időtartam lejárta előtt betölti a 60. életévét és rendelkezik a maximális időtartam végéig legalább ötéves munkaviszonnyal – törvény által meghatározott – az elmúlt húsz évben.

Észak-Európában jó álláskeresőnek lenni

Továbbra is érvényes a tavalyi tanulmány azon állítása is, hogy a segélyezés ideje a gazdagabb északi országokban (Dánia, Finnország, Svédország) akár két-három év is lehet, tehát általános és meglehetősen hosszú ideig tartó ellátást biztosítanak. Dániában ugyanis két évig, Svédországban pedig 300 napig folyósítják az álláskeresési járadékot, ha pedig valakinek egy 18 éven aluli gyereke is van, akkor 450 napig kapja a segélyt.

Mi a helyzet a “bezzegországokban”?

Szlovéniában a folyósítás időtartama függ a biztosítási időtől – ami olyan foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban eltöltött időt jelent, ami munkanélküli ellátásra jogosít – és részben a kortól. Három hónapig jár, ha a munkában eltöltött idő kilenc hónap és öt év közé tehető. Hat hónapig folyósítják, ha ez az idő öt és tizenöt év közé esik, kilenc hónapig, ha tizenöt és huszonöt év közé tehető és ha a biztosítási idő huszonöt év vagy annál több, akkor tizenkét hónapig jár. (Az 50 év feletti munkanélkülieket tizenkilenc hónapig, az 55 év felettieket pedig huszonöt hónapig támogatja a szlovén állam.)

Csehországban 50 éves korig öt hónapig jár az ellátás, 50 és 55 éves kor között nyolc hónapig, a felett pedig tizenegy hónapig kapnak munkanélküli segélyt. Az átképzés lehetősége egész idő alatt nyitva áll az álláskeresők előtt.

Lengyelországban hat hónapig jár az álláskeresési járadék azokon a területeken, ahol a munkanélküliségi ráta nem éri el az országos átlag másfélszeresét. Azokban a régiókban azonban, ahol a munkanélküliség eléri vagy 50 százalékkal meghaladja az országos átlagot, tizenkét hónapig folyósítják a segélyt. Szintén egy évig támogatják a húszéves jogosultsági idővel rendelkező, 50 év feletti álláskeresőket, ahogy azokat a munkanélkülieket, akiknek a házastársa is álláskereső és van legalább egy 15 éven aluli gyerekük.

Ahhoz, hogy valaki munkanélküli segélyt kapjon Lengyelországban, a regisztráció előtti másfél évben legalább egyévnyi munkaviszonyt kell felmutatnia. Még januárban írta meg a Világgazdaság, hogy ezt a feltételt kevesen tudják teljesíteni, ezért a lengyel munkanélküliek 16 százaléka kap csak segélyt, szemben a régi uniós országok 70-80 százalékos átlagával.

Romániában a frissen végzett diplomásoknak hat hónapig jár munkanélküliségi segély, egyébként pedig a járulékfizetési időszak nagyságával emelkedik. Egy évtől öt évig hat hónapig jár, öt és tíz év közötti járulékfizetési időszak kilenc hónap segélyt ér Romániában. Ha pedig valaki legalább tíz évet dolgozott, tizenkét hónapig folyósítják az álláskeresési járadékot.

Egy ország, ahol korlátlan ideig jár a munkanélküli segély

Az Európai Unióban Belgium az egyetlen olyan ország, ahol nincs időkorláthoz kötve a segély folyósítása, tehát a kedvezményezett addig kapja a segélyt, amíg munkába nem áll vagy nyugdíjba nem vonul. Nézzük meg közelebbről, milyen feltételeknek kell megfelelniük az álláskeresőknek.

Ahhoz, hogy egy munkanélküli bármiféle szociális juttatásban részesüljön Belgiumban, 18 és 65 év közöttinek kell lennie, Belgiumban kell laknia/tartózkodnia, bizonyítania kell, hogy akaratán kívül lett munkanélküli, hogy valóban nincs állása és semmilyen bevétele és aktívan keres munkát. Ezen túl nyilvántartásba kell vetetnie magát mint álláskereső, ugyanakkor alkalmasnak kell lennie a munkavégzésre és rendelkezésre kell állnia a munkaerőpiac számára.

Belgiumban a jogosultsági idő a biztosított személy életkora szerint változik, aki az elmúlt 18 hónapban legalább 312 napot, az elmúlt 36 hónapban pedig legalább 624 napot dolgozott. Belgiumban is a megelőző időszak munkabérének százalékos arányára épülő munkanélküli segélyt adnak az álláskeresőknek. A napi juttatások a jövedelmekhez kapcsolódnak, és egy alsó és egy felső plafon van meghatározva. Mértéke változik a családi helyzettől függően és az utolsó három havi jövedelmet veszi alapul.

A munkanélküli segély mértéke az Európai Unió tagállamaiban

A Policy Solutions tavalyi elemzése szerint az Európai Unió 27 országából 21-ben a munkanélküli a megelőző időszak munkabérének bizonyos százalékát kapja meg segélyként. A másik 6 országban vagy egy fix “napidíjban”, vagy egy fix “napidíj” és valamilyen változó komponens kombinációjában részesül az állását elvesztett állampolgár.

A megelőző időszak munkabérének százalékos arányára épülő munkanélküli segély Európa “perifériáján” a legalacsonyabb. Görögországban – a válság hatására lecsökkentve – a fizikai munkások fizetésük 40 százalékát, a fehérgalléros munkavállalók az 50 százalékát kapják. Szlovákiában ugyancsak 50 százalék a meghatározott ráta, Észtországban pedig az első 100 napban 50 százalék, ezt követően 40 százalék. A másik véglet az észak-európai, Dánia-Hollandia-Luxemburg-Svédország tengely, ahol a megelőző időszak bérének 75-90 százalékát is elérheti a munkanélküli segély mértéke. Az északi modellhez hasonlít a román modell is, ahol a minimálbér 75 százalékát, plusz a munkanélküliséget megelőző időszakban folyósított bérének 3-10 százalékát kapja a segélyezett.

Tavaly Lengyelországban, Litvániában és Máltán 5-11 euró volt, míg Írországban és Finnországban 25-30 euró volt a segély naponta. Ugyanakkor a magas árszintjéről ismert Egyesült Királyságban nagyon alacsonynak számító, mindössze 9-11 eurónak megfelelő fontot kaptak naponta a munkanélküliek.

Kevés segély: munkára ösztönöz?

Érdekes kérdés, hogy a munkanélküli ellátások összegének mérséklésével csökken-e a munkanélküliség, nő-e a foglalkoztatás. – Egy év alatt a magyar foglalkoztatottak aránya egyetlen százalékponttal emelkedett: 2011 tavaszán 49,6 százalék volt, egy évvel később pedig 50,6 százalék. Ugyanakkor nem tudjuk, hogy a növekedés mekkora része köszönhető a közmunkaprogramoknak – ahol lényegében nem fenntartható, a piac által fizetett állásokról van szó -, ezért az sem világos, hogy a segély-folyósítás átalakításának volt-e munkaerőpiacra visszaterelő hatása. A munkanélküliségi ráta enyhe növekedése (2011 tavasz: 10,7 százalék, 2012 tavasz: 10,9 százalék) mindenesetre pozitív fejleményekről nem árulkodik – mondta a HR Portálnak Boros Tamás.

Az igazgató szavait igazolja vissza a magyar foglalkoztatáspolitika 1990 és 2010 közötti alakulásáról készített tanulmánykötet, melyet a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézete (MTA-KTI) és a foglalkoztatáspolitikai elemzésekkel is foglalkozó Budapest Intézet készített. Ebben az elemzésben az olvasható, hogy az utóbbi húsz évben több kísérlet történt a munkanélküliség csökkentésére, de az eddigi empirikus kutatások szerint ezek többsége hatástalan volt, vagy a munkanélküliség mellett a foglalkoztatást is csökkentette: a munkanélküliség nemcsak azért csökkent, mert a munkát keresők munkára találtak, hanem azért is, mert egyre többen nem is kerestek már munkát.

A szakemberek megállapították, hogy a kínálat egyoldalú ösztönzésére hozott későbbi lépések sem jártak azonban sikerrel: a munkanélküli ellátások összegének csökkentése, a gyed átmeneti eltörlése (a bölcsődei kapacitások növelése nélkül), a minimálbér-emelések, a gyes melletti munkavégzés engedélyezése nem növelte a foglalkoztatást, viszont hozzájárulhatott a szegénység növekedéséhez.

Gyimóthy Éva

HR Portál