Az álláskeresők sokszor bocsátkoznak olyan feltételezésekbe, ami az álláskeresés sikerét akadályozza. Ezeket félretéve, őszintén kommunikálva a siker általában meg is érkezik. Az előítélet mellett más akadályozó tényezők is felmerülnek, ezeket is érdemes tisztázni magadban.
1. Ne akard kitalálni mások gondolatát!
Nem írom be az önéletrajzomba/motivációs levelembe, mert azt fogják gondolni, hogy…
Amikor valaki álláskeresésben segítséget kér tőlem, általában őszintén ír a helyzetéről, majd a fenti mondattal kiegészíti, és mellékeli az álláspályázati anyagát. Így azonnal látszik az első hiba, ami valószínűleg a sikertelen álláskeresést eredményezi.
ÉRDEKES: Hogyan nézz utána a cégnek, ahová állásinterjúra mész?
A sokadik sikertelen, hiába küldött álláspályázat után természetes reakciónak tűnik, hogy elkezdjük az okokat keresni – másban, és nem magunkban… Ennek muszáj ellenállni, nem kezdhetsz el másokat okolni, külső körülményeket hibáztatni, mert az egyenes út ahhoz a hithez, hogy tehetetlen vagy, hogy nem tehetsz magadért semmit, minden hiába. Ez már köznapi értelemben vett depressziós állapot, ami nagy gátja az álláskeresés sikerének. Fontos tudnod és hinned is, hogy a sorsod jobbra fordulásáért te magad tehetsz a legtöbbet.
2. Előítélet
A sikertelen álláskeresésért általában az álláspályázatok címzettjét okolják az álláskeresők elsőként, ilyenkor jönnek a „biztos azt gondolja, hogy” kezdetű állítások. Valójában nem gondolnak semmit. A CV-d néhány másodperc alatt átfutják, ha megtalálják benne, ami nekik kell, akkor megy egy „talán” mappába. Ha nem volt pontos és célzott, álláshirdetésükre válaszoló CV-d, akkor itt már ki is estél. Ilyenkor a teljes HR-es szakmát okolni nem megoldás. A CV-d legyen jó, és akkor az olvasója nagy valószínűséggel meg fog keresni. Az ilyen előítéletnek azért sincs értelme, mert sokszor nem is tudod, kihez jutott el a CV-d. Lehet, hogy nem is HR-es volt, lehet, hogy a leendő közvetlen vezető; vagy akár egy adminisztratív alkalmazott, aki csak az első szűrést végzi: benne van-e minden a CV-dben, ami nekik kell: nyelvtudás, tapasztalat, végzettség, formai követelmények.
3. Önbizalomhiány
Az álláskeresés – mint tapasztaljuk – egy erőteljesen önbizalomromboló, rengeteg sikertelenséget hozó munka. Ez még egy önbizalma teljében lévő embert is megingathat az önmagában vetett hitében, de egy bizonytalan, szorongó személyt tönkretehet. Ezért vértezd fel magad: önismerettel, önbizalommal. Az önbizalmad álláskereséskor egyértelműen a szakmai tudásodra építheted, a munkatapasztalataid és a szakmai értékeid pontos ismerete segít abban, hogy megtartsd a magadban vetett hitedet.
4. Változtass a hozzáállásodon!
Tapasztalataim szerint a legtöbb álláskereső pontosan tudja, hogy miért nem veszik fel. Illetve ezt hiszi. Szinte bármely álláskereső gond nélkül felsorolja az összes (vélt) hibáját, rossz tulajdonságát, szakmai múltjának sötét foltjait, ill. amit ő annak hisz. Ha ránézek az önéletrajzára, akkor azt látom, hogy valójában nincs olyan problémája, ami valóban az lehetne a leendő munkáltatója szemében. Ő maga tálalja ezeket úgy, hogy a azonnal válaszol a „miért ne engem válasszon” kérdésre. A „sajnos” kezdetű mondatok, a sorok végére írt „stb.”, a sok-sok általánosság mind ezt az üzenetet hordozza.
5. Ne füllents!
Amikor a CV-ben rések keletkeznek, pl. hosszú munkanélküliség miatt, sokan próbálnak hihetőnek tűnő történeteket kitalálni. Amibe persze állásinterjún könnyű belebukni. Semmi szükség ilyesmire: társadalmi berendezkedésünk velejárója, hogy akár hosszabb időre is munkanélkülivé válhatunk, hogy vannak időszakok az életünkben, amikor más a fontos, nem a munka (pl. beteg családtagról gondoskodás, vagy saját betegségünkből való kigyógyulás). Ezeket tisztázni kell, az önéletrajzban csak a lehető legszükségesebb mértékig megemlíteni, de helyette mást kitalálni nem érdemes. A tartósan munkanélküli őszinte ember sokkal jobb választás a munkáltató szemében, mint az, aki valótlanságot állít.