Fehérgalléros optimizmus a munkaerőpiacon

Bár világszerte általános a pesszimizmus a munkaerőpiaci kilátásokat tekintve, a Gallup felmérése szerint a fehérgalléros munkát végző férfiak mégis kissé optimistábban látják esélyeiket, mint kékgalléros társaik, illetve kolléganőik.

2011-ben 146 országra kiterjedően átfogó munkaerőpiaci kutatást végzett a Gallup, amelynek eredményeit folyamatosan publikálja. Legfrissebben közzétett elemzésünk érdekes különbségeket tárt fel az elhelyezkedési esélyeket illetően a foglalkozás, valamint a nem és a lakhely vonatkozásában. Megállapításaik szerint a férfiak, a fehérgalléros munkát végző és középfokú végzettséggel rendelkezők a legoptimistábbak a munkaerőpiacon. Az adatok szerint a férfiak 34, a nők 32 százaléka vélte úgy az adatfelvétel időpontjában, hogy jó esélye lenne elhelyezkedni. A fehérgalléros, vagyis az üzleti és oktatási szférában dolgozók 38 százaléka adott hangot optimizmusának szemben a gyártási és szolgáltatási szektorban dolgozó kékgallérosok 33 százalékával. Ami az iskolázottságot illeti, a középfokú végzettségűek 35, az alapfokú végzettségűek 31 százaléka nyilatkozott úgy, viszonylag könnyen el tudna helyezkedni, ha új munkát keresne.

Az elhelyezkedési esélyeket illetően a gender gap a szovjet utódállamokban, illetve Európában volt a legnagyobb, 5-5 százalékos, de utóbbi régió volt az is, ahol az optimizmus mértéke a legalacsonyabb. Az európai férfiak 22, a nők 17 százaléka bízott tavaly abban, ha munkát kellene keresnie, könnyen találna. A nők és a férfiak az amerikai kontinensen bizonyultak a legoptimistábbnak: előbbiek 37, utóbbiak 40 százaléka nyilatkozott bizakodóan.

A foglakozást tekintve szintén az amerikai kontinensen mérték a legoptimistább hangulatot, igaz, ez az egyetlen régió, ahol a kékgalléros munkavállalók valamelyest optimistábbak fehérgalléros társaiknál. Előbbiek 44, utóbbiak 40 százaléka nyilatkozott optimistán arról, el tudna-e helyezkedni. A legalacsonyabb értékeket ezen változó mentén is Európában mérték: a fehérgallérosok 24, a kékgallérosok 20 százalékának volt bizakodó a hangulata. A két csoport közötti különbség Ázsiában, valamint a közel-keleti és észak-afrikai térségben volt a legnagyobb, egyaránt 8-8 százalékos.

Az iskolázottság vonatkozásában minden vizsgált régióra igaz volt, hogy a középfokú és ennél magasabb végzettségű munkavállalók látták legjobbnak esélyeiket. Kivételt az amerikai kontinens képez, ahol az alapfokú és középfokú végzettségűek egyaránt 39 százalékos arányban látták pozitívan munkaerőpiaci helyzetüket, míg a felsőfokú végzettségűek 32 százaléka nyilatkozott ugyanígy. Európa ebben a vonatkozásban is a legrosszabb mutatókat hozta: a legalacsonyabb végzettségűek 10, a középfokú végzettségűek 22, a felsőfokú végzettségűek 24 százaléka látta jónak esélyeit.

ELTE Társadalomtudományi Kar