Nézzünk szembe az érzéseinkkel!- érzelmi intelligencia

EQ: még mindig nincs jelentősége

Elgondolkodtató, hogy ha a pszichológia már több mint húsz éve foglalkozik az érzelmek gondolkodásra kifejtett hatásával, tudjuk, hogy azok központi szerepet játszanak viselkedésünkben és gondolkodásunkban, kutatások is bizonyítják, hogy az érzelmi intelligencia – érzelmek megfigyelése, átélése, tudatos kezelése, azok kifejezése – döntő a sikerességben, az életben való boldogulásban, akkor miért nem épül be az oktatásba, miért nem foglalkoznak a társas képességekkel az üzleti életben. Az okok messzire vezetnek. Sok múlik szocializációnkon, oktatásunkon, az érzelmek és a siker társadalmi felfogásán, az intelligencia és a teljesítmény közötti kapcsolaton, és azok mérésén.

Érzelem, a mozgatórugó

Öröm, bánat, büszkeség, csalódás, hála, félelem, düh. Minden korban másként fogták fel az érzelmeket. Ma a személyiség szubjektív állapotának tartjuk, amelyek legbelsőbb énünket jellemzik és a környezetünk változásaira adott reakciókként foghatók fel. Kifejezésük függ a személyiségtől, idegrendszertől, adott helyzettől. “Az érzelem motiváló, cselekvésre késztető szerepe alapvető, azok adnak cselekedeteink számára energiatöltést” – olvasható a Dr. Geréb György által szerkesztett Pszichológia tankönyvben.

Ma már azt is tudjuk, az érzelmi intelligencia az intelligencia része, a klasszikus intelligenciának később felfedezett formája. Ettől függetlenül még mindig az a vélekedés él, hogy a magas intelligenciájú ember jobban teljesít és sikeresebb. Dr. Ranschburg Jenő Szülők könyve című könyvében ezt a téveszmét cáfolta: az IQ-nak nincsen köze a fizikai állapothoz, de a szakmai beválást és a társadalmi karriert sem jósolja meg. Ezt azzal magyarázta, hogy “minden szakma olyan meghatározott képességek jelenlétét és együttműködését igényli, melyeket az intelligenciateszt nem mér.” Továbbá “az intelligencia IQ-ban rögzített fogalma csak a mentális teljesítményt méri és figyelmen kívül hagyja a személyiség érzelmi, erkölcsi és motivációs jellemzőit.” Úgy véli, a teszt nem méri a kreativitást, sőt bünteti azt, mert csak egyetlen megoldást ismer el. Ugyanakkor hozzáteszi: a kreativitáshoz szükséges egy “jó adag” intelligenciaszint. “Az intelligencia tehát fontos, de nem kizárólagos eleme az ember mentális teljesítményének.”

Gyakran fojtjuk el érzelmeinket, és bújunk álarcok mögé, főként munkahelyünkön, amely eredhet a munkakultúránkból, de az is oka lehet, hogy ezt a mintát láttuk otthon, így szocializálódtunk. – Az EQ jelentős mértékben tanult. A velünk született érzelmi intelligencia ugyanis egy ideig tart csak – fogalmazott Dr. Csernus Imre az IPM-nek adott interjújában. A szókimondó pszichiáter abból állapítja meg, hogy kinek mekkora az EQ-ja, hogy egy spontán helyzetben tud-e mosolyogni, vagyis az érzelmek felvállalására kíváncsi. 

Emberek vagyunk, nem gépek

A vállalatoknál azonban az az általános vélekedés, hogy mivel a pénz mozgatja az üzleti világot, az arról való döntéseknek racionalitáson kell nyugodniuk, ott érzelmeknek nincs helyük. Pedig tudósok megállapították, érzelmeink meghatározzák gondolkodásunkat, sőt, egyes kutatók azt állítják, hogy befolyásolják racionális döntéseinket.

Bár erre vonatkozó kutatás nem ismert, jól tükrözi a vezetők érzelmi intelligencia szintjét és azt, hogy mennyire nem ismerik, nem használják azt – még a HR sem -, hogy egy munkahelyen milyen a hangulat, milyen az emberek érzelmi állapota. Az emberek 80 százalékban a főnökeiket váltják le és nem a munkahelyüket, és ez a tény komolyan minősíti a vezetői érzelmi intelligencia állapotát.

Még mindig problémát okoz a vállalatoknak a munkatársak megtartása, motivációja, ami árulkodó. A vezetők ugyanis nem ismerik fel, hogy a szervezetet emberek alkotják, akiknek érzéseik vannak, melyek központi szerepet játszanak viselkedésünkben és gondolkodásunkban, így azok kihatnak teljesítményükre. A hatékonyság és a dolgozókat mozgató érzelmek között ugyanis fordított arányosság van. Minél nagyobb az érzelmi biztonság, minél jobb egy munkahely légköre, annál jobban megy a munka, annál nagyobb az elkötelezettség és az elégedettség, miként erre a Legjobb Munkahely Felmérés is rámutatott. – Továbbá gyorsabban megy a beilleszkedés, az együttműködési hajlandóság mértéke magasabb, ritkábban alakulnak ki konfliktushelyzetek és a műhelymunkák sikere a jellemzőbb – tette hozzá Jagudits Ákos. – Tagadhatatlan, hogy érzelmeink befolyásolják döntéseinket, kihoznak belőlünk bizonyos viselkedéseket. Minél jobban értjük saját érzelmeinket, és tudunk ráhangolódni másokéra, annál hatékonyabban tudunk működni vezetőként és magánemberként egyaránt – mondja a KPMG-BME Akadémia trénere is. 

Az EQ-val megelőzhető a kiégés, csökkenthető a fluktuáció, növelhető a kiválasztás validitása és a hatékonyság – mondják szakemberek. – A kiégett, motiválatlan, depressziós munkavállalót mindenképpen elveszíti a vállalat vagy azért, mert kénytelen tőle megválni csökkenő teljesítménye miatt, vagy ő hagyja ott a céget – mondja Bodó Péter. És hiába a gazdasági válság nyomán megduzzadt munkanélküliség, tehetségeket még mindig nehéz találni. Ez pedig veszteséget okoz a vállalatnak. 

Az EQ-t fejlesztő tréningek sem csodaszerek, főként ha csak divatból, vagy felső nyomásra és nem meggyőződésből vesz részt azon a menedzser. De az is rontja a multinacionális vállalatoknál tartott érzelmi intelligencia-fejlesztő tréningek hatékonyságát, ha nincs utókövetés vagy épp felszínes. “Nem mennek egy adott szintnél mélyebbre, mert az az egyéniséget fejlesztené, a nagyon fejlett egyéniségek pedig nem illeszthetők be a multik működésébe” – állítja Csernus Imre saját tapasztalatira hivatkozva. Magyarországon gyerekcipőben jár még az EQ, mint tudományág. A vállalatok most kezdik felismerni a jelentőségét, és a gyakorlatba átültetni. Ez azonban nem könnyű feladat, mert nehéz alkalmazni és mérni az eredményességét. Jó lenne, ha az EQ nagyobb szerepet kapna az oktatásban és az üzleti döntésekben. Az EQ azonban nem a “bölcsek köve”, ez csak egy eszköz a vezető kezében, amellyel még színesebbé, teljesebbé tudja tenni döntéseit, eszköztárát.

HR Portál

Felhasznált irodalom:
Geréb György (szerk.): Pszichológia. Nemzeti Tankönyvkiadó 11. kiadás Budapest, 1998.
Ranschburg Jenő: Szülők könyve. A fogantatástól az iskolakezdésig. 2. bővített kiadás, Saxum Kiadó Bt., Budapest, 2007, 2009
InterPressMagazin 2011. augusztus, XXXI. évfolyam 8. szám